B–24 Liberator

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
B–24 Liberator
B–24 Liberator
B–24 Liberator
FunkcióBombázó
GyártóConsolidated Aircraft
TervezőIsaac M. Laddon
Gyártási darabszám18 482
Ár297 627 USD
Személyzet7-10 fő
TípusváltozatokPB4Y–2 Privateer
XB-41
C-87 Liberator Express
R2Y
Liberator I
Első felszállás1939. december 29.
Szolgálatba állítás1941.
Méretek
Hossz20,6 m
Fesztáv33,5 m
Magasság5,5 m
Szárnyfelület97,4 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg16 590 kg
Tömeg üzemanyaggal25 000 kg
Max. felszállótömeg29 500 kg
Hajtómű
Hajtómű4 db Pratt & Whitney Twin Wasp R-1830
Teljesítményegyenként 900 kW (1200 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség470 km/h 7600 m magasan
Utazósebesség346 km/h
Hatósugár3400 km
Hatótávolság7600 km
Legnagyobb repülési magasság8500 m
Emelkedőképesség5,2 m/s
Szárny felületi terhelése256 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
Bombák
  • Rövid távon:
    3600 kg-nyi bomba
  • Hosszú távon:
    2300 kg-nyi bomba
  • Nagyon hosszú távon:
    1200 kg-nyi bomba
    • A Wikimédia Commons tartalmaz B–24 Liberator témájú médiaállományokat.

    A B–24 Liberator a második világháborúban alkalmazott amerikai hadászati nehézbombázó repülőgép volt, melyet a Consolidated Aircraft fejlesztett ki és gyártatott az Amerikai Egyesült Államok Légiereje számára. A Liberator nevet a brit légierőben kapta. Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, első bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. Annak ellenére, hogy a legnagyobb példányszámban készült amerikai bombázó volt, a B–17 Flying Fortress sokkal nagyobb ismertségre tett szert. A második világháború idején annak minden frontján harcolt, részt vett Magyarország bombázásában is. A B–17-el szemben szerkezete a harci sérüléseket kevésbé viselte el, a nagy oldalviszonyú[1] vitorlázórepülőgépszerű lamináris Davis-szárnyprofil miatt nehezebben volt vezethető mint a B–17. Fel- és leszálláshoz Fowler-féle fékszárnnyal rendelkezett.[2] A korai változatok motorjai mechanikus, a későbbiek turbófeltöltővel készültek. Előnye volt a B–17-tel szemben, hogy a szembe támadás elleni védelme jobb volt, mert a G változat 26. példányától megjelent a forgatható orrlövész torony. Ugyancsak előnyösebb volt az osztott oldalkormány motorhiba esetén. Az utolsó nagy számban gyártott sorozat a B–24M volt. Különböző változatait teherszállításra, kiképzésre, tengerészeti járőrgépnek és bombázónak használták. Nagy hatósugarú együléses vadászgépek helyett nehézvadászként nem vált be.

    Liberátorok bombázzák a szolnoki vasútállomást 1944-ben
    Consolidated B-24 Liberator nehézbombázó

    Változatai[szerkesztés]

