Ada Negri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ada Negri
Негри Ада.jpg
Született 1870. február 3.
Lodi
Elhunyt 1945. január 11. (74 évesen)
Milánó
Állampolgársága olasz
Nemzetisége olasz
Házastársa Giovanni Garlanda
Gyermekei két gyermek:
Bianca, Vittoria
SzüleiGiuseppe Negri, Vittoria Cornalba
Foglalkozása költő, tanár
Iskolái Lodi
Kitüntetései Milli-díj (Premio Milli), Mussolini-díj (Premio Mussolini)
Halál okabetegség
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ada Negri témájú médiaállományokat.

Ada Negri (Lodi, 1870. február 3.Milánó, 1945. január 11.) olasz költő, író. A 20. századi olasz irodalom egyik kiemelkedő alakja.

Élete és munkássága[szerkesztés]

1870. február 3-án született Lodiban. Családja igen szerény körülmények között élt, édesapja (Giuseppe) kocsisként, anyja (Vittoria Cornalba) szövőnőként dolgozott. Gyermekkora nagy részét a Barni nemesi család birtokán töltötte, ahol nagyanyja, Peppina Panni portásként, majd házvezetőnőként dolgozott. A kis Ada sok időt töltött egyedül a portásfülkében, ahol az érkező és távozó embereket szemlélte. Erről említést tesz a Hajnali Csillag (Stella mattutina) című életrajzi regényében (1921).[1]

Csupán egyéves volt, amikor édesapját elvesztette. Férjének halála súlyos terheket rótt Vittoriára, mégis, mindent megtett, hogy a lányát taníthassa: Ada a lodi-i leánytanodába járt, ahol tanítói képesítést szerzett. Első munkahelye a Codogno-beli leánykollégium volt, 1887-ben kezdett el itt tanítani. Egy évvel később a Motta Visconti általános iskolában kezdett el tanítani, ahol élete legboldogabb időszakát élte, hiszen a tanítás mellett ekkoriban kezdett el komolyabban foglalkozni a költészettel: az egyik helyi újság megjelentette néhány versét.
Az ebben az időszakban születettet verseit a Fatalità című verseskötetben publikálta 1892-ben, ami országos hírnevet és elismerést hozott a költőnőnek.[2] Elismertségének köszönhetően tanári állást kapott a milánói "Gaetana Agnesi Középiskolában", így édesanyjával elhagyta Lodit, és Milánóba költözött. Itt ismerkedett meg az Olasz Szocialista Párt tagjaival, akik szociális érzékenységükkel hívták fel magukra a költőnő figyelmét. Barátságot kötött többek között Ettore Patrizi újságíróval, akivel sokat levelezett a későbbiekben, a pártban ismerte meg Filippo Turatit, Benito Mussolinit és Anna Kuliscioffot. 1894-ben elnyerte a költészetért járó Milli-díjat. Ugyanebben az évben jelent meg második verseskötete Tempeste címmel, mely kevésbé volt sikeres az előzőnél, és meglehetősen éles bírálatot kapott Luigi Pirandellótól.[3]

1896-ban házasodott össze Giovanni Garlandával, kitől két lánya született: Bianca és a csupán egy hónapot élt Vittoria. Ada házassága hamar zátonyra futott. Magánéleti problémái nagy hatást gyakoroltak költészetére, mely introvertáltabb és sokkal inkább önéletrajzi ihletésűvé vált. Mindezt jól példázza az 1904-ben megjelent Maternità (Anyaság) és az 1910-es Dal Profondo. Garlandától hivatalosan 1913-ban vált el. Ezután Zürichbe költözött, és az első világháború végéig ott élt. Itt írta meg Esilio című, 1914-ben kiadott művét, és a Le solitarie című novelláskötetét (1917). 1918-ban jelent meg az Orazioni című kötet, mely hazafias ódákat tartalmazott: ezek a művek jól példázták, hogy az írónő a háború évei alatt egyre közelebb került Mussolini nézeteihez.[4]

Művészetében egyre inkább saját érzelmeit, majd később emlékeit rögzítette. 1919-ben, ugyanabban az évben, maikor édesanyját, Vittoriát elvesztette, egy új szerelem hatására megszületett az Il libro di Mara című verseskötete, melyben a szerelmen kívül a kor katolikus és konzervatív társadalmáról is szó esik. Két évvel később jelenik meg önéletrajzi regénye, a Hajnali csillag (Stella mattutina).

