Bakonyoszlop
| Bakonyoszlop | |||
 | |||
| Bakonyoszlop légifotója | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Zirci | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Wolf Ferenc (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8418 | ||
| Körzethívószám | 88 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 432 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 29,44 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 14,2 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 20′ 40″, k. h. 17° 55′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 20′ 40″, k. h. 17° 55′ 33″ | |||
 Bakonyoszlop
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |||
| Bakonyoszlop weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonyoszlop témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Bakonyoszlop (németül: Oßlipp) község Veszprém megyében, a Zirci járásban, Zirctől 10 kilométerre. Az Északi-Bakonyban, a Dudari-patak völgyében, környező hegyek lábánál fekszik.
Története
Első írásos említése 1392-ből való (Ozhlop), ekkor Csesznek várához tartozott. A név az 'oszlop' szó helynévi alkalmazása, de személynévi eredetű is lehet: egy középkori adat szerint 1250-ben egy férfit Szelemennek (gerenda) hívtak, fiát pedig Oszlopnak. 1913-ig viselte a település az Oszlop nevet.
A 15. század végén Szapolyai István birtokolta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, bár egyes részeit 1543-ban még lakták. Ezután majdnem két évszázadon át puszta, prédium. Cseszneket 1655-ben az Esterházyak szerezték meg. Az adománylevélben felsorolták Oszlop-pusztát is.
A falu helyét és határát hosszú lakatlansága idején benőtte az erdő. Az 1714-ben érkezett új telepesek hamarosan továbbálltak és 1719-ben katolikus vallású német ajkúak (sziléziaiak, osztrákok stb.) telepedtek le. Az erdő egy részét kiirtották, s ezzel két nyomásra való szántót szereztek. Az első szőlőt az 1770-es években telepítették, de nagyobb gyümölcsöseik már korábban is voltak. A lakosság egy része szénégetéssel és szerszámkészítéssel foglalkozott, amelyhez bőséges faanyagot nyújtottak az erdők. Fakészítményeiket a győri, veszprémi, pápai és komáromi vásárokon értékesítették.
A falu telepesei szabadmenetelű jobbágyok voltak, akiknek 1747-ben egyetlen terhük a robot volt, jogszolgáltató hatóságuk az Esterházy család cseszneki úriszéke. Római katolikus anyaegyháza 1746-ban létesült. Templomát ugyanekkor kezdték építeni. Iskolájában 1771-ben olvasást és írást oktatott a rektor. Esterházy Györgynek 903 holdja, két középbirtokosnak pedig 360 kataszteri hold földje volt a község határában 1935-ben.
A falunak 1785-ben 627, 1910-ben 1032, 1941-ben 1056, 1949-ben 953, 1968-ban pedig 876 lakosa volt. A 20. században – elsősorban az Esterházyak betelepítései következtében – a lélekszám növekedett, a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt azonban sokan kivándoroltak Amerikába a két világháború közötti időszakban. Szintén csökkentette a népességet a németek kitelepítése (1945–47) és az elvándorlás.
A lakosság nagyobb része 1968-ban a Jó Barátság Termelőszövetkezetben dolgozott. A fiatalok ugyanakkor a dudari szénbányában, a győri és a veszprémi ipari üzemekben kerestek munkát. Amíg 1910-ben mindössze 28-an dolgoztak a bányában, 1960-ban már 116-an. Ma közel kétszázan kelnek naponta útra a faluból. Az 1945 előtti években gyalog jártak a dudari szénbányába az oszlopiak, most bányászautóbuszok közlekednek a hat kilométeres útszakaszon.
Az állam 1951-ben villamosította a községet. Megindultak az autóbuszjáratok, Bakonyoszlop és Dudar között bekötőút épült. A volt Esterházy-kastélyban 1946 óta állami gondozott gyerekek élnek és tanulnak. A község feletti részen épült fel a megyei KISZ-bizottság vezetőképző tábora, ahol ma szakképző iskola működik. Klubkönyvtára, vegyesboltja, vendéglője van a községnek.
A községben nyolcholdas kultúrparkot létesítettek a lakók. 1964-ben mintegy 120 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A park teljes felújítása 1983-84-ben megtörtént. Az alábbiak vannak a területén: füves kispálya, körülötte vörös salakos atlétikai pálya: külön-külön magasugró és távolugró hely, gyermekjátszótér, tekepálya, teniszpálya és büfé. A kultúrparkban sok platán-, fenyő- és gesztenyefa díszlik. A park 150 éves tulipánfája 1964-ben száradt ki. A park alatt folydogál a Dudar-patak. Minden társadalmi ünnepséget itt rendeznek meg. A kultúrközpontot 450 ezer forint költséggel hozták létre 1964-ben. A jelenlegi épület átalakításával és bővítésével önkormányzat, orvosi rendelő és könyvtár kap helyet benne.
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 441 | 430 | 420 | 444 | 445 | 432 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 85,8%-a magyarnak, 12,6% németnek, 0,2% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (13,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,4%, református 5,9%, evangélikus 1,4%, izraelita 0,2%, felekezeten kívüli 8,2% (18,3% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességei
- Esterházy-kastély: barokk stílusú, 18. század közepe, ma nevelőotthon működik benne.
- Római katolikus templom: 1746-ból
- Környékbeli kirándulóhelyek: Ördög-árok, Gizella-barlang.
- 1926. május 19-én itt született Békefi Antal neves népzenekutató
Képgaléria
-
Bakonyoszlop -
Esterházy-kastély -
Bakonyoszlop légifotója -
Légi fotó, Esterházy-kastély 1. -
Légi fotó, Esterházy-kastély 2.
Jegyzetek
- ↑ Bakonyoszlop települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Bakonyoszlop Helységnévtár
További információk
