Codogno

Codogno
A Szent Balázs-templom
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Lombardia
Megye	Lodi
Védőszent	Szent Balázs
Irányítószám	26845
Körzethívószám	0377
Forgalmi rendszám	LO
Testvérvárosok	Lista Solagna
Népesség
Teljes népesség	15 901 fő (2018. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	58 m
Terület	20,87 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Codogno Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 09′ 36″, k. h. 9° 42′ 18″45.16, 9.705
Elhelyezkedése Lodi térképén
Codogno weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Codogno témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Codogno település Olaszországban, Lombardia régióban, Lodi megyében. Lakosainak száma 15 901 fő (2018. január 1.). Codogno Casalpusterlengo, Castelgerundo, Fombio, Maleo, San Fiorano, Somaglia és Terranova dei Passerini községekkel határos.

Földrajz

A település Olaszország északi, Lombardia régió déli részén fekszik a Pó folyó síkságán, a folyó partjától néhány kilométer távolságra. Történelmi belvárosának központja egy téglalap alakú, parkosított tér, illetve annak közelében egy kisebb, szintén négyszögű, térburkolatos tér, a Szeptember 20. tér. Iparterületei főként a város nyugati peremén épültek ki.

Vasútállomását érinti a Milánó–Bologna- és a Pavia–Cremona-vasútvonal is.

Története

Nevének eredetére két különböző magyarázat létezik: az egyik szerint a régi Cothoneum név a időszámításunk előtti 2. és 1. évszázadokban élt Gaius Aurelius Cotta római államférfi, a térségben lakó insuberek legyőzőjének nevéből származik, a másik szerint a környék jellegzetes gyümölcse, a birsalma (cydonio vagy cotogno) állhat a Cogodno név mögött.

A település eredete nem ismert, de valószínűleg a római korra tehető. A következő évszázadok barbár behatolásai során a település nyomai eltűntek, de a 10. század végén, 997-ben III. Ottó német-római császár egy oklevelében már említik. A 11. század során több dokumentumban is megjelent a neve, a lodi püspökség birtokának részeként. 1441-ben a Fagnani, 1450-ben a Trivulzio család tulajdona lett, 1453-ban Francesco Sforza borgo rangra emelte. Már ebben az évszázadban jellemző volt, hogy a helyiek ki akartak szakadni a Trivulziók befolyása alól, és inkább Piacenza városának irányába kívánták erősíteni kötődésüket. 1492. április 21-én végül jóváhagyásra került egy olyan megállapodás, miszerint a codognóiak piacenzai polgároknak tekintendők: hálájuk jeléül a település címerébe is bevették a Piacenza címerében szereplő farkast, méghozzá egy aranylánccal egy birsalmafához kötve.

A 16. század elején Franciaország és Spanyolország itáliai háborúja során a Pizzighettone irányába tartó Bourbon gróf csapatai kifosztották a várost, 1516-ben pedig pestisjárvány sújtotta Codognót. Ezután azonban újabb fejlődési és növekedési időszak következett: míg 1584-ben csak 3500 lakója volt Codognónak, addig 1609-re ez a szám 5300-ra nőtt, a század végére pedig annak ellenére is elérte a 6500-at, hogy 1630-ban újabb pestisjárvány pusztított a településen, aminek következtében a lakosság akkor ötödével csökkent.

A feudális kötöttségek azonban továbbra is nyomasztották a város lakóit. Végül 1678-ban, amikor Antonio Teodoro Trivulzio fiúutód nélkül elhunyt, a codognóiak megragadták a lehetőséget, és közvetlenül az uralkodónak esküdtek hűséget. Bár Trivulzio özvegye megpróbált férje örököséül fellépni, de a helyiek elérték, hogy 1672. június 6-án II. Károly kiadott egy oklevelet, amelyben örökös szabadságukat biztosította, a települést pedig királyi (regio borgo) ranggal látta el.

Ezekben az időkben a város gazdasága jól teljesített, köszönhetően leginkább a mezőgazdaságnak, a textil- és selyemiparnak, valamint legfőképpen a tejiparnak, amely fénykorát a 17. és a 18. században élte. A 18. században volt, hogy évi 40 000 tömbnyi sajtot exportáltak, a központi utcák kivételével pedig minden utcában nyíltak olyan épületek, ahol ezrével tárolták a sajtokat. A községi levéltár 1772-es leégése miatt nincsenek pontos információk a városban tevékenykedő műhelyek számáról, de bizonyára minden fontos mesterség képviselői jelen voltak a településen. Az itt működő cégek közül a selyemfonók voltak a legjelentősebbek, valamint 1900 után a tejiparral foglalkozó Polenghi–Lombardo és a Zazzera, valamint a paszományárukat készítő Felisi.

Az Itália egyesítése érdekében zajló mozgalmakban és konfliktusokban a codognóiak közül legalább 283 önkéntes is részt vett. A községi palota udvarán elhelyezett emléktábla szerint 10-en soha nem tértek vissza a háborúkból. 1860-ban 64 helyi társult Giuseppe Garibaldihoz Szicíliában, néhányan pedig az Ezrek expedíciójában is részt vettek.

Az első világháborúban sokan vesztették életüket, a második világháború során pedig egyesek a közeli erős fasiszta bázishoz, Piacenzához, mások az ellenük fellépő ellenállókhoz csatlakoztak. A település 1955-ben città rangra emelkedett, több mint 150 éves vágyat teljesítve így: 1796. október 5-én ugyanis már folyamodtak ezért a rangért Napóleonhoz, ám akkor hiába.

2020 februárjáig a Kínából indult Covid19-pandémia csak néhány elszórt megbetegedést okozott Európában, ám ekkor a codognói kórházból tömeges fertőzés indult ki, ami az első feltételezések szerint innen terjedt el az egész földrészen. Arról sokáig folyt a vita, hogy hibázott-e valaki a kórházban.

Nevezetességek

A településen több mint 100 régi építészeti érték található, többségében lakóépületek, kápolnák és templomok. A város központi temploma a Szent Balázs-templom, amelyet már 1025-ben is említ egy írásos forrás, de 1491-ben reneszánsz stílusban teljesen újjáépítették. Plébániájához még további 5 másik templom tartozik. További jelentős építészeti emlék még az 1779 és 1781 között épült Soave kórház.

Népesség

A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott:

2017	15 962
2018	15 901

Híres szülöttjei

• Stefano Baraldo (1992–) labdarúgó

Képek

• 

  A régi Soave kórház épülete

• 

  A vasútállomás

• 

  A Chiesa del Cristo („Krisztus temploma”)

• 

  A Szent Balázs-templom belseje

További információk

• Hivatalos oldal