1931-ben Mussolini-díjat kapott munkásságért. A Duce rendszerével való szimpatizálását sosem tagadta, a La Madonna del Fascio című versében erre való utalás is található.[5]

Életének utolsó szakaszát pesszimizmus és egyre erősebb vallási elhivatottság jellemzi. 1945-ben bekövetezett halála után Milánóban temették el. 1976. április 3-án újratemették Lodiban, sírja a Szent Ferenc Templomban található.

Emlékezete[szerkesztés]

Szülővárosában, az olaszországi Lodiban évente odaítélik a róla elnevezett nemzetközi kitüntetést, az Ada Negri írói díjat. Eddig két magyar költő nyerte el az elismerést: Gömöri György 1995-ben és Baranyi Ferenc 2002-ben.

Ihletői[szerkesztés]

Irodalmi[szerkesztés]

Személyes[szerkesztés]

Műveinek első olasz kiadásai[szerkesztés]

Versek[szerkesztés]

  • Fatalità, Milano, F.lli Treves, 1892
  • Tempeste Milano, F.lli Treves, 1896
  • Maternità, Milano, F.lli Treves, 1904 (magyarul: Anyaság)
  • Dal Profondo, Milano, F.lli Treves, 1910
  • Esilio, Milano, F.lli Treves, 1914
  • Orazioni, Milano, F.lli Treves, 1918
  • Il libro di Mara, Milano, F.lli Treves, 1919
  • I canti dell'isola, Milano, Mondadori, 1924
  • Vespertina, Milano, Mondadori, 1930
  • Il dono, Milano-Verona, A. Mondadori, 1936
  • Fons amoris, 1939–1943, Milano, A. Mondadori, 1946, posztumusz kiadás
  • Le cartoline della nonna, Firenze, Giunti-Nardini, 1973, posztumusz kiadás
  • Pasqua di risurrezione, Milano, Mondadori,

Elbeszélések, regények[szerkesztés]

  • Le solitarie, novellák, Milano, Castoldi, 1917
  • Stella mattutina, Roma-Milano, A. Mondadori, 1921 (magyarul: Hajnali csillag)
  • Finestre alte, novelle, Milano, A. Mondadori, 1926 (magyarul: Magas ablakok)
  • Le strade, Milano, A. Mondadori, 1926
  • Sorelle, Milano, A. Mondadori, 1929
  • Di giorno in giorno, prose, Milano, A. Mondadori, 1932
  • Erba sul sagrato, 1931-9, 1939–17, Milano, A. Mondadori, 1939
  • Oltre, prose e novelle, Milano, A. Mondadori, 1946, posztumusz kiadás

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pietro Zovatto, Il percorso spirituale di Ada Negri:con inediti a Silvio Benco, a Giulio Barsotti e a Giuseppe De Luca; Prefazione di Cristina Benussi, Centro Studi Storico-Religiosi del Friuli Venezia Giulia, Trieste, 2009.
  2. Passuth László: Ada Negri (HTML). epa.hu
  3. Sono ammalata d'anima. Ada Negri tra Fatalità e Tempeste' (PDF). Universitè Paris 3
  4. Ada Negri, una poetessa lodigiana (HTM). bassilo.it. [2012. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
  5. [1] Archiválva 2007. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.

Források[szerkesztés]

  • Anna Folli, La grande parola. Lettura di Ada Negri, in Penne leggère, Guerini 2000, 111-173. o.
  • Elisa Gambaro, Il protagonismo femminile nell'opera di Ada Negri, LED Edizioni Universitarie, Milánó, 2010, ISBN 978-88-7916-457-3
  • Angela Gorini Santoli, Invito alla lettura di Ada Negri, Milano, Mursia ed, 1955
  • Dante Pastorelli, Ada Negri: Natale di guerra, www.toscanaoggi 22/01/2010.
  • Dante Pastorelli, Ada Negri: Natale di guerra, in Una Voce dicentes, luglio-dicembre 2002.
  • Silvio Raffo, introduzione ad Ada Negri, in: Ada Negri, Poesie, Mondadori, 2002
  • Pietro Zovatto, Il percorso spirituale di Ada Negri:con inediti a Silvio Benco, a Giulio Barsotti e a Giuseppe De Luca; Prefazione di Cristina Benussi, Centro Studi Storico-Religiosi del Friuli Venezia Giulia, Trieste, 2009.
  • Passuth László. „Ada Negri”. Nyugat (1936/9). (Hozzáférés ideje: 2011. november 24.)  
  • Sono ammalata d'anima. Ada Negri tra Fatalità e Tempeste[halott link]

Külső hivatkozások[szerkesztés]