Acsády Ignác
| Acsády Ignác | |
_t%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz.jpg) | |
| Muhi Sándor grafikája | |
| Született | Adler Ignác 1845. szeptember 9. Nagykároly |
| Elhunyt | 1906. december 17. (61 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Adler Farkas |
| Foglalkozása | történész |
| Iskolái | Budapesti egyetem |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Acsády Ignác témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Acsády Ignác (Nagykároly, 1845. szeptember 9. – Budapest, 1906. december 17.) magyar történész, az MTA levelező tagja (1888).
Család, származás
Acsády (eredetileg: Adler) Ignác Nagykárolyban (Szatmár vármegye, ma: Carei, Románia) született, ahol apja, Adler Farkas bérlő élt. A család az 1850-es években Hajdúszoboszlóra költözött. Apja fokozatos anyagi gyarapodásával földbirtokot szerzett, s középosztálybeli helyzetben tudta nevelni gyermekeit. Ignác, az elsőszülött fiú, református középiskolákban tanult Debrecenben és Pesten, és ügyvédi pályára készült.
Pályafutása
A pesti egyetem jogi karán tanult tovább. Itt tanárai közül különösen Wenzel Gusztáv volt rá nagy hatással. A jogtörténész Wenzel az 1887-ben megjelent, „Magyarország mezőgazdaságának története” című művéről is ismert.
Később a filozófiai fakultást is elvégezte el, és a doktorátus megszerzése után publicisztikