Olasz irodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olasz irodalom
13. század – napjaink
Elterjedése Olaszország
Világtörténelmi korszak középkor, újkor, legújabb kor
Eredete középkori latin irodalom
Jellemzői
Írástípus latin írás
Könyvtárak http://www.liberliber.it/

A Római Birodalom felbomlásától a 16. századig jórészt a latin az irodalom nyelve Itáliában. A városállamok létrejötte, demokratizmusa viszont hozzájárul az olasz nyelvű irodalom kialakulásához és gyors fejlődéséhez, bár kezdetben még a francia irodalom példái hatnak.

A középkor irodalma[szerkesztés]

Dante Alighieri

II. Frigyes császár udvarában kialakul a szicíliai iskola költői termése. Képviselői Jacopo da Lentino, Pier della Vigna és maga II. Frigyes császár.

Jelentős az Észak és Közép-itáliai vallásos költészet is, melynek két jelentős alakja:

  • Assisi Szent Ferenc (Giovanni Bernardone, 1181–1226) olasz vallási reformer, költő Naphimnusza révén lett ismert. Ma az ország védőszentje.
  • Jacopone da Todi (1230–1306), laudákat ír, híres himnuszokat szerez.

A 13. században Marco Polo (1254–1323) emlékirataival tűnik fel, ezt az alkotást fordítják le korában a legtöbb nyelvre.

A század legfontosabb irányzata a dolce stil nuovo, melyben a művészi tudatosság filozofikus igénnyel párosul. Jelentős képviselői:

A reneszánsz irodalom[szerkesztés]

Francesco Petrarca
Carlo Goldoni (Firenze)

Az olasz irodalom világirodalmi szintre emelkedése Dante, Boccaccio és Petrarca nevével függ össze.

A 16. század irodalmának két kimagasló egyénisége már az eposz műfajának kezdeményezőjévé vált:

  • Ludovico Ariosto (1474–1533): Őrjöngő Roland című eposza kezdeményező erejű.
  • Torquato Tasso (1544–1595): az olasz eposz nagymestere, fő műve a Megszabadított Jeruzsálem (1575, eposz) nagy hatást gyakorolt a későbbi európai eposzirodalomra.

18. század irodalma[szerkesztés]

A 18. században az olasz irodalom ismét fellendül és elsősorban a dráma terén mutat növekvő sikereket. Három kiemelkedő jelentőségű alkotó neve érdemel figyelmet:

  • Pietro Metastasio (1698–1782): melodrámáival válik a korszak népszerű írójává, de hatása is jelentős.
  • Carlo Goldoni (1707–1793): velencei komédiaíró a vígjáték és a színház megújítója.
  • V. Alfieri (1749–1803): drámaíró, máig az olasz irodalom legnagyobb tragédiaírója.

19. század irodalma[szerkesztés]

A romantika olasz irodalmának legismertebb képviselője Giacomo Leopardi (1798–1837) volt.

20. századi olasz irodalom[szerkesztés]

A drámairodalom kimagasló alakja a századfordulón Luigi Pirandello (1867–1936)

Az olasz líra legkiemelkedőbb képviselője ebben az időszakban: Gabriele D'Annunzio (1863–1938), a l'art pour l'art hirdetője, kinek a dekadencia és a szimbolizmus is megjelenik műveiben.

Irányzatok szerint:

A neorealizmus képviselőinek célja az olasz társadalom problémáinak feltárása volt.

A crepuscolarismo írói: Sergio Corazzini, Corrado Govoni, Marino Moretti.

A futurizmus képviselői:

A hermetika képviselői:

A hermetizmussal rokon vonásokat mutató műveket írtak: Salvatore Quasimodo Nobel-díjas költő, kit az emberiség nagy problémái foglalkoztattak, valamint Eugenio Montale, Umberto Saba és Vincenzo Cardarelli.

A neoavantgárd képviselői: Edoardo Sanguineti, Franco Fortini, Andrea Zanzotto.

A posztmodern olasz irodalom vezéregyénisége: Umberto Eco (1932–).

Magyar nyelvű olasz irodalomtörténetek[szerkesztés]

  • A. Bartoli – J. A. Symondsː Az olasz nép és irodalom története, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. T., Budapest, 1892, 156 p
  • Fenini Caesarː Az olasz irodalom rövid története, Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, Budapest, 1894, 171 p
  • Radó Antalː Az olasz irodalom története I–II., Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1896
  • Várady Imreː Az olasz irodalom kis tükre, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1931, 80 p
  • Villani Lajosː Olasz irodalom, Dr. Vajna És Bokor kiadása, Budapest, 1942, 182 p
  • Madarász Imreː Az olasz irodalom története, Attraktor Kft., Máriabesnyő-Gödöllő, 2003, ISBN 9789632106304, 357 p

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
  • Világirodalmi lexikon (Akadémiai Kiadó, Bp.)

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Szabó György: Századunk olasz irodalmának kistükre