Czirbusz Géza

Czirbusz Géza
Életrajzi adatok
Születési név	Czirbusz Géza
Született	1853. szeptember 17. Kassa, Abaúj-Torna vármegye., (ma: Kosiče, Szlovákia)
Elhunyt	1920. július 10., (66 évesen) Budapest
Munkássága
Vallás	katolikus
Tisztség	egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Czirbusz Géza témájú médiaállományokat.

Czirbusz Géza (Kassa, 1853. szeptember 17. – Budapest, 1920. július 10.) piarista szerzetes, földrajztudós, egyetemi tanár, író.

Élete

A középiskolát Kassán, 1872-ben, a premontrei gimnáziumban, az egyetemet Budapesten végezte, ahol 1884-ben történelem-földrajz, 1890-ben német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1886-ban A délmagyarországi bolgárok című dolgozatával doktorált. Mindezek mellett művészettörténetet, régészetet és filozófiát is hallgatott. A teológiát magánúton végezte el.

1873-ban mint egyetemi hallgató a Nemzeti Múzeum régiségtárában tevékenykedett. 1874. október 7-én – főként megélhetési okokból – belépett a piarista rendbe. 1878. június 10-én ünnepélyes fogadalmat tett, július 20-án pappá szentelték.

Tanított a rend iskoláiban Kecskeméten (1875-1877), Kisszebenben (1877-?), Nagykanizsán (?-?), Temesváron (1879-1883, 1899-1903), Veszprémben (1883-1884), Szegeden (1884-1889), Kolozsváron (1889-1891), Léván (1891-?), Székesfehérváron (?-?), Nagykárolyban (1892-1899), Sátoraljaújhelyen (1903-1906) valamint Nagybecskereken (1906-1910). Szaktárgyain kívül filozófiát és francia nyelvet is tanított. 1910-től az egyetemes földleírás nyilvános rendes tanára lett a Budapesti Egyetemen (ELTE).

Temesváron, mint a Délmagyarországi Természettudományi Társulat főtitkára működött, 1879-82 között ő szerkesztette a Természettudományi füzetek című kiadványt. Nevéhez fűződik a Délmagyarországi Néprajzi Múzeum megalapítása is.

Az erdélyi Kárpátegyesület választmányi tagja, a budapesti Néprajzi Társaság bolgár szakosztályának elnöke. 1915-ben a Szent István Akadémia II. osztálya tagjává választotta. A Magyar Állam (időszaki lap) című katolikus napilap tudományos rovatvezetője.

Tudományos műveinek a száma meghaladja a 170-et, ismeretterjesztő, publicisztikai írásainak száma egyelőre nem határozható meg. Legfőképpen földrajzi (föld- és néprajzi) területen alkotott, de történeti, közgazdasági, néprajzi, irodalomtörténeti, zenetörténeti, zeneelméleti, neveléstudományi, régészeti, művészettörténeti, sőt szépirodalmi művei sem hanyagolhatók el.

A földrajztudós

Egyetemi tanári kinevezése

Jóllehet, korábbi földrajzi munkáival jelentős visszhangot – s nem kevés irigységet – keltett, egyetemi tanári kinevezése óriási tudományos – és társadalmi – felzúdulást keltett. Kinevezésével ugyanis az elkötelezett katolikus Apponyi Albert kultuszminiszter gesztust kívánt gyakorolni a Katolikus Néppárt felé. Kinevezésének hírére a Magyar Földrajzi Társaság küldöttséget menesztett Bécsbe Ferenc Józsefhez, hogy elérjék: a király ne nevezze ki Czirbuszt egyetemi tanárrá.

Czirbusz működése, személyisége – nagy műveltsége és éles esze ellenére – komoly ellenérzést váltott ki a geográfusok között. Professzori kinevezése után az ellene folyó támadás egyik irányítója Teleki Pál lett. A Magyar Földrajzi Társaság pedig módszeresen igyekezett kiszorítani a szervezet életéből. A Földrajzi Közlemények pedig szinte szóra sem méltatta munkáit. Így munkássága a budapesti tudományegyetem földrajzi tanszékvezetőjeként törést jelentett a magyar földrajztudomány számára.

