Dezideráta svéd királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dezideráta svéd királyné
Désirée Clary1807-Robert Lefèvre.jpg
Született
1777. november 8.
Marseille
Elhunyt
1860. december 17. (83 évesen)
Stockholm
Állampolgársága francia
Házastársa XIV. Károly János svéd király
Gyermekei I. Oszkár svéd király
Szülei Françoise Rose Clary
François Clary
Sírhely Riddarholmskyrkan

aláírása
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dezideráta svéd királyné témájú médiaállományokat.

Dezideráta svéd és norvég királyné (Bernardine-Eugénie-Désirée Clary; Marseille, 1777. november 8.Stockholm, 1860. december 17.) marseille-i selyemkereskedő család leányaként született. Előbb Napóleon jegyese volt, majd 1798-ban feleségül ment Jean-Baptiste Bernadotte francia tábornokhoz, akiből 1818-ban XIV. Károly János néven svéd király lett. 1818-tól Eugénie kedvenc nevét, a Désirée-t latinosítva Desideria néven (magyarosan: Dezideráta) Svédország és Norvégia királynéja lett. Fiának, Oscarnak keresztapaságát sógora, Napóleon vállalta el. (Désirée nővére, Julie Joseph Bonaparte felesége volt). Életéről Annemarie Selinko regényt írt „Désirée” címmel.

A Clary család története[szerkesztés]

A Clary név több vidéken is elterjedt. Sok kutató mind a mai napig sikertelenül próbált fényt deríteni a származásukra. Hosszú ideig nem tudták egyértelműen meghatározni, honnan ered a marseille-i Clary család. Egyesek úgy vélték Dauphiné-ből, mások szerint Albiból.

Az ancien régime alatt a Clary família nem tartott igényt nemesi rangra, az Első Császárság idején azonban vagyonuknak és rokoni kapcsolataiknak köszönhetően dicső ősök nélkül is közismertté váltak. 1940-ben egy nizzai kutató úgy vélte, megtalálta a Claryk „bölcsőjét”. Egy Péone nevű kis faluban ugyanis sok Clary nevű ember él, a katolikus egyházi anyakönyv és más bizonyítékok szerint azonban nem hiteles ez a visszakövetkeztetés.

Marseille város anyakönyvei alapján Jaques Claryt, Antoine és Marguerite Canolle fiát tekinthetjük a legjelentősebb ősnek. Jacques 1690. november 24-én a marseille-i St. Martin templomban feleségül vette Cathérine Barosse-t. Egyetlen fiukat Joseph névre keresztelték. Joseph (1693-1748) 1724. február 27-én nősült meg, felesége Françoise-Agnès Amauricc volt. Az ő házasságukból született François Clary, Désirée édesapja.

Désirée gyermekkora[szerkesztés]

Apja, François Clary 1725. február 24-én született. A gazdag marseille-i hajótulajdonos és selyemkereskedő jó üzleti érzékével tetemes vagyont halmozott fel, ezért a Clary család nagy tekintélyre tett szert Franciaországban. François Clary összesen kétszer nősült. Első felesége Gabrielle Flechon volt, akit 1751. április 13-án vett feleségül. Frigyükből négy gyermek született: François-Joseph, Marie-Jeanne, Marie-Thérése-Catherin és Étienne-François. Négy hónappal utolsó gyermekének születése után, 1758. május 3-án azonban az asszony meghalt, a férj pedig már a következő évben, 1759. június 26-án oltár elé vezette Françoise-Rose Somist. Kilenc gyermekük született: Nicolas-Joseph, Joseph-Honoré, Rose, Lucie, Justinien, Honorine, Julie, Basile és végül Désirée.

A legfiatalabb, tizenharmadik gyerek, Eugénie Bernardine Désirée Clary 1777. november 8-án látta meg a napvilágot Marseille-ben. A kislányt egy nappal születése után a Saint-Ferréol templomban keresztelték meg. Keresztszülei édesanyjának testvére, Bernardine-Cathérine de Somis, és féltestvérének, Marie-Jeanne-nak férje, Louis Honoré Le Jeans lettek.

François Clary népes családfája végül 13 gyereket, 19 unokát, 39 dédunokát és 59 ükunokát számlált.

Désirée ifjúsága és eljegyzése Napóleonnal[szerkesztés]

Désirée ifjúságáról keveset tudunk. Legvalószínűbb, hogy egy marseille-i kolostorban nevelkedett, később azonban hazaköltözött. 1793-ban Eugénie – akit csak később neveztek Désirée-nek – megkísérelte kiszabadítani bátyját, Étienne-t a börtönből, ahová egy félreértés miatt került. Eközben találkozott Joseph Bonapartéval, akinek révén megismerkedett a szegény, kivándorolt korzikai Bounaparte családdal, akik csak később változtatták nevüket Bonapartéra. Eugénie (Désirée) bemutatta Joseph Bonapartét a nővérének, Julie-nek, aki még hajadon volt, Eugénie pedig beleszeretett Joseph öccsébe, Napóleonba. 1795 áprilisa és 1796 között Désirée és a fiatal, akkor még ismeretlen Bonaparte Napóleon, a későbbi francia császár jegyben jártak, 1794 augusztusában pedig Julie és Joseph, a későbbi nápolyi, majd spanyol király egybekeltek. A Joseph Bonapartéval kötött házasság oka Julie tekintélyes hozománya volt.

