Elbasan község

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Elbasan kerület szócikkből átirányítva)
A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Elbasan, illetve Elbasani.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Nem tévesztendő össze a következővel: Elbasan.
Elbasan község
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeElbasan
SzékhelyElbasan
Népesség
Teljes népesség224 689 fő (2013. dec. 18.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság97 m
Terület1372 km²
IdőzónaUTC+01:00
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 41° 03′, k. h. 20° 04′Koordináták: é. sz. 41° 03′, k. h. 20° 04′
A Wikimédia Commons tartalmaz Elbasan község témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elbasan község (albán Bashkia e Elbasanit), 2000 előtt Elbasan kerület (Rrethi i Elbasanit) 2015 óta Albánia hatvanegy, Elbasan megye(wd) hét községének egyike a megye északi részén, amelyet nyugaton Peqin(wd), délnyugaton Cërrik(wd), délen Gramsh(wd), keleten Prrenjas(wd) és Librazhd községek(wd) határolnak (valamennyi Elbasan megye része), északon pedig a Tirana megyéhez(wd) tartozó Tirana községgel(wd) szomszédos. Földrajzi szempontból a Shkumbin kelet–nyugati irányú völgye és völgymedencéje, az Elbasani-sík határozza meg a tájat, amelytől délre a Shpat-hegység(wd) nyugati láncai, északra pedig a Pezai-dombvidék és a Krrabai-hegység vonulatai húzódnak. Elbasan község területe 872 km²,[2] lakossága 141 714 fő (2011), székhelye és egyetlen városa Elbasan (78 703 fő, 2011).[3] A 2015-ben hatályba lépett közigazgatási reform óta tizenhárom alközségre oszlik, ezek: Bradashesh, Elbasan, Funar, Gjergjan, Gjinar, Gracen, Labinot-Fusha, Labinot-Mal, Papër, Shirgjan, Shushica, Tregan és Zavalina.[4]

A bronzkorban benépesült terület az ókorban az illírek közé tartozó dasszaréták és parthinok szállásterületéhez tartozott. Az i. e. 2. század második felében a Genusus (ma Shkumbin) völgyében a hódító rómaiak által felépített út, a Via Egnatia egyik fontos állomáshelye, Scampis épült fel a mai Elbasan helyén. A 4. században castrum épült itt, az 5. században pedig püspöki székhely lett. Bár a 9. századra a település elnéptelenedett, 1466-ban az ókori várat az Oszmán Birodalom újraépíttette, ezzel megszületett a mai Elbasan elődje, Ilbaszan, amely évszázadokra az albán lakta területek egyik legfontosabb városa, erőteljes oszmán kultúrájú piacváros lett. A 20. században megindult a régió modernizálása, a század második felében pedig nagyipari fejlesztése. Napjainkban Elbasan az ország negyedik legnépesebb városa, adminisztratív, gazdasági, kulturális központ és egyetemváros számottevő ókori és oszmán kori látnivalókkal. A környék településein több ókori eredetű várrom, bizánci stílusú keresztény templom látható, de a hegyvidék természeti szépségei is sok látogatót vonzanak. Legjelentősebb üdülőterületei Llixhat e Elbasanit gyógyfürdője, illetve Gjinar hegyi üdülőfaluja.

Fekvése[szerkesztés]

