Bromid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bromid
Br-.svg Bromide ion.svg
Szabályos név Bromid[1]
Kémiai azonosítók
PubChem 259
ChemSpider 254
KEGG C01324
ChEBI 15858
ATC kód N05CM11
SMILES
[Br-]
StdInChIKey CPELXLSAUQHCOX-UHFFFAOYSA-M
Beilstein 3587179
Gmelin 14908
ChEMBL 11685
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Br
Moláris tömeg 79.904 g mol−1
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−121 kJ·mol−1[2]
Standard moláris
entrópia
So298
82 J·mol−1·K−1[2]
Farmakokinetikai adatok
Biológiai
felezési idő
12 d
Rokon vegyületek
Azonos kation Fluorid

klorid
jodid

Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A bromid egy ion vagy egy ligandum. Egyszeresen negatív töltésű brómatom, például a cézium-bromidban a cézium-kationok (Cs+) elektromosan vonzzák a bromid-anionokat (Br), így elektromosan semleges ionvegyület keletkezik (CsBr). A bromid arra is utal, hogy a bróm oxidációs száma -1 a kovalens vegyületekben, például a kén-dibromidban (SBr2).

Természetes előfordulása[szerkesztés]

A bromid jelen van a tengervízben (körülbelül 65 mg/l, ami 0,2%-a az összes oldott sóknak). A tenger gyümölcsei és a mélytengeri növények általában magas a bromid tartalmúak. Az ezüst-bromid AgBr előfordul a természetben.[3]

Orvosi használata[szerkesztés]

A brómvegyületeket, főleg a kálium-bromidot gyakran használták nyugtatókban a 19. században és a 20. század elején.[4]

A bromid ion epilepszia ellen hat, és bromid sókat még mindig használják az állatgyógyászatban (különösen görcsrohamok kezelésére kutyáknál). A bromid-ion a vesén keresztül ürül ki. Felezési ideje az állatoknál 12 nap, ami miatt az adagolását nehéz beállítani. Befolyásolja a klorid anyagcserét.[5]

Németországban az epilepszia ellen használják.

Krónikus toxicitása bromizmust okozhat, ami bőrkiütéssel és több neurológiai tünettel is jár.

A lítium-bromidot használták nyugtatóként az 1900-as évek elején, de elavulttá vált az 1940-es években, mivel biztonságosabb és hatékonyabb nyugtatókat fedeztek fel (a barbiturátokat), és mivel néhány szívbeteg ember meghalt miatta,[6] valamint használták bipoláris zavar ellen is.

Biológiai szerepe[szerkesztés]

Esszenciális nyomelem.[7] Az eozinofil sejtek eozinofil peroxidáz enzimmel (ami kloridot is felhasználhat erre a célra, de ha van bromid, azt használja fel), parazitaellenes brómvegyületeket, például hipobromitot állítanak elő belőle többsejtű paraziták ellen.[8] Szerepe van a kollagén IV előállításban.

Bromidsókat használnak pezsgőfürdőkben és gyógyfürdőkben fertőtlenítőszerként, ahol oxidálószer hatására hipobromit keletkezik belőlük.

A bromid nagy koncentrációban fordul elő néhány algában, például metil-bromid és brómorganikus vegyületek szintézisénél, amit a vanádium-bromoperixidáz enzim végez el.

R-H + Br- + H2O2 → R-Br + H2O + OH-

A bromid átlagos koncentrációja az emberi vérben az ausztráliai Queenslandben 5,3 ± 1,4 mg / L.[9] Sokkal magasabb szintet okozhat a brómozott vegyi anyagoknak való kitettség, például a metil-bromid. A bromid a tengervízben és sok tengeri állatban is előfordul, ezért a vér bromid-koncentrációját befolyásolja az étrend.

Fontosabb bromidvegyületek[szerkesztés]

Szervetlen bromidok, ionrácsos anyagok és bromid iont tartalmaznak:

A szerves bromidok nem sók, bennük a bróm kovalens kötéssel kapcsolódik a szerves részhez. Elő lehet állítani őket: alkoholok és hidrogén-bromid reakciójával,[10] hidrogén-bromid és alkének addíciójával,[11] alkánok brómozásával, és aromás szénhidrogének katalitikus brómozásával vagy Sandmeyer-reakcióval.[12] A fontosabb szerves bromidok:

A bromid-ion jelen van a hidrobromidokban és a tetrametil-ammónium-bromidban is.[13]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Bromide - PubChem Public Chemical Database. The PubChem Project. National Center for Biotechnology Information
  2. ^ a b Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company (2009). ISBN 0-618-94690-X 
  3. Brockhaus ABC Chemie, VEB F. A. Brockhaus Verlag Leipzig 1965, S. 204−205.
  4. The Great American fraud (1905) .
  5. Goodman and Gilman, The Biological Basis of Therapeutics, Fourth Edition, Chapter 10 (Hypnotics and Sedatives), p. 121, The MacMillan Co., London, 1970.
  6. Bipolar disorder
  7. McCall AS, Cummings CF, Bhave G, Vanacore R, Page-McCaw A, Hudson BG (2014). „Bromine Is an Essential Trace Element for Assembly of Collagen IV Scaffolds in Tissue Development and Architecture”. Cell 157 (6), 1380–92. o. DOI:10.1016/j.cell.2014.05.009. PMID 24906154.  
  8. (1989) „Eosinophils preferentially use bromide to generate halogenating agents”. The Journal of Biological Chemistry 264 (10), 5660–8. o. PMID 2538427.  
  9. (1998) „Background levels of bromide in human blood”. Journal of analytical toxicology 22 (3), 225–30. o. DOI:10.1093/jat/22.3.225. PMID 9602940.  
  10. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 294, ISBN 3342002808.
  11. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 293, ISBN 3342002808.
  12. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 534, ISBN 3342002808.
  13. Otto-Albrecht Neumüller (Herausgeber): Römpps Chemie Lexikon, Frank'sche Verlagshandlung, Stuttgart, 1983, 8. Auflage, S. 520−521, ISBN 3440045137.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.