Földrajzi munkássága

Munkássága a törést alapvetően nem is az emberföldrajzi (akkori nevén antropogeográfiai) vizsgálatok megjelenésével, hanem azzal okozott, hogy a magát Hunfalvy-tanítványnak valló Czirbusz tevékenysége ellenpólust jelentett a Lóczy Lajos-féle természettudományos beállítottságú iskolával szemben. Elődje kiforrott földrajzi tudományos és oktatási rendszere ellen fordulva kiküszöbölt a földrajzból minden természetrajzi vonást, különösen geológiai alapot, szembeállítva vele a társadalomföldrajzot. Fő tantárgya az antropogeográfia, melyet Friedrich Ratzel nyomán, de azt sajátos magyar szempontból jelentősen továbbfejlesztve tanított. Emberföldrajzi orientációját – katolikus hitéből fakadóan is – a teremtett ember istenképisége, a földi élet antropocentrikussága is alátámasztotta rendszerében.

Munkásságában újdonságot jelentett – a kortársainál szélesebb empirikus alapokon álló – regionális földrajzi szemlélete is. Érdemeként említhető a magyar tudományos földrajzi szaknyelv megújítása.

Mindezek miatt is az a tíz év, amit a katedrán töltött, visszhangtalanul múlt el a szakma számára. Súlyosabb gondot jelentett, hogy – néha durva hangú – vitacikkeivel, kifogásolható minőségű közleményeivel, évekre diszkreditálta a földrajz társadalomtudományi részét.

Művei

Földrajzi témájú művek

• A partingadozások földr. eloszoltsága. Temesvár, 1880
• Az óceáni medencék, mint földr. egyediségek. Temesvár, 1880
• A délmagyarországi bolgárok ethnológiai magánrajza. Temesvár, 1882
• Die südungarischen Bulgaren. Wien-Teschen, 1884
• A krassován bolgárok. Bp., 1883
• Balbi Adorján: Egyetemes földr-a. Átdolg. és bőv. 1-5. köt. 7 rész. Nagybecskerek, 1893–1905
• Hegyen-völgyön. Tárcagyűjtemény. Nagykároly, 1896
• Magyarország. Nagybecskerek, 1898
• Magyarország a XX. évszáz elején. Temesvár, 1902 Online
• Földrajz kézikönyv Kogutowicz Manó teljes földrajz atlaszához. 1-2. köt. Bp., 1904
• A délmagyarországi katlanvölgyekről. Temesvár, 1906
• A szegedi magyarság. Temesvár, 1906
• Nemzetek alakulása anthropogeográfiai szempontból. Nagybecskerek, 1910
• Homunculus, a nagy törtető. Hamerling Róbert gúnyos eposza. Budapest, 1912 (Klny. Cél)
• A nemz. művelődés geográfiája és a geográfiai fatalisták. Budapest, 1912
• A délmagyarországi németek. Budapest, 1913
• A temes- és torontálmegyei bolgárok. Uo., 1913
• Topografikus és geológiai földleírás. Uo., 1913
• A hegyek alakulásának újabb elmélete. Bp., 1914
• Albánia és az albán kérdés. Uo., 1915 (Klny. A Cél)
• Az eu. háborúnak geográfiai alapjai. Uo., 1915
• Anthropo-geográfia. 1-3. köt. Uo., 1915–1919
• Határnevek és hágók a Kárpátokban. – 1904: Kovács Gézával szerk. a Déli Kárpátok, a Délvidéki Kárpátegyes. folyóir-ának 1-4. füz-ét

Egyéb művek

• Zene az ethnographiában. Szeged, 1885
• Göthe Hermann és Dorothea c. idyllikus eposzának tartalmi fejtegetése. Kolozsvár, 1890
• Wagner Richárd kultusza. Arad, 1913

További információk

• Magyar katolikus lexikon
• Magyar Elektronikus Könyvtár
• Gábris Gyula: A földrajzoktatás rövid története a budapesti Egyetemen
• Per aspera. Czirbusz Géza 30 éves tanári jubileuma; Zemplén Ny., Sátoraljaújhely, 1905
• Haltenberger Mihály: Czirbusz Géza és a magyar geográfia. (Megemlékezésül Czirbusz Gézáról); Stephaneum Ny., Bp., 1935 (A Szent István Akadémia mennyiségtan-, természettudományi osztályának felolvasásai)

Források

• Ablonczy Balázs: Teleki Pál. Osiris Kiadó, Budapest, 2005
• Hajdú Zoltán: Czirbusz Géza, a magyar társadalomföldrajz „temetetlen” megalapítója. In: Abonyiné Palotás Jolán – Becsei József – Kovács Csaba (2002): A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék. Felelős kiadó: Becsei József. Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft., Szeged, pp. 109–120.
• Németh József: Napló [1898-1911] In: U. ő: Napló [1898-1911] Hét év [1914-1921]. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Füzi László. Magvető Könyvkiadó, Bp. [1993.]