Nátrium-cianid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nátrium-cianid
Nátrium-cianid
Általános
Magyar név Nátrium-cianid
IUPAC név Sodium cyanide
Egyéb nevek -
Képlet \mathrm{NaCN}\,\!
Moláris tömeg 49,01 g/mol
Megjelenés Fehér, higroszkópos kristályok
CAS-szám [143-33-9]
EINECS (EG) szám 205-599-4
EG-Index szám 006-007-00-5
Tulajdonságok
Sűrűség és halmazállapot 1,6 g/cm3 (20 °C), szilárd
Oldhatóság vízben 370 g/l (20 °C)
Olvadáspont 563 °C (836 K)
Forráspont 1496 °C (1769 K)
Szerkezet
Kristályszerkezet
Fizikai állandók
Képződéshő kJ/mol
Moláris hőkapacitás J/(mol·K)
Veszélyességi jellemzők
EU osztályozás Nagyon mérgező (T+) Hazard T.svg
Környezetre veszélyes (N) Hazard N.svg
R-mondatok R26/27/28, R32, R50-53
S-mondatok (S1/2), S7, S28, S29, S45, S60, S61
Lobbanáspont
RTECS szám
Rokon vegyületek
Azonos anion Cianidok
Azonos kation A nátrium vegyületei
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek.
Ahol lehetséges, az adatok
normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak.
Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Nátrium-cianid egy rendkívül mérgező szervetlen vegyület, a kéksav nátriumsója. Szobahőmérsékleten színtelen, higroszkópos, kristályos por. Ha vízmentes, akkor szagtalan, egyébként a kálium-cianidhoz hasonlóan keserűmandulára emlékeztető illata van, ezt azonban egyesek – genetikai okokból – nem képesek észlelni. Cianidmérgezés esetén azonnali orvosi segítségre van szükség, mivel gyorsan halált okoz.

Veszélyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül mérgező anyag, vízzel érintkezve is hidrogén-cianid fejlődése közben bomlik. Szabad levegőn is HCN-t fejleszt. Ez azzal magyarázható, hogy a hidrogén-cianid a szénsavnál is gyengébb sav, így ha a sóját egy (a HCN-től erősebb) sav éri, akkor felszabadul a hidrogén-cianid. A levegő széndioxid- és víztartalma ezt már lehetővé teszi:

2 NaCN + CO2 + H2O = Na2CO3 + 2 HCN

A mérgezés során a véráramba került cianid a mitokondriumokba kerülve megbénítja az oxigénfelvételben kulcsszerepet játszó citokróm-oxidáz enzim működését. Ennek eredményeképpen a sejtek oxigénfelvevő képessége elhanyagolható szintre csökken. A mérgezési tünetek fejfájás, hányinger, hányás, hirtelen eszméletvesztés, nehézlégzés, légszomj, epilepsziára emlékeztető görcsök, rángatózás. 100-200 mg -nál több cianid elfogyasztása egy percen belül öntudatvesztést okoz, de ez a szervezet védekezőképessége és a gyomortartalom függvényében 10 másodperc is lehet. 45 percen belül kóma áll be, 2 órán belül pedig, ha időben nem érkezik orvosi segítség, beáll a halál. A légzésleállás után pár perccel még van esély a túlélésre, ha megfelelő orvosi ellátásban részesül a mérgezett. A halál közvetlen oka általában szívbénulás.

A kezelés: oxigént adnak, majd nátrium-nitrit-oldatot adnak be a véráramba a betegnek. Vagy pedig nátrium-tioszulfát-oldatot itatnak vele, ha lehetséges.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régebben használták a cianidokat rovarirtószerként. Mostanában galvanizáló üzemekben, aranyércek feldolgozásánál használják, mivel az aranyat könnyen komplex ionná alakítja. Alkalmazása a mérgező hatása miatt nagy odafigyelést igényel. Csak méreg-engedéllyel szerezhető be, tárolását, kezelését részletesen szabályozzák.