Az Elbasani-sík szántóföldjei, az előtérben A Párt Acélja Kohászati Kombináttal

Elbasan község Albánia földrajzi középpontjában helyezkedik el, a Közép-albániai-hegyvidéket(wd) kelet–nyugati irányban átszelő Shkumbin folyó völgyének középső szakaszán. Északnyugaton a Pezai-dombvidék, északon és északkeleten a Krrabai-hegység, délkeleten a Polisi- és a Shpat-hegység(wd) dombsági és középhegységi vonulatai határozzák meg a község domborzatát. A község legmagasabb pontjai a Shpat-hegységhez tartozó Bukanik- (1830 m), Zavalinai- (1484 m) és Korrai-hegy (1417 m). A dombok és hegyek által közrezárt Shkumbin-völgy szélesen elterülő medencéje az Elbasani-sík, amely tulajdonképpen egy negyedidőszaki, agyagos-iszapköves folyóterasz, átlagosan 120 méteres tengerszint feletti magasságban. Ettől nyugatra Papërnál, illetve keletre a Sinan-hegynél (Mal i Sinanit, 809 m) a Shkumbin völgye összeszűkül.[5] A Shkumbin mellett a község további fontos vízfolyásai a Shkumbin jobb partján a Xibraka-patak, a Zaranika-patak, a Kusha, a Papër-patak és a Zall i Ranzës, bal partján a Zall i Shushicës és a Gostima-patak, délen pedig a Devoll mellékvizei, a Zall i Gostimës és a Mulen.[6]

A Kusha-völgyben 2011-ben vette kezdetét a Tiranát Elbasannal összekötő A3-as autópálya építése,[7] északnyugati irányból pedig az SH3-as tirana–korçai főút érkezik a vidékre és Bradasheshnél fordul keleti irányba, a Shkumbin völgyébe. Az SH3-asba ugyanitt, Bradasheshnél csatlakozik be az SH7-es főút, amely Peqinen keresztül az Adria-parti úttal biztosítja Elbasan összeköttetését. Több másodrendű főút szeli át a község területét: Elbasant és Cërriket köti össze az SH70-es út; a Papërnál az SH7-esről ágazik le és Gramsh irányába tart az SH59-es főút; az SH71-es Shirgjanból kiindulva Gramshon keresztül Maliqtyal biztosít összeköttetést; az SH88-as Elbasan térségéből Gjinar hegyi üdülőterületéig vezet. A község egyes periferiális részei (Funar, Labinot-Mal, Zavalina) fejletlen úthálózattal rendelkeznek. A község területét kelet–nyugati irányban átszeli a Shkumbin völgyében haladó durrës–elbasan–pogradeci vasútvonal.[8]

Történelme[szerkesztés]

Lásd még: Scampis, Elbasan történelme
Az ókeresztény bezistani bazilika romjai Elbasanban

A község területén található Shelcan már a bronzkortól lakott volt, Lleshanban pedig már a bronzkor végén erődített település állt.[9] Az ókor időszámítás előtti évszázadaiban a vidék, a Genuszosz (ma Shkumbin) völgye az illírek közé tartozó dasszaréták és az északabbra élő parthinok közötti határt jelölte ki.[10] Az i. e. 168. évi harmadik római–illír háborúval, Illíria római leigázásával az i. e. 2. század második felében a folyóvölgyben megindult a Via Egnatia építése, amelyen a mai Elbasan helyén egy mansio épült Scampis vagy Scampa néven.[11] A település az i. sz. 1. században már Dyrrhachium vicusa volt, nyugati szomszédságában pedig egy másik település, Ad Quintum (ma Bradashesh) alakult ki.[12] A 4. században a rómaiak katonai céllal castrumot építettek – Tregan mellett – Scampisban, amely az 5. században püspöki székhely lett. Ebben az időszakban épült fel két, máig fennmaradt ókeresztény temploma, a tepei és a bezistani bazilika.[13] A 6. században, immár bizánci uralom alatt, I. Iusztinianosz bizánci császár idejében (ur. 527–565) castrumát megerősítették. A fokozatos betörések és hódítások következtében azonban Scampis legkésőbb a 9. századra fokozatosan elnéptelenedett, regionális szerepkörét a közeli Shijon vette át.[14] A nagy hatalmú közép-albániai Topia család(wd) feje, Karl Topia 1380–1381 körül itt, Shijonban építette újjá a Szent János Vladimír-kolostort(wd), majd 1388-ban ide is temették a fejedelmet.[15]

