Admiralitás-szigetek
| Admiralitás-szigetek | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Pápua Új-Guinea |
| Régió | Szigetek |
| Tartomány | Manus |
| Székhely | Lorengau |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Bismarck-tenger, Csendes-óceán |
| Szigetek száma | 18 |
| Nagyobb szigetek | Manus-sziget, Los Negros-sziget, Rambutyo-sziget |
| Terület | 2170 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 720 m |
| Legmagasabb pont | Mount Dremsel (718 m) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Admiralitás-szigetek
Pozíció Pápua Új-Guinea térképén
| |
 d. sz. 2° 06′, k. h. 146° 57′Koordináták: d. sz. 2° 06′, k. h. 146° 57′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Admiralitás-szigetek témájú médiaállományokat. | |
Az Admiralitás-szigetek 18 tagból álló szigetcsoport a Bismarck-tengeren, Új-Guineától északra, a Csendes-óceánon. Néha nevezik Manus-szigeteknek is, a csoport legnagyobb tagjáról.
Az esőerdők borította szigetek Manus tartomány részei. Ez Pápua Új-Guinea legkisebb és legnéptelenebb tartománya, a Szigetek régióban.
Az Admiralitás-szigetek teljes területe mintegy 2100 km². Sok a szigetek közül atoll és lakatlan.
Földrajza[szerkesztés]
Manus legnagyobb tengerszint feletti magassága 700 m (2300 ft). Vulkanikus eredetű és valószínűleg 8-10 millió évvel ezelőtt emelkedett ki a tengerből, a késő miocén idején. Anyaga vulkáni, illetve korallok építette mészkő.
A sziget és a tartomány fővárosa Lorengau. Ezt híd köti össze a közeli Los Negros-szigettel, ahol repülőtér van. A turizmus csekély, holott ez a tenger is vonzza a búvárokat. Jean-Michel Cousteau a közeli Wuvulu-szigeten időzött az 1970-es években.
Szigetei[szerkesztés]
A szigetcsoport központjának nagy szigetei:
Nagyobb szigetek keleten:
- Tong-sziget
- Pak-sziget
- Rambutyo-sziget (korábban Jesus-Maria-sziget)
- Lou-sziget (korábban Szent György-sziget)
- Baluan-sziget
Nagyobb szigetek délen:
Nagyobb szigetek nyugaton:
Más jelentős szigetei:
Éghajlat[szerkesztés]
Éghajlata trópusi. A hőmérséklet alig ingadozik az év folyamán. A csúcs nappal 30–32 °C (86–90 °F) és éjszaka 20–24 °C (68–75 °F). Az átlagos éves csapadék mennyisége 3382 mm (133 in). Ez mutat némi szezonális ingadozást: legesősebb időszak június-augusztus.
Élővilága[szerkesztés]
Elszigetelt helyzetük miatt az Admiralitás-szigetek esőerdői ritka és endemikus madár-, denevér- és egyéb állatfajoknak adnak otthont. A területet külön ökorégiónak tekintik: ez az Admiralitás-szigeteki esőerdő. Manus szigetén az esőerdők többsége megmaradt, de a csoport egyes kisebb szigetein kiirtották az erdőt, hogy a helyére kókuszpálmákat ültessenek. A tipikus fafajták a különböző Calophyllum és Sararanga fajok.[1] A sziget legmagasabb kiemelkedése, a Dremsel-hegy körül 240 négyzetkilométernyi védett övezetet hoztak létre, ennek a védettségi foka azonban elegendő tanulmányozás híján nem meghatározott a UNEP Védett Területek Világadatabázisa.[2]
Az Admiralitás-szigetek három bennszülött madárfaja szerepel a sebezhető kategóriában a kihalással fenyegetett fajok vörös listáján: a manusi legyezőfarok (Rhipidura semirubra), a feketehátú pitta (Pitta superba) és a manusi maszkos bagoly (Tyto manusi).
Három másik endemikus madárfajt a nem fenyegetett kategóriába soroltak be. Ezek: a manusi mézevő, vagy fehértarkójú mézevő (Philemon albitorques), a manusi császárlégykapó (Monarcha infelix) and manusi héjabagoly (Ninox meeki).
Madarak, amelyek főleg az Admiralitás-szigeteken élnek, de nem csak ott: a melanéz ásótyúk (Megapodius eremita), a pajzsos gyümölcsgalamb (Ptilinopus solomonensis), a sárgás császárgalamb (Ducula subflavescens), a fekete kakukkgalamb (Reinwardtoena browni), a Meek-papagáj (Micropsitta meeki), a bismarcki pápaszemesmadár (Zosterops hypoxanthus) és az Ébenfekete mézevő (Myzomela pammelaena).
A csak itt és a környező szigeteken élő emlősök közé tartozik több denevér faj, mint az admiralitás-szigeteki repülőkutya (Pteropus admiralitatum), Andersen csupaszhátú repülőkutyája (Dobsonia anderseni) és Seri szabadfarkú denevérje (Emballonura serii). Csak itt él az apró foltoskuszkusz (Spilocuscus kraemeri) és egy mozaikfarkú-patkány faj (Melomys matambuai).[1] A szigeteknek két bennszülött 'Platymantis nemű békája is van: a Platymantis admiraltiensis és a Platymantis latro.[3] és négy endemikus gyíkja. A manusi smaragdzöld csiga az első szárazföldi csigafaj volt, amely sebezhetőként került a Vörös listára.
