Ugrás a tartalomhoz

Lítium-klorid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lítium-klorid
Szabályos névLítium(1+) klorid
Kémiai azonosítók
PubChem433294
ChemSpider22449
EINECS-szám231-212-3
DrugBankDB16607
ChEBI48607
RTECS számOJ5950000
InChIKeyKWGKDLIKAYFUFQ-UHFFFAOYSA-M
UNIIG4962QA067
UN-szám2056
ChEMBL69710
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletLiCl
Megjelenésfehér, vagy színtelen kristályos anyag
Sűrűség2,068 g/cm³
Olvadáspont605-614 °C
Forráspont1382 °C
Oldhatóság (vízben)68,29 g/100 mL (0 °C)
74,48 g/100 mL (10 °C)
84,25 g/100 mL (25 °C)
88,7 g/100 mL (40 °C)
123,44 g/100 mL (100 °C)[1]
Oldhatóságsoluble in hidrazin, butanol, propanol[1]
Oldhatóság (metanol)45,2 g/100 g (0 °C)
43,8 g/100 g (20 °C)
42,36 g/100 g (25 °C)[2]
44.6 g/100 g (60 °C)[1]
Oldhatóság (etanol)14,42 g/100 g (0 °C)
24,28 g/100 g (20 °C)
25,1 g/100 g (30 °C)
23,46 g/100 g (60 °C)[2]
Oldhatóság (hangyasav)26,6 g/100 g (18 °C)
27,5 g/100 g (25 °C)[1]
Oldhatóság (aceton)1,2 g/100 g (20 °C)
0,83 g/100 g (25 °C)
0,61 g/100 g (50 °C)[1]
Oldhatóság (folyékony ammónia)0,54 g/100 g (-34 °C)[1]
3,02 g/100 g (25 °C)
Törésmutató (nD)1,662 (24 °C)
Viszkozitás0,87 cP (807 °C)[1]
Gőznyomás1 torr (785 °C)
10 torr (934 °C)
100 torr (1130 °C)[1]
Kristályszerkezet
Koordinációs
geometria
oktaéderes
Dipólusmomentum7,13 D (gáz)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
-408,27 kJ/mol[1]
Standard moláris
entrópia
So298
59,31 J/mol·K[1]
Hőkapacitás, C48,03 J/mol·K[1]
Veszélyek
EU osztályozásÁrtalmas (Xn)
NFPA 704
0
1
0
 
R mondatokR22, R36/37/38
S mondatokS26, S36/37/39
LobbanáspontNem gyúlékony
LD50526 mg/kg (oral, rat)[3]
Rokon vegyületek
Azonos kationlítium-fluorid
lítium-bromid
lítium-jodid
Azonos anionnátrium-klorid
kálium-klorid
rubídium-klorid
Cézium-klorid
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A Lítium-klorid egy lítium és klór alkotta vegyület, kémiai képlete LiCl. Fehér, vagy színtelen higroszkópos kristályokat alkot. A lítium-klorid tipikus ionvegyület, de a lítiumatom kis mérete miatt olyan tulajdonságokat mutat, amit a többi fém-klorid nem, például különösen jól oldódik poláris oldószerekben (100 ml vízben 20 °C-on 83,05 g oldódik) és higroszkópos tulajdonságú.

Kémiai tulajdonságok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi fém-kloriddal ellentétben kristályvizes formában kristályosodik,[4] mono-, tri- és pentahidrátja ismert.[5] Vízmentes lítium-klorid előállítható a kristályvizes sók hevítésével. Az olvadt lítium-klorid a levegő nedvességtartalmával reagálva lítium-hidroxidot és hidrogén-kloridot alkot.[6] Gázállapotban a lítium-klorid planáris gyűrűs molekulákat (di-, tri- és oligomerek) alkot. A lítium-klorid oldatok erősen korrozívak, kezelésükhöz megfelelő anyagok szükségesek. A tömény LiCl-oldat kárt tesz a betonban is.

A lítium-klorid előállítása oldott lítium-hidroxid vagy lítium-karbonát sósavval való reakciójával történik:

Előállítható fém lítium és hidrogén-klorid gáz, vagy klórgáz reakciójával is, de a fém lítium drágasága miatt ezt a reakciót nem használják lítium-klorid előállítására.

A lítium-kloridot elsősorban lítium előállítására használják, amihez 55% lítium-kloridot és 45% kálium-kloridot tartalmazó elegy olvadékát elektrolizálják 450°-on.[7] Az autóiparban emellett még folyasztószernek használják az alumíniumhoz. Higroszkópos tulajdonsága miatt párátlanításra is használják.[8] Ennek a tulajdonságának köszönhetően felhasználják páratartalom-mérőkben. A só vezetőképessége nagyban függ a víztartalmától, így a vezetés mértékéből meghatározható a levegő pillanatnyi páratartalma.[9] A pirotechnikában a lítium-kloridot a láng sötétvörösre festésére alkalmazzák.

  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 http://chemister.ru/Database/properties-en.php?dbid=1&id=614
  2. 1 2 Seidell, Atherton; Linke, William F. (1952). [Google Books Solubilities of Inorganic and Organic Compounds]. Van Nostrand. Hozzáférés: 2014. június 2.. {{cite book}}: Check |url= value (súgó)
  3. http://chem.sis.nlm.nih.gov/chemidplus/rn/7447-41-8
  4. Holleman, A. F.; Wiberg, E. Inorganic Chemistry Academic Press: San Diego, 2001. ISBN 0-12-352651-5.
  5. Andreas Hönnerscheid, Jürgen Nuss, Claus Mühle, Martin Jansen "Die Kristallstrukturen der Monohydrate von Lithiumchlorid und Lithiumbromid" Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie, 2003, volume 629, p. 312-316.DOI: 10.1002/zaac.200390049
  6. A.R.Kamali, D.J.Fray,C.Swandt, J Therm Anal Calorim (2011) 104:619–626 DOI 10.1007/s10973-010-1045-9
  7. Greenwood, Norman N.; Earnshaw, Alan (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Butterworth-Heinemann. p. 73. ISBN 0080379419.
  8. Ulrich Wietelmann, Richard J. Bauer "Lithium and Lithium Compounds" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2005, Wiley-VCH: Weinheim.
  9. Skript Universität Duisburg-Essen (PDF; 268 kB)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lithium chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.