Az oszmán kori elbasani vár délkeleti bástyája

A Nyugat-Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalom és Kasztrióta György vagy ismertebb nevén Szkander bég küzdelmeinek idején, 1466-ban II. Mehmed parancsot adott az ókori scampisi romok megerősítésére. A vár és a környékén kialakult település az Ilbaszan (modern török İlbasan) vagy Ilibaszan nevet kapta, amelynek jelentése ’erős v. erődített hely; erődítés’.[16] A Ruméliai ejálet(wd) hét szandzsákjának egyike az Ilbaszani szandzsák(wd), annak székhelye Ilbaszan lett.[17] A török hódoltság alatt a város erőteljes iszlám kultúrával rendelkező fontos kereskedelmi és kézműipari központ, az albán területek egyik legjelentősebb települése lett.[18] Az 1670-ben itt járt Evlija Cselebi beszámolója szerint negyvenhat mecset és egy hatalmas halveti(wd) tekke (derviskolostor) működött a városban, valamivel később pedig albán földön itt jelentek meg először a bektásik.[19] Ilbaszan híres nagybazárjában a 17. század végén 900 kézműves és kereskedő kínálta portékáit, különösen nevezetesek voltak az ilbaszani aranyművesek és fegyverkovácsok.[20] Az 1770-es években az iskodrai pasa, Mehmed Bushatlliu(wd) vonta fennhatósága alá az Ilbaszani szandzsákot,[21] 1811-től 1822-ig pedig a Portával szembeszegülő Ali Tepeleni pasa uralma alatt állt a vidék.[22] 1832-ben a település várát részben lerombolták, ezzel katonai jelentőségét elveszítette.[23] Dacára annak, hogy Ilbaszan a konzervatív, a Portához hű földesurak fellegvára volt, a 19. század végén kibontakozó albán függetlenségi mozgalomból(wd) a környék lakossága is kivette a részét.[24] 1909 szeptemberében itt rendezték meg azt a közművelődési kongresszust, amelynek eredményeként még az év decemberében Elbasanban megnyílt az első albán tanítóképző intézet, a Shkolla Normale.[25]

Elbasani utcarészlet az első világháború éveiben

Elbasan vezetői már az Albánia függetlenségét kikiáltó vlorai nemzetgyűlés előtt három nappal, 1912. november 25-én kikiáltották Albánia önállóságát.[26] Ekkor azonban már javában zajlott az első Balkán-háború, és november 28-án a szerb hadsereg vonult be a területre, akik csak 1913 áprilisában vonultak ki Elbasan vidékéről.[27] 1913–1914 fordulóján Godolesh a Qemali-kormány és a Toptani-ellenkormány fegyveres összetűzéseinek helyszíne,[28] Elbasan pedig 1914 júniusától a Vilmos fejedelem ellen kitört közép-albániai felkelés egyik bázisa volt.[29] Az első világháborúban 1915 júniusától szerb, 1916 januárjától bolgár, majd márciustól osztrák–magyar megszállás alatt állt a terület.[30] Időközben Aqif Elbasani vezetésével 1914 februárja és áprilisa között ideiglenes kormány működött Elbasanban.[31] A második világháború során az országot megszállt olaszok elleni küzdelem egyik centruma volt Elbasan vidéke: a Pezai-dombvidéken tevékenykedő Myslim Peza(wd) gerillái mellett 1942-től a labinoti hegyvidéken volt az Albán Kommunista Párt vezetőinek főhadiszállása, itt került sor az ország jövőjét meghatározó labinoti konferenciákra.[32] A kommunista partizánok 1944. november 11-én foglalták el Elbasant.[33] Ezt követően, a pártállami korszakban indult be Elbasan nagy léptékű iparosítása. Könnyűipari üzemek mellett Bradashesh határában 1978-ban kezdte meg a termelést A Párt Acélja Kohászati Kombinát, az ország leggigantikusabb nehézipari fejlesztése, amely 10-12 ezer embernek adott munkát,[34] emellett az 1980-as évekig teljes hosszában felépült a Durrës–)Peqin–Elbasan–Pogradec-vasútvonal.[35] Az 1991-es rendszerváltást követően a termelőüzemek nagy része bezárt, a magas munkanélküliség és az elvándorlás mellett a községnek a kommunista nagyipar után maradt elszennyezett környezettel is meg kellett küzdenie.[36]