Désirée családja azonban ellenezte a második Bonaparte beházasodását a Clary családba, Napóleon pedig közben Párizsban megismerkedett a szép és befolyásos özveggyel, Joséphine de Beauharnais-vel, akit 1796-ban feleségül is vett. A Désirée-vel tervezett házasságból tehát nem lett semmi. A leánynak nagy csalódást okozott Napóleon hűtlensége. Annemarie Selinko regénye szerint öngyilkos akart lenni, de Jean-Baptiste Bernadotte tábornok megakadályozta, hogy a Szajnába vesse magát. Ezután egy időre szem elől tévesztették egymást, mert Désirée visszautazott Marseille-be. Selinko azt írja, a lány titokban ment Párizsba, csak komornája, Marie (akit Désirée „második édesanyjaként” szeretett) tudott erről a „kirándulásáról”. Később többen is megkérték Désirée kezét, de ő nemet mondott.

Bernadotte tábornok felesége és Svédország királynéja[szerkesztés]

Dezideráta királyné

1798 augusztus 17-én Désirée feleségül ment Jean-Baptiste Bernadotte tábornokhoz. Tanúik Désirée két sógora és egyben Bernadotte barátai, Joseph és Lucien Bonaparte voltak. 1799 július 4-én megszületett fiuk, Oszkár. A kisfiú keresztszüleinek személye vitatott. Később Napóleon azzal dicsekedett, hogy ő a gyerek keresztapja, ám XIV. Károly János svéd király cáfolta ezt. Legvalószínűbb, hogy a megtiszteltetés Joseph Bonaparténak jutott, annál is inkább, mert ő közeli barátja volt a Bernadotte házaspárnak. A keresztelő időpontjában maga Napóleon a francia katonai expedíció parancsnokaként Egyiptomban tartózkodott.

Bernadotte tábornokot 1804-ben Franciaország marsalljává, majd 1806-ban Ponte Corvo hercegévé nevezték ki. 1810-ben a gyermektelen svéd királyi pár trónörökösként adoptálta őt, Károly János néven. XIII. Károly király halála után, 1818-ban Bernadotte herceg XIV. Károly János néven Svédország és Norvégia királya lett.

Désirée 1823-ig Franciaországban maradt, egy gotlandi grófnő álneve alatt, annak ellenére, hogy férje és fia 1810 óta már Svédországban éltek, és Bernadotte 1813-ban és 1814-ben a napóleoni háborúkban már a koalíció Északi Hadseregét vezette Napóleon ellen. Désirée elsősorban egészségügyi okok miatt utazott haza Franciaországba, 1810-es elutazásakor ugyanis még nem volt tisztában vele, milyen a zord északi klíma. Döntéséhez az is hozzájárult, hogy nem érezte jól magát a svéd királyi udvar hűvös és elzárkózó szokásai között. Viselkedésének megfelelően meglehetősen népszerűtlen volt svéd alattvalói körében. Először 1823. június 19-én tért vissza Stockholmba, fia esküvőjére. Ő kísérte a menyasszonyt, Joséphine leuchtenbergi hercegnőt. Az újdonsült trónörökösné Jozefina francia császárné fiának, Eugène de Beauharnais-nak és feleségének, Auguszta Amália bajor királyi hercegnőnek volt a leánya.

Désirée-t 1829. augusztus 21-én koronázták meg, Dezideráta királyné (Drottning Desideria) néven. Továbbra is külön élt a férjétől a sigtunai Rosersbergi kastélyban, Stockholm közelében. 1860. december 17-én egy színházi előadásról jövet hirtelen összeesett a királyi palota lépcsőjén, és meghalt. 83 éves volt, saját fiát is túlélte. A darab, amelyet utoljára látott Calderón Az élet álom című drámája volt. A cím illik az ő életére is. Egy marseille-i selyemkereskedő leányából lett Madame Le Maréchal, Ponte Corvo hercegné, svéd és norvég trónörökösné, majd királyné.

Fia követte apját a svéd és norvég trónon, I. Oszkár néven. Svédországban ma is a Bernadotte-ház tagjai uralkodnak, ma ők a leghosszabb idő óta uralkodó svéd királyi dinasztia.

Irodalom[szerkesztés]

  • Annemarie Selinko: Désirée, 1968.
  • Colette Piat: Mémoires insolents de Désirée Clary, 2005.
  • Françoise Kermina: Bernadotte et Désirée Clary: le Béarnais et la Marseillaise souverains de Suéde, 2004.

Film[szerkesztés]

  • Le destin fabuleux de Désirée Clary (1942), francia film, rendező: Sacha Guitry (Désirée szerepében Geneviève Guitry).
  • Désirée (1954), amerikai film, rendező: Henry Koster (Désirée szerepében Jean Simmons, Napóleon szerepében Marlon Brando).