Rubídium-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
rubídium-klorid
Rubidium-chloride-3D-ionic.png
-rubídium-klorid (NaCl struktúra)
Rubidium-chloride-CsCl-structure-3D-ionic.png
-rubídium-klorid (CsCl struktúra)
Más nevek rubídium(I) klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7791-11-9
PubChem 62683
ChemSpider 56434
RTECS szám VL8575000
SMILES
[Rb+].[Cl-]
InChI
1/ClH.Rb/h1H;/q;+1/p-1
StdInChIKey FGDZQCVHDSGLHJ-UHFFFAOYSA-M
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet RbCl
Moláris tömeg 120.921 g/mol
Megjelenés fehér kristályok
higroszkópos
Sűrűség 2.80 g/cm³ (25 °C)
2.088 g/mL (750 °C)
Olvadáspont 718 °C
Forráspont 1390 °C
Oldhatóság (vízben) 77 g/100mL (0 °C)
91 g/100 mL (20 °C)
130 g/100 mL (100 °C)
Oldhatóság (metanol) 1.41 g/100 mL
Törésmutató (nD) 1.5322
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−435.14 kJ/mol
Standard moláris
entrópia
So298
95.9 J K−1 mol−1
Hőkapacitás, C 52.4 J K−1 mol−1
Veszélyek
MSDS Fischer Scientific
EU Index nincs listázva
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
1
0
 
Lobbanáspont nem gyúlékony
LD50 4440 mg/kg (patkány)
Rokon vegyületek
Azonos kation rubídium-fluorid
rubídium-bromid
rubídium-jodid
Azonos anion lítium-klorid
nátrium-klorid
kálium-klorid
cézium-klorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A rubídium-klorid egy kémiai vegyület, képlete RbCl. Az RbCl egy alkálifém-halogenid rendkívül sok különböző módon hasznosítják az elektrokémián át a molekuláris biológiáig. A kereskedelemben por alakban kapható.

Tulajdonságai[szerkesztés]

A rubídium-klorid vízben való oldhatósága a hőmérséklettől függően[1]
A rubídium-klorid oldhatósága különböző alkoholokban[2]
(g/l 25 °C-on)
Metanol 14,1
Etanol 0,78
1-propanol 0,15
1-pentanol 0,025

A rubídium-klorid higroszkópos vegyület. Olvadáspontja 718 °C. Vízben való oldhatósága csökken a hőmérséklet növekedésével.[1] Oldhatósága acetonban 0,0021 g/kg 18 °C. 37 °C-on 0,0024 g/kg.[2]

Standart entalpia ΔfH0298 = −430,86 kJ·mol−1,[3] szabad szabványos entalpiája ΔG0298 = −405,3 kJ·mol−1.[3]

Szerkezete[szerkesztés]

Gázfázisban az RbCl-ben az ionok közti távolság 2.7868 Å. Szilárdan a kötéstávolság 3.285 Å.[4] A szilárd RbCl-ben az ionok koordinációs száma nagyobb, mint gázként.[5]

A nyomástól és a hőmérséklettől függően a rubídium-kloridnak három különböző kristályszerkezete van.[6]

Nátrium-klorid (oktaéderes 6:6)[szerkesztés]

A NaCl kristályrács a leggyakoribb.[7] Rácsenergiája 3,2 kJ / mol. Ionok koordinációs száma 6. Köbös kristályszerkezetű.[5] Benne a rubídium kationok és a klorid anionok kocka alakú kristályrácsot alkotnak.

Törésmutatója nD = 1.4936. Kristályrácsának méretei a = 658,1 pm.[8]

Cézium-klorid (köbös 8:8)[szerkesztés]

Magas hőmérsékleten és nyomáson a rubídium-kloridnak (a NaCl és a KCl-hez hasonlóan) cézium-klorid kristályrácsa lesz. A kloridionok egy kockát alkotnak a kloridionokat veszik körül a rubídium kationok.[9] Ez a rubídium-kloridnak a legsűrűbb módosulata. A kockának nyolc csúcsa van, az ionok koordinációs száma is nyolc. Ez az RbCl-nek a legmagasabb koordinációs számú módosulata. Mivel az ionok sugara ennél a módosulatnál a legnagyobb, emiatt ebben a módosulatban a legnagyobb az ionok közti távolság.[7]

Szfalerit (tetraéderes 4:4)[szerkesztés]

A szfalerit módosulat rendkívül ritka, emiatt kevéssé ismert. Rácsenergiája az előrejelzések szerint körülbelül 40.0 kJ/mol.[5]

Szintézise[szerkesztés]

Leggyakrabban rubídium-hidroxid és sósav reakciójával állítják elő:[10]

RbOH(aq) + HCl(aq) → RbCl(aq) + H2O(l)

A rubídium-klorid higroszkópos vegyület ezért nem szabad hogy érintkezzen a légköri nedvességgel. Emiatt általában exikkátorokban tárolják kisebb mennyiségben és kereskedelmi forgalomban ilyen formában kapható.