Közigazgatása[szerkesztés]

Az albán függetlenség elnyerése után, az Albán Fejedelemség 1914-es alkotmánya hét prefektúrára osztotta az ország területét, ezek egyike az Elbasani prefektúra lett.[37] A második világháború után a prefektúrákat megyékké (qark) alakították át, a korábbi negyven alprefektúrát pedig fokozatosan huszonhat kerületbe (rreth) vonták össze. Az így létrehozott Elbasan kerület helyét a 2015 júniusában érvénybe lépett 115/2014. számú közigazgatási törvény alapján három községre (bashki/bashkia) – Elbasan, Belsh(wd) és Cërrik(wd) –, azokat pedig alközségekre (njës/njësi bashkiak) osztották. 2015 óta Elbasan megyeszékhelyi rangja mellett Elbasan község központja is, amely tizenhárom további alközségre oszlik, ezek voltaképpen Elbasan agglomerációját alkotják.[38][39] A községi önkormányzat vezetője a polgármester (kryetar), a beosztott alközségek élén egy-egy beosztott főhivatalnok (administrator) áll.[40] A községi önkormányzat munkáját segíti és ellenőrzi a közvetlenül választott ötvenegy tagból álló községi tanács (Këshilli Bashkiak).[41]

Elbasan község alközségei és települései
Községszékhely: Elbasan

Alközség Terület[42] Népesség (2011[43]) Népsűrűség Alközségi központ További települések
Bradashesh 056 km² 10 700 fő 191 fő/km² Bradashesh Balëz-Lart, Balëz-Poshta, Fikas, Gurabardh, Karakullak, Katund i Ri, Kozan, Kusarth, Letan, Petresh, Reçan, Rrila, Shëmhill, Shijon, Shtëmaj, Ulën
Elbasan 022,2 km² 78 703 fő 3545 fő/km² Elbasan
Funar 076,6 km² 2122 fő 28 fő/km² Branesh Bicella, Ceruja, Korra, Krraba e Vogël, Mollagjesh, Preça e Poshtme, Preça e Sipërme, Stafaj
Gjergjan 027,9 km² 5126 fő 184 fő/km² Gjergjan Bujaras, Gjonme, Kështjella, Kodër Bujaras, Muriqan, Thana
Gjinar 089,1 km² 3478 fő 39 fő/km² Gjinar Derstila, Kaferr, Lleshan, Lukan, Maskarth, Pashtresh, Pobrat, Sterstan, Valesh, Xibresh
Gracen 056,8 km² 2192 fő 39 fő/km² Gracen Bodina, Dopaj, Gjorma, Mamël, Pajenga, Plangarica, Shëngjin, Tërbaç
Labinot-Fusha 049 km² 7058 fő 144 fő/km² Labinot-Fusha Godolesh, Griqan i Poshtëm, Griqan i Sipërm, Mengël, Xibraka
Labinot-Mal 0105,7 km² 5291 fő 50 fő/km² Labinot-Mal Bena, Dritas, Gur i Zi, Lamolla, Lugaxhia, Qafa, Qerret, Serica, Shmil
Papër 0102 km² 6348 fő 62 fő/km² Papër Balldren, Bizhuta, Broshka, Jalesh, Lugaj, Murras, Pajun, Papër-Sallak, Ullishtas, Valas, Vidhas, Vidhas-Hasgjel
Shirgjan 021,6 km² 7307 fő 338 fő/km² Shirgjan Bathës, Bujqës, Jagodina, Kryezjarr, Kuqan, Mjekës
Shushica 0106,6 km² 8731 fő 82 fő/km² Shushica Fushë-Buall, Hajdaran, Mliza, Polis i Vogël, Polis Vale, Shelcan, Vasjan, Vreshtaj
Tregan 057,4 km² 3036 fő 53 fő/km² Tregan Bizhdan, Blerimas, Çikallesh, Gurisht, Kaçivel, Kyçyk, Muçan, Shilbatra, Shinavlash, Trepsenisht, Tudan
Zavalina 0101,1 km² 1622 fő 16 fő/km² Zavalina Burrishta, Jeronisht, Kamiçan, Nezhan, Selta

