Kovamoszatok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kovamoszatok
Különböző kovamoszatok a mikroszkóp alatt
Különböző kovamoszatok a mikroszkóp alatt
Rendszertani besorolás
Ország: Chromalveolata
Törzs: Sárgásmoszatok (Heterokontophyta)
Altörzs: Diatomeae
Osztály: Bacillariophyceae
Dangeard, 1933[1]
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kovamoszatok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kovamoszatok témájú kategóriát.

A kovamoszatok (Bacillariophyceae) a Chromalveolata országának és a sárgásmoszatok (Heterokontophyta) törzsének egy osztálya.

Leírásuk[szerkesztés]

Egysejtű vagy sejtkötelékben együtt maradó moszatok. Édes- és tengervízben élnek. Több mint 100 000 fajuk ismert. A kovamoszatok színtestei sárgásbarnák. A sejtet két egymásba illő szilícium tartalmú kemény kovahéj zárja körül. A kovamoszatok a héj apró pórusain keresztül nyálkát bocsátanak ki, és ennek segítségével végeznek helyváltoztatást. Többnyire egyenként élnek a vízben lebegve, vagy az aljzathoz tapadva. Sok faj sejtjei az osztódásuk után közös nyálkaburokban együtt maradnak laza sejttársulást alkotva. A tengerek vizében, óriási mennyiségben fordulnak elő. Az elpusztult és a tengerfenekére süllyedt kovahéjak egyes helyeken több méter vastag kovaföld réteggé alakultak ki az elmúlt évmilliók folyamán.

Jelentőségük[szerkesztés]

Különféle kovaalgák Ernst Haeckel

A leülepedett páncéljukból kovaföld képződik, ebből készítenek szűrőket, csiszolóporokat, hang- és hőszigetelőket. Csomósodás, konkréció révén kovakő alakulhat ki. A kovamoszatok rongálják a hidakat, víz alatti építményeket, eltömítik a vízvezetékeket. Kovaföldből képződnek a dialomit, dolomit, treppel kőzetek. Részt vesznek a talaj képződésében. Kovaföldet használt Alfred Nobel a dinamit készítéséhez.

A szén-dioxid elnyelésével és az oxigén kibocsátásával létfontosságú szerepet játszanak a Föld életfenntartó rendszerének fenntartásában, hiszen a Földön végbemenő fotoszintézis egynegyedéért felelősek.[6] A fotoszintézis a földi élet energetikai alapja. A kovamoszatok egy százalékos biomassza részarányukkal mintegy 20 százalékos globális CO2 megkötést végeznek,[7] ugyanakkor a Föld oxigénjének ötven százalékát biztosítják.[8]

A fitoplanktonok képesek a folyamatosan növekvő szén-dioxid és egyéb üvegházhatás miatt kibocsátott gázok elnyelésére. Kutatók egy kísérlet során megállapították, hogy „az óceán vastartalmú vegyületekkel történő trágyázása a bonyolult mikroszkopikus fajokból álló fitoplanktonok virágzását idézte elő, ami által jelentős mennyiségű szén-dioxid került az óceánok mélyére.” A kísérlet alatt a kovamoszatok virágzása négy héttel a "trágyázás" után tetőzött. Ezt számos kovamoszatfaj pusztulása követte, ezek viaszos anyagot alkotva a zooplanktonok ürülékével együtt a tenger mélyére süllyedtek alá.[9]

Rendszerezésük[szerkesztés]

A sárgásmoszatok (Heterokontophyta) rendszerezése fölött még manapság is viták folynak; különböző rendszerezők nem értenek egyet abban, hogy ez az élőlénycsoport mi is tulajdonképpen: főtörzs, törzs, ország, vagy valami ezek között. Ennek következtében a különböző csoportok, melyek a kovamoszatokat alkotják, akárhová besorolhatók ez osztályon belül. Az idők során a kovamoszatok besorolását és tudományos nevét többször is megváltoztatták: Diatomophyceae, Bacillariophyta), újabban pedig Bacillariophyceae.

Hagyományosan a kovamoszatokat 2 rendre, újabban osztályra osztják fel:

Az előbbi parafiletikus csoportot alkot az utóbbival.

A Pennales-fajokat a testük közepén végigfutó kiemelkedés jelenléte és hiánya alapján rendszerezzük.[10] Egy korszerűbb rendszertani besorolást 1990-ben Round, Crawford és Mann kutatók alkottak meg;[11] ők akkortájt e csoportot törzsként kezelték, Bacillarophyta néven, a törzsbe pedig 3 osztályt és több rendet helyeztek.[12]

Nagy valószínűséggel a kovamoszatok helye a sárgásmoszatokon belül, továbbá a benne levő osztályok, vagy alosztályok, továbbá a rendek rendszertani besorolása meg fog változni. 2004-ben Medlin és Kaczmarska a következőképpen rendszerezték a kovamoszatokat:[13]

  • Bacillaryophyta
    • Coscinodiscophytina
      • Coscinodiscophyceae (radiális szimmetriájúak)
    • Bacillariophytina
      • Mediophyceae (sarki előfordulásuak)
      • Bacillariophyceae (kétoldali szimmetriájúak)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Diatom című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dangeard, P. (1933). Traite d'Algologie. Paul Lechvalier and Fils, Paris, [1].
  2. Dumortier, B.-C. (1822). Commentationes botanicae. Observations botaniques, dédiées à la Société d'Horticulture de Tournay Archiválva 2015. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (disponible at Algaebase). pp. [i], [1]-116, [1, tabl., err.]. Tournay: Imprimerie de Ch. Casterman-Dieu, Rue de pont No. 10.
  3. Rabenhorst, L. Flora europaea algarum aquae dulcis et submarinae (1864-1868). Sectio I. Algas diatomaceas complectens, cum figuris generum omnium xylographice impressis (1864). pp. 1-359. Lipsiae [Leipzig]: Apud Eduardum Kummerum.
  4. Haeckel, E. (1878). Das Protistenreich.
  5. Engler, A. & Gilg, E. (1919). Syllabus der Pflanzenfamilien: eine Übersicht über das gesamte Pflanzensystem mit besonderer Berücksichtigung der Medizinal- und Nutzpflanzen, nebst einer Übersicht über die Florenreiche und Florengebiete der Erde zum Gebrauch bei Vorlesungen und Studien über spezielle und medizinisch-pharmazeutische Botanik, 8th ed., Gebrüder Borntraeger Verlag, Berlin, 395 p.
  6. A „tenger ékszere”, wol.jw.org
  7. Garab Győző: Fotoszintézis: molekuláris mechanizmusok, globális hatások , real.mtak.hu
  8. Vulkánkitörésekkel árasztották el a világot a kovamoszatok, index.hu
  9. Kísérlet a szén-dioxid-elnyelő algák vassal való trágyázására Kísérlet a szén-dioxid-elnyelő algák vassal való trágyázására Archiválva 2019. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, zoldtech.hu
  10. O.E.D. 2nd edition 2005
  11. The Diatoms: Biology & Morphology of the Genera. Cambridge University Press (1990). ISBN 978-0-521-36318-1. Hozzáférés ideje: 2013. november 13. 
  12. Bacillariophyceae. algaebase. M. D. Guiry. (Hozzáférés: 2013. november 11.)
  13. Medlin, Linda K. (2004). „Evolution of the diatoms: V. Morphological and cytological support for the major clades and a taxonomic revision”. Phycologia 43 (3), 245–270. o, Kiadó: International Phycological Society. DOI:10.2216/i0031-8884-43-3-245.1. (Hozzáférés ideje: 2013. november 13.)  

További információk[szerkesztés]