Története[szerkesztés]
A történelem előtt[szerkesztés]
Új-Guineával, a Bismarck-szigetekkel és a Salamon-szigetekkel együtt az Admiralitás-szigetek mintegy 40 ezer évvel ezelőtt népesült be, az első hullámában annak a Délkelet-Ázsiából kiinduló népmozgásnak, amely Ausztráliát is benépesítette. Ez a korai társadalom tárót termelhetett és olyan vadon élő állatokat telepíthetett be Új-Guineából, mint a bandikutok és nagy patkányfélék. Obszidiánt gyűjtöttek, és tengeri kereskedelmet folytattak vele.[4]
A lapita kultúra mintegy 3500 évvel ezelőtt emelkedett fel, és az Admiralitás-szigetektől Tongáig és Szamoáig terjedt. Eredete vitatott, lehet egy másik Délkelet-Ázsiából indult népvándorlás eredménye is. A lapita kultúra fazekasságáról és cölöpházairól ismert, olyan állatokat honosított meg, mint disznók, kutyák és csirkék, jelentős fejlődsét hozott a mezőgazdasági és hajózási technológiákban, ami távolsági kereskedelmet tett lehetővé. A lapita társadalom, mint különálló kultúra és kereskedelmi hálózat, mintegy kétezer évvel ezelőtt omlott össze.[4]
Az európai és a japán időszak[szerkesztés]
A szigetekre vetődő első európai Álvaro de Saavedra spanyol hajós volt, aki 1528 nyarán erre igyekezett visszatérni Tidoréból az amerikai Új-Spanyolországba.[5] Saavedra a Manus-szigetet Urays la Grande néven jegyezte fel a térképen.[6] 1616-ban feljegyzések szerint a holland hajós Willem Schouten is idelátogatott. Nevét a szigetcsoport Philip Carterettől, a Brit Királyi Haditengerészet kapitányától kapta 1767-ben.[7]
1884 és 1914 közt a területet Német Új-Guinea német gyarmat részeként igazgatták. 1914 novemberében a szigeteket az SS Siar hajóról partraszálló Ausztrál Tengerészeti és Katonai Expedíciós Erő (Australian Naval and Military Expeditionary Force) foglalta el. A Siar géppuskasorozatai a lorengaui kicsiny német helyőrség feje fölé voltak a csata utolsó lövései. A háború után a szigeteket Ausztrália igazgatta, népszövetségi mandátummal.[8]
A Japán Birodalom csapatai 1942. április 7-én szálltak partra a Manus-szigeten.[9] 1944-ben a szigeteket megszálló japán erőket megtámadták és legyőzték a Szövetségesek az admiralitás-szigeteki hadműveletben (Brewer-hadművelet).[10]
Függetlensége[szerkesztés]
Miután Pápua Új-Guinea 1975. szeptember 16-án elnyerte a függetlenséget, az Admiralitás-szigetek ellenőrzése Ausztráliától az új államhoz került. Ma a Szigetek régió Manus tartományához tartoznak.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Admiralty Islands című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Admiralty Islands lowland rain forests (angol nyelven). Terrestrial Ecoregions. World Wildlife Fund. (Hozzáférés: 2018. május 9.)
- ↑ UNEP World Database on Protected Areas: Mt. Dremsel Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ http://www.mapress.com/zootaxa/2007f/z01639p055f.pdf
- ↑ a b Spriggs, Matthew. The Cambridge History of the Pacific Islanders. Cambridge University Press, 52–69. o. (1997)
- ↑ Brand, Donald D. The Pacific Basin: A History of its Geographical Explorations The American Geographical Society, New York, 1967, p.121
- ↑ Coello, Francisco "Conflicto hispano-alemán" Boletín de Sociedad Geográfica de Madrid, t.XIX. 2º semestre 1885, Madrid, pp.234,309,310
- ↑ Morison, Samuel Eliot. Breaking the Bismarcks Barrier,. Boston: Little, Brown and Company, 433. o. (1958). ISBN 0-7858-1307-1
- ↑ Mackenzie, S.S.. Volume X – The Australians at Rabaul: The Capture and Administration of the German Possessions in the Southern Pacific [archivált változat]. Canberra: Australian War Memorial, 2, 178, 345–366. o. (1927). ISBN 0-7022-1856-1. Hozzáférés ideje: 2018. április 27. [archiválás ideje: 2012. március 1.]
- ↑ L, Klemen: Manus Island, experience of No. 4 Section, 'B' Platoon, First Independent Company, Australian Imperial Force. Forgotten Campaign: The Dutch East Indies Campaign 1941-1942, Hiba: Érvénytelen idő. [2012. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
- ↑ Frierson, Major William C.. The Admiralties: Operations of the 1st Cavalry Division, 29 February - 18 May 1944 [archivált változat], American Forces in Action. Washington, DC: United States Army Center of Military History [1946] (1990). Hozzáférés ideje: 2018. április 27. [archiválás ideje: 2009. március 5.]