Nevezetességei[szerkesztés]

Ókori emlékek[szerkesztés]

A község egyik legnevezetesebb, i. sz. 2–4. századi ókori építészeti emléke, egyúttal Albánia területén a legépebben megőrződött római terma az egykori Ad Quintum (ma Bradashesh) területén található.[44] Elbasanban két ókeresztény bazilika maradványait is feltárták a régészek. A nyugati külvárosban, a Tepe-dombon áll a 4. század végén épült tepei bazilika romja, amely szép mozaikpadlójáról nevezetes.[45] Az 5. században épült bezistani bazilika területén szintén míves kőfaragványokat és egy paradicsomi jelenetet ábrázoló mozaikpadlót tártak fel.[46] Az egykori scampisi castrum, a mai elbasani vár délnyugati sarkában emellett egy 4–5. századi ókeresztény templom alapjait tárták fel.[47] Több ókori eredetű, de a középkorban is használt vár romja található Elbasan község területén Gracenban, Bodinában, Petreshben, Mengëlnél, Valeshban és Treganban.[48]

Oszmán kori emlékek[szerkesztés]

A legnevezetesebb középkori építészeti emlék az 1466-ban épült elbasani vár, az Albánia-szerte ritka síksági erődök egyike. Napjainkra csupán a déli várfal maradt fenn teljes egészében – nyolc bástyával és a déli városkapuval (Bazárkapu) –, valamint a délkeleti és nyugati falszakaszok láthatóak részlegesen.[49] A várnegyed legnevezetesebb kulturális emléke a Király-mecset(wd), Elbasan legrégebbi fennmaradt, az 1967-es ateista kampányt is túlélt muszlim imaháza.[50] A város másik több évszázados emléke az SH3-as főút mellett álló 16. századi Naziresha-mecset(wd),[51] valamint két 17. századi törökfürdő, a várnegyedi Szinan pasa fürdő és a Bazárfürdő.[52]

Több hagyományos lakóépület fennmaradt Elbasanban (Elbasan hagyományos építészete), egy 18. századi házban rendezték be a város Néprajzi Múzeumát.[53] Emellett műemlékvédelem alatt áll több hagyományos lakóház szerte a község településein.[54]

Keresztény templomok[szerkesztés]

A község legrégibb keresztény építészeti emléke a shijoni az 1380 körül épült Szent János Vladimír-templom(wd), amely eredetileg feltehetően a bencésekhez kötődött, később görögkeleti szerzetesek kolostortemploma lett. A 18. század közepén kialakított diracsi (durrësi) ortodox érsekség monasztikus központja volt, ahol ugyanebben az időszakban dolgozták ki az elbasani ábécét, amelyet az Elbasani evangéliumhoz (Ungjilli i Elbasanit), az egyik legkorábbi albán evangéliumfordításhoz használtak fel.[55] Elbasan két történelmi keresztény templomának egyike, a várnegyed ortodox Szűz Mária-temploma(wd) 1868-ban épült fel bizánci stílusban.[56] A környező vidéken kiemelkedő építészet- és művelődéstörténeti értéket képviselnek a shelcani Szent Miklós- és a valeshi Szent Péntek-templom (mindkettő 16 századi, Onufri eredeti freskóival).[57]

Üdülőterületek[szerkesztés]

A vidék legnépszerűbb, sok látogatót vonzó üdülőterülete a Tregannál fakadó gyógyhatású hévízforrások körül kiépült fürdők, a Llixhat e Elbasanit (’elbasani fürdők’).[58] Napjainkban a község egyik legfőbb vonzereje a tölgy- és fenyőerdőkkel benőtt, 1000 hektáros természetvédelmi terület közepén fekvő Gjinar, melynek egy része hegyi üdülő. A falu központjában kávézók, éttermek és egy kisebb hotel várja a természet szerelmeseit.[59]

Nevezetes Elbasan községiek[szerkesztés]