    • F–7 fényképező/ felderítő változat
    • C–87 teherszállító változat
    • AT–22 navigátorok kiképzésére repülő tanteremként
    • C–109 teherszállító és üzemanyagszállító változat
    • XB–41 a bombázók kísérésre szánt nehéz vadász 14 db nehézgéppuskával bombateher helyett. Nem vált be.
    B–24C
    A B–24A továbbfejlesztett változata, amelyre turbófeltöltővel felszerelt R–1830–41 motorokat szereltek. Hogy megtartsák a feltöltő és az intercooler beömlő-nyílását, a motorburkolatot fektetett ellipszis alakúra alakították ki és a két beömlőt a burkolat két oldalán helyezték el. A faroklövész helyét módosították, új, hidraulikus hajtású Consolidated A–6 típusú toronyba egy .50 kaliberes ikergéppuskát szereltek, valamint egy Glenn L. Martin Company tervezte tornyot szereltek a törzs elejére.
    Összesen kilenc B–24A lett átépítve.
    A 41–23809 sorozatszámú B–24D–5–CO brit légitámaszpont felett. A gép a 8. légierő 93. bombázóosztály 329. bombázószázadába tartozott, 1944. szeptember 21-én Belgium felett lezuhant
    B–24D
    Az első nagy sorozatban gyártott változat, 1940 és 1942 között készültek. Gyakorlatilag a C erősebb R–1830–43 turbófeltöltős motorokkal. A gyártás során megváltoztatták a törzs és a farokgéppuskák tornyait.
    Összesen 2696 darab épült, melyből a 2381-et a Consolidated San Diegó-i, 305-öt a Fort Worth-i, és 10 darabot a Douglas tuslai gyára gyártott le.
    B–24E
    XB–24F
    Prototípus a felfújható gumicsónakok helyére beépített jégtelenítő berendezés teszteléséhez. Összesen 1 darab lett átépítve egy B–24D-ből.
    B–24G
    a North American Aviation 1942-ben kötött szerződése alapján legyártott B–24D-k típusjele. Sperry Gyroscope Co. által gyártott gömbtorony és három .50 kaliberes géppuska lett szerelve az orrba.
    Összesen 25 darab készült el.
    B–24G–1
    a North American által épített B–24H-k típusjele. A legtöbb G a 15. légierőhöz lett leszállítva olaszországi légitámaszpontokra.
    Összesen 405 darab épült.
    A 41–28851 sorozatszámú B–24H–15 az angliai RAF Mendlesham légitámaszponton. Jól megfigyelhető az orrgéppuska-torony és a pilótafülke melletti páncéllemez. A gép a 34. bombázóosztály 7. bombázószázadába tartozott
    B–24H
    A szemből támadó német vadásztaktikákra válaszul ebbe az altípusba Emerson A–15 típusú orr-géppuskatornyot is beépítettek. Körülbelül ötvenféle módosítást végeztek a sárkányszerkezeten és átalakították a bombakamrát is. A farok-géppuskás nagyobb látószögű ablakokat és a Martin A–3 „nagy kalap” (high hat) kupolájú tető-géppuskatorony kapott, továbbá az oldallövészek ablakait átlátszó műanyagra cserélték, hogy csökkentség a tüzelés közbeni vibrációt.
    A legtöbb gépet a Ford Willow Run-i gyára gyártotta le, összesen 3100 darabot.
    A 42–99949 sorozatszámú B–24J–55 valahol Európa felett. A gép a 8. légierő 93. bombázóosztály 328. bombázószázadába tartozott, 1944. szeptember 21-én Belgium felett lezuhant
    B–24J
    A J nagyon hasonlít a H változatra, azonban az Emerson-orrtorony hiánya miatt egy módosított, hidraulikus működtetésű Consolidated A–6 tornyot alkalmaztak a legtöbb J-n, melyek a Consolidated San Diego-i és Fort Worth-i gyáraiban lettek legyártva. A B–24J-k fejlettebb, C–1 típusú autópilótával lettek felszerelve és a M–1 típusú bombázóirányzékot alkalmaztak. A B–24H részegységeit a J-k számára szintén a Ford gyártotta le és a többi gyár által végszerelt, C–1-gyel, vagy M–1-gyel szerelt gép B–24J típusjelet kapott. A J volt az egyetlen változat, melyet mind az öt gyártó gyártott.
    Összesen 6678 darab épült ebből.
    Liberátorok Ploieştit támadják
    • B–24L
    • B–24M


    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. ↑ Oldalviszony = fesztávolság négyzete / hordfelület
    2. ↑ Fowler-szárny = hátrasikló része a szárnytő alsó felületének, ezzel a szárnytő felületét és íveltségét egyszerre lehetett növelni.

    Fordítás[szerkesztés]

    Ez a szócikk részben vagy egészben a Consolidated B-24 Liberator című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

    Források[szerkesztés]

    • Birdsall, Steve. B-24 Liberator (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.21 (1975). ISBN 0897470206 
    • Davis, Larry. B-24 Liberator (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.80 (1987). ISBN 0897471903 
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=B–24_Liberator&oldid=27004183”