Antonio Possevino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Antonio Possevino (Antonius Possevinus) (1534. – 1611. február 26.) itáliai pap, pápai követ és az első jezsuita, aki Moszkvában járt. 1578-tól Svédország, Dánia és az északi szigetek, Moszkóvia, Livónia, a Kijevi Rusz, Magyarország, Pomeránia és Szászország vicarius generalisa.

Mantovában született, 1559-ben lépett be a jezsuita rendbe, majd 1572 és 1578 között az egyik rendfőnök titkáraként dolgozott. XIII. Gergely pápa két ízben is Svédországba küldte. III. Jánost sikerült visszatérítenie a katolicizmusra. Possevino az orosz fővárosba folytatta útját, és közvetített Báthory István lengyel király és IV. Iván orosz cár között a livóniai háború megoldása végett. Tevékenysége eredményeként jött létre 1582-ben a Jam Zapolszkijban kötött szerződés. Sikertelen uniós tárgyalásokat is folytatott az Ortodox egyházzal. Értékes beszámolót hagyott hátra a moszkvai államról és Erdélyről[1] is. Báthory Istvánnal szoros barátságba került, Nagybányai birtokügyeiben személyesen tárgyalt Habsburg Rudolf követeivel, a Szentszéknél pedig szorgalmazta Báthory Oroszország meghódításáról szóló terveinek támogatását.[forrás?]Ferrarában hunyt el.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dell sacrificia della Messa (Lyons, 1563)
  • Il soldato cristiano (Róma, 1569)
  • Transilvania (1584)
  • De sectariorum nostri temporis atheismis (Köln, 1586)
  • Moscovia (Vilnó, 1586)
  • Notæ verbi Dei et Apostolicæ Ecclesiæ (Poznań, 1586)
  • Bibliotheca selecta (Róma, 1593)
  • Apparatus sacer ad scriptores Veteris et Novi Testamenti (Velence, 1603-06)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Transylvania (1584), szerk. Veress Endre, Bp.-Kolozsvár, 1913.