Lásd a listát itt: Nevezetes elbasaniak

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ GeoNames (angol nyelven), 2005
  2. ↑ Elbasan 2016 :16.
  3. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Elbasan 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
  4. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  5. ↑ Somogyi 1955 :171., 182.; Pasha 2006 :75–76.; Elbasan 2016 :20.
  6. ↑ Pasha 2006 :75–76., 78.; Elbasan 2016 :120.
  7. ↑ Elbasan 2016 :66.
  8. ↑  Shqipëria e Mesme / Central Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)  ; Soviet military 1:50,000 scale topographic maps. Москва: Военно-топографическое управление Генерального щаба. 1977–1983.  
  9. ↑ Ceka 2013 :50., 57.; Korkuti 2013 :130., 165., 203., 260–262.
  10. ↑ Hammond 1966 :248.
  11. ↑ Pollo & Puto 1981 :21.; Wilkes 1992 :173–175., 212., 273.; Elsie 2010 :471.; Ceka 2013 :228–231.; Gilkes 2013 :170.; Zavalani 2015 :32.
  12. ↑ Pollo & Puto 1981 :21.; Ceka 2013 :259., 335.; Gilkes 2013 :90.
  13. ↑ Wilkes 2006 :174.; Ceka 2013 :442–444., 459–460.; Gilkes 2013 :170., 173.; Zavalani 2015 :41.
  14. ↑ Ceka 2013 :444.; Gilkes 2013 :173.; Sadiku 2014 .
  15. ↑ Elsie 1995 :2.; Jacques 2009 :167.; Elsie 2013 :441.; Bakiu 2014 :39.
  16. ↑ Csaplár 2010 :89. (230. sz. jegyzet); Elsie 2010 :xxix., 126., 401.; Elsie 2013 :398.; Gilkes 2013 :173.; Zavalani 2015 :85.
  17. ↑ Pollo & Puto 1981 :88.; Zavalani 2015 :92–93.
  18. ↑ Geço 1976 :19.; Elsie 2010 :126.; Gilkes 2013 :173.
  19. ↑ Elsie 2010 :182.; Gilkes 2013 :174.; Vickers 2014 :20–21.
  20. ↑ Pollo & Puto 1981 :92.; Elsie 2010 :126.; Gilkes 2013 :174.; Dylgjeri 2016 .
  21. ↑ Zojzi 1976 :11.; Pollo & Puto 1981 :95.; Jacques 2009 :251.; Zavalani 2015 :120–121.
  22. ↑ Elsie 2013 :8.
  23. ↑ Gilkes 2013 :173.
  24. ↑ Csaplár 2010 :155., 157.; Vickers 2014 :47.
  25. ↑ Pollo & Puto 1981 :139.; Jelavich 1996 :II/83.; Pearson 2004 :7–8.; Jacques 2009 :316–317.; Elsie 2010 :178.; Bakiu 2014 :144.; Vickers 2014 :57.
  26. ↑ Csaplár 2010 :276., 343. (1223. sz. jegyzet); Elsie 2010 :51.
  27. ↑ Pearson 2004 :34.; Csaplár 2010 :276., 343. (1222. sz. jegyzet).
  28. ↑ Durham 2001 :36., 46–48., 53.
  29. ↑ Pollo & Puto 1981 :161.; Pearson 2004 :70.
  30. ↑ Gárdos 1990 :35.; Pearson 2004 :90., 94., 97., 99.; Elsie 2010 :445., 485.; Fischer 2012 :13–14.; Vickers 2014 :86.; Zavalani 2015 :160.
  31. ↑ Gárdos 1990 :35.; Pearson 2004 :97–99.; Fischer 2012 :13–14.; Vickers 2014 :86.; Zavalani 2015 :159–160.
  32. ↑ Réti 2000 :77., 80., 82.; Pearson 2005 :137., 199–200., 239–240., 257–259., 269–270., 279., 314.; Jacques 2009 :420–421., 448.; Vickers 2014 :142–144., 147.
  33. ↑ Pearson 2005 :406.
  34. ↑ Jacques 2009 :480., 504–505., 513., 529., 588.; Elsie 2010 :199.
  35. ↑ Jacques 2009 :480., 492–493.; Elsie 2010 :xxxviii., 379.
  36. ↑ Elsie 2010 :127., 199.; Gallerani et al. 2004 :39.
  37. ↑ Pearson 2004 :61.
  38. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  39. ↑ Elbasan 2016 :16., 19.