Felhasználása[szerkesztés]

  • Kiváló non-invazív biomarker, mert jól oldódik vízben, könnyen bekerül az élőlények testébe ott miután ionokra esett a Rb+ ion helyettesíti a kálium ionokat.[11][12] Mivel a rubídium a kálium alatt van a periódusos rendszerben. Radioaktív izotópjával ellenőrizni lehet a szívizom vérellátását.
  • Ha a sejteket hipotóniás oldatba teszik és az oldathoz rubídium-kloridot adnak, akkor a fehérjék negatív töltésű DNS-hez kötődhetnek.[13]
  • A rubídium-kloridot használják antidepresszánsként, dózistartomány 180-720 mg.[14][15][16] Növeli a dopamin és noadrenalin szintjét illetve stimuláló hatású. Emiatt anargiás illetve apatikus depressziósok használják.[14]
  • Használják még fájdalomcsillapítóként és nyugtatóként.[17]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumchlorid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  1. a b R. Abegg, F. Auerbach, I. Koppel: "Handbuch der anorganischen Chemie", Verlag S. Hirzel, 1908, 2. Band, 1. Teil, S. 426ff. Volltext
  2. a b Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1429. Volltext
  3. a b R. E. Dickerson, H. B. Gray, H.-W. Sichting, M. Y. Darensbourg: "Prinzipien der Chemie", Verlag Walter de Gruyter 1988, ISBN 9783110099690, S. 976. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
  4. Lide, D. R.; Cahill, P.; Gold, L. P. (1963). „Microwave Spectrum of Lithium Chloride”. Journal of Chemical Physics 40 (1), 156–159. o. DOI:10.1063/1.1724853.  
  5. a b c Pyper, N. C.; Kirkland, A. I.; Harding, J. H. (2006). „Cohesion and polymorphism in solid rubidium chloride”. Journal of Physics: Condensed Matter 18 (2), 683–702. o. DOI:10.1088/0953-8984/18/2/023.  
  6. Kopecky, M.; Fábry, J.; Kub, J.; Busetto, E.; Lausi, A. (2005). „X-ray diffuse scattering holography of a centrosymmetric sample”. Applied Physics Letters 87 (23), 231914. o.  
  7. a b Shriver, D. F.; Atkins, P. W.; Cooper, H. L.. Chapter 2, Inorganic Chemistry. Freeman (1990) 
  8. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  9. Wells, A. F.. Structural Inorganic Chemistry. Oxford University Press, 410, 444. o. (1984) 
  10. Winter, M.: Compounds of Rubidium. WebElements, 2006
  11. Hallonquist, J.; Lindegger, M.; Mrosovsky, N. (1994). „Rubidium chloride fuses split circadian activity rhythms in hamsters housed in bright constant light”. Chronobiology International 11 (2), 65–71. o. DOI:10.3109/07420529409055892. PMID 8033243.  
  12. Hougardy, E.; Pernet, P.; Warnau, M.; Delisle, J.; Grégoire, J.-C. (2003). „Marking bark beetle parasitoids within the host plant with rubidium for dispersal studies”. Entomologia Experimentalis et Applicata 108 (2), 107. o. DOI:10.1046/j.1570-7458.2003.00073.x.  
  13. RbCl Transformation Protocol. New England Biolabs, 2006. [2006. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  14. a b Baumel, S.. Dealing with depression naturally: complementary and alternative therapies for restoring emotional health. Los Angeles: Keats Pub, 101. o. (2000). ISBN 0-658-00291-0 
  15. Budavari, S.. The Merck index: an encyclopedia of chemicals, drugs, and biologicals. Rahway, NJ, U.S.A.: Merck (1996). ISBN 0-911910-12-3 
  16. Lake, J. A.. Textbook of Integrative Mental Health Care. New York: Thieme Medical Publishers, 165. o. (2006). ISBN 1-58890-299-4 
  17. H. Erdmann: Lehrbuch der anorganischen Chemie, S. 300, 1900, Verlag F. Vieweg und Sohn