Bánat
Érzelmek |
---|
Aggodalom · Bánat · Bátorság · Bizalmatlanság · Boldogság · Bosszúság · Büszkeség · Csalódás · Depresszió · Düh · Együttérzés · Elégedettség · Ellenségesség · Eksztázis · Érdeklődés · Eufória · Fájdalom · Félelem · Félénkség · Féltékenység · Frusztráció · Gyűlölet · Hála · Harag · Hisztéria · Irigység · Izgalom · Káröröm · Kíváncsiság · Komperzió · Közöny · Lelkesedés · Lelkiismeret-furdalás · Magányosság · Megbánás · Meglepődés · Megvetés · Nosztalgia · Önbizalom · Öröm · Pánik · Remény · Rettegés · Sajnálat · Szégyen · Szenvedély · Szenvedés · Szerelem · Szeretet · Szorongás · Unalom · Undor · Vágy |
A bánat vagy szomorúság egy bizonyos emberi lelki állapot, érzelem, pszichikai fájdalomérzet, amelyet valamely veszteség, kilátástalan állapot vagy az egyén tehetetlenségérzete idézhet elő.
A bánat vagy lelki fájdalom a velünk született emberi alapérzelmek egyike, a talán legklasszikusabb ekmani meghatározásban is a hat alapvető érzelem egyike, az öröm, a harag, a meglepődés, a félelem és az undor mellett. A többi primer, azaz az emberiségre egyetemlegesen jellemző érzelemhez hasonlóan a bánatélmény is spontán módon és jól felismerhetően tükröződik az ember arckifejezésén, mimikáján, gesztusain, testtartásán, viselkedésén, illetve a beszéd hangszínén, hanglejtésén, ha ezen megnyilvánulási formák némelyikét kulturális hatások és hagyományok korlátozottan szabályozzák (szabályozhatják) is. A bánat gyakori szomatológiai kísérőjelensége a sírás.
A bánat szó nyelvi vonatkozásai
[szerkesztés]A bánat szó első említése nyelvemlékeinkben a Jókai Kódexből ismert, azaz a 14. század végére, a 15. század elejére datálható. A szó eredete ismeretlen, de a ’megbánást érez’ jelentésű bán alapigére vezethető vissza, amelynek korai jelentése talán ’bajnak tart’ lehetett. Egyes szomszédos népek ezt az alapigét átvették a magyarból és beépült szókészletükbe, pl. a szlovák banovať (’sajnál’), népnyelvi ukrán банувати (’epedezik, bánkódik’), román bănuí (’haragszik’).[1]
A bánat szóval nem pusztán magát a belső érzelmet, de annak külső jegyeit, manifesztálódását, a magányt kereső, céltalan búslakodás folyamatát is leírhatjuk. A magyar nyelv választékosabb regiszterében nemegyszer a bánat kifejezéssel jelöljük a jelentésében a fentiektől eltérő megbánás érzületét, azaz amikor valaki bizonyos tette vagy döntése felett utólag sajnálkozik (lásd „Késő bánat, eb gondolat!”). Régies szóhasználatban és vallási kontextusban ugyancsak ismert a bánat szó használata annak a lelki folyamatnak a leírására, amelynek során a bűnös ember megigazul (bűnbánat).[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I: A–Gy. Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai. 1967. 236. o.
- ↑ A magyar nyelv nagyszótára III: B–Bes. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 2011. 160. o.
Források
[szerkesztés]- Pszichológia. Szerk. Juhász Márta, Takács Ildikó. Budapest: Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. 2006.