  40. ↑ Administrata e Bashkisë (’Az önkormányzati hivatal’). Bashkia Elbasan (Hozzáférés: 2018. október 4.) arch
  41. ↑ Funksionimi i Këshillit Bashkiak (’A községi tanács működése’). Bashkia Elbasan (Hozzáférés: 2018. október 4.) arch
  42. ↑ Elbasan 2016 :16.
  43. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Elbasan 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
  44. ↑ Gilkes 2013 :91–92.
  45. ↑ Ceka 2013 :443–444.; Gilkes 2013 :169–170.
  46. ↑ Ceka 2013 :444.; Gilkes 2013 :173.; Dienes 2017 :140.
  47. ↑ Korkuti 2013 :298.
  48. ↑ Lista e monumenteve – Rrethi i Elbasanit (’Műemlékek jegyzéke – Elbasan kerület’). imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. szeptember 2.) arch
  49. ↑ Nagel 1989 :68.; Réti 1991 :156.; Gilkes 2013 :173.
  50. ↑ Nagel 1989 :44., 68.; Elsie 2010 :126.; Gilkes 2013 :175.; Dienes 2017 :141.
  51. ↑ Nagel 1989 :70.; Elsie 2010 :126., 203.; Gilkes 2013 :175.
  52. ↑ Nagel 1989 :70.; Gloyer 2012 :110.; Nurja 2012 :195.; Gilkes 2013 :174.; Dienes 2017 :141.
  53. ↑ Réti 1991 :156–157.; Gloyer 2012 :110–111.; Gilkes 2013 :174.; Dienes 2017 :140–142.
  54. ↑ Lista e monumenteve – Rrethi i Elbasanit (’Műemlékek jegyzéke – Elbasan kerület’). imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.) arch
  55. ↑ Elsie 1995 :2.; Elsie 2013 :441.; Bakiu 2014 :39.
  56. ↑ Gloyer 2012 :110.; Dienes 2017 :140.
  57. ↑ Pollo & Puto 1981 :x.; Nagel 1989 :42.; Elsie 2010 :339.;  Lista e monumenteve – Rrethi i Elbasanit (’Műemlékek jegyzéke – Elbasan kerület’). imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. szeptember 7.) arch;  Historiku i qytetit të Elbasanit (’Elbasan város története’). Bashkia Elbasan (Hozzáférés: 2018. szeptember 7.) arch
  58. ↑ Nagel 1989 :70.; Réti 1991 :153.; Gloyer 2012 :113.; Dienes 2017 :142.
  59. ↑ Dienes 2017 :142.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870  
  • ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Jelavich 1996: Barbara Jelavich: A Balkán története I–II. Ford. Balabán Péter. Budapest: Osiris; 2000. 1996. = Europica Varietas, ISBN 9633791200  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • ↑ Nurja 2012: Ermal Nurja: The rise and the destruction of Ottoman architecture in Albania: A brief history focused on the mosques. In Balkans and Islam: Encounter, transformation, discontinuity, continuity. Ed. by Ayşe Zişan Furat and Hamit Er. Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing. 2012. 191–207. o. ISBN 9781443840347  
  • ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2018. október 4.  
  • ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • ↑ Sadiku 2014: Miranda Sadiku: Elbasani, nga “Skampis”, deri në ditët e sotme (’Elbasan Scampistól napjainkig’). Tirana Observer (2014. március 23.) arch
  • ↑ Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  
  • ↑ Zojzi 1976: Rrok Zojzi: L’ancienne division ethnographique régionale du peuple albanais. Ethnographie albanaise, (1976) 7–17. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elbasan_község&oldid=26200365”