Christian Gottfried Ehrenberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Christian Gottfried Ehrenberg
Ehrenberg, Christian Gottfried, by Eduard Radke.jpg
Életrajzi adatok
Született 1795. április 19.
Delitzsch
Elhunyt 1876. június 27. (81 évesen)
Berlin
Ismeretes mint természettudós
Nemzetiség német
Állampolgárság német
Iskolái Humboldt Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Lipcsei Egyetem
Berlini Egyetem
Pályafutása
Szakmai kitüntetések
  • Leeuwenhoek-érem
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Wollaston-érem
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art

Hatással voltak rá Alexander von Humboldt
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Christian Gottfried Ehrenberg témájú médiaállományokat.

Christian Gottfried Ehrenberg (Delitzsch, 1795. április 19.Berlin, 1876. június 27.) német természetkutató, zoológus, összehasonlító anatómus és geológus, korának egyik leghíresebb és legtermékenyebb természettudósa. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Ehrenberg”..

Korai gyűjtőévek[szerkesztés]

Egy bíró fiaként született a Lipcséhez közeli Delitzsch településen. Először teológiát tanult a lipcsei egyetemen, majd orvoslást és természettudományokat hallgatott a Berlini Egyetemen, ahol többek között a híres felfedezővel, Alexander von Humboldttal is barátságba került. 1818-ban elkészítette doktori disszertációját, melyet mikológiai témából írt, Sylvae mycologicae Berolinenses címmel.

1820–1825 között egy nagyszabású tudományos expedíción vett részt a Közel-Keleten barátjával, Wilhelm Hemprichhel együtt, akivel több ezer növény- és állatfaj több tízezer példányát gyűjtötték, köztük addig ismeretlen fajokat is felfedeztek és leírtak. Kutatási területeik kiterjedtek Egyiptomra, a Líbiai-sivatag egyes részeire, a Nílus völgyére és a Vörös-tenger északi partvidékére,[1] ahol egyebek közt a korallokat is tanulmányozta. A továbbiakban beutazták Szíria, Arábia és Abesszínia egyes részeit is. Ezen utazásaik és gyűjtéseik egyes eredményeit 1826-ban megosztotta Humboldttal is. Szudáni tartózkodása alatt elkészítette a dongolai kormányzó új palotájának terveit is. Miután Hemprich 1825-ben tífuszban elhunyt, Ehrenberg eltemette a Vörös-tenger egyik szigetén, majd visszatért Európába.

Visszatérését követően több tanulmányt is publikált az általa megfigyelt rovarokról és korallokról, és kiadta a kétkötetes Symbolae physicae (1828–1834) című kiadványt az emlősökre, madarakra stb. vonatkozó megfigyeléseiről. Számos megfigyelésüket, észlelésüket tudományos társaságok ülésein osztotta meg a jelenlévőkkel.

Összpontosítás a mikroszkopikus élőlényekre[szerkesztés]

Ehrenberg 1827-ben állást kapott a berlini egyetem orvosi karán. 1829-ben elkísérte Humboldtot egy ázsiai útjára Oroszország keleti részére, illetve az orosz-kínai határvidékre. Miután erről az útról visszatért, kutatásait a mikroszkopikus élőlények vizsgálatára kezdte összpontosítani, amelyek szisztematikus kutatása addig váratott magára.

Közel 30 éven keresztül vizsgált különféle víz-, talaj-, üledék-, szállópor- és kőzetmintákat, ennek eredményeként pedig több ezer új fajt írt le, köztük olyan, ma közismertnek tekinthető ostoros moszatokat, mint az Euglena nemzetség, csillósokat, mint a Paramecium aurelia és a Paramecium caudatum, illetve számos fosszilis taxont, közel 400 tudományos publikációban. Különösen érdekelte az egysejtűek egy különleges csoportja, a kovamoszatoké, de tanulmányozott, leírt és elnevezett nagyon sok sugárállatkát, likacsosházút és páncélos ostorost is. Tanulmányozta a polírozásra és egyéb gazdasági célokra használt kovaföldeket is, kutatásai sokban befolyásolták a mikroorganizmusokkal, bizonyos geológiai alakzatokkal (főként a krétával), valamint a tengeri és édesvizi üledékképződéssel kapcsolatos tudásunkat. Ehrenberg kutatásai előtt nem volt ismert, hogy a földi kőzetek jelentős hányada valójában mikroszkopikus állatok vagy növények maradványaiból jött létre. Ő igazolta először azt is, hogy a tengerek foszforeszkálása úgyszintén élőlényeknek köszönhető.

1836-ban tagjává választotta a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, a következő évben pedig, külföldi tagként a brit Királyi Természettudományos Társaság is. 1839-ben elnyerte a londoni geológiai társaság legmagasabb elismerésének számító Wollaston-érmet. Az elismerésektől függetlenül élete végéig folytatta a mélytengeri élőhelyeken előforduló mikroszkopikus élőlények, illetve a különféle geológiai képződményekben fellelhető élőlény-maradványok kutatását. Berlinben hunyt el, 1876. június 27-én.

Öröksége[szerkesztés]

Halála után a mikroszkopikus élőlényekből álló gyűjteménye a berlini Humboldt Egyetem Természettudományi Múzeumába került. Az "Ehrenberg-gyűjtemény" mintegy 40,000 mikroszkópi preparátumot, 5,000 kőzetmintát, 3,000 ceruza- és tollrajzot, és egy közel 1,000 levélből álló tudományos levelezést foglal magában. A Közel-Keleten gyűjtött skorpiókból és egyéb pókszabásúakból álló kollekciója ugyancsak a berlini múzeum állományát gazdagítja.

Szülőhelyén, Delitzschben az ő nevét őrzi a település legmagasabb fokú oktatási intézménye, az Ehrenberg Gimnázium; ugyancsak az ő nevét őrzi az intézmény legjobb tanulói által évente elnyerhető Ehrenberg-Díj is.

Publikációk[szerkesztés]

  • The Ehrenberg Collection (including plates from Mikrogeologie, 1854) is available for download from Museum für Naturkunde, Humboldt-Universität [1]
  • Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen (2 vols., Leipzig, 1838)
  • Mikrogeologie (2 vols., Leipzig, 1854)
  • "Fortsetzung der mikrogeologischen Studien", in Abhandlungen der königlichen Akademie der Wissenschaft (Berlin, 1875).

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Christian Gottfried Ehrenberg című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. Bauer, A. M. (2000) 'The Symbolae Physicae and the herpetology of Hemprich and Ehrenberg’s expedition to Egypt and the Middle East" International Society for the History and Bibliography of Herpetology Newsletter and Bulletin 2(1): pp. 8–16
  • Baker, I. D. B. (1997) “C. G. Ehrenberg and W. F. Hemprich's Travels, 1820–1825, and the Insecta of the Symbolae Physicae” Deutsche Entomologische Zeitschrift 44, (2):165–202.
  • Kern, Ralf, "Wissenschaftliche Instrumente in ihrer Zeit", 4 vols., Cologne: Koenig, 2010.

További információk[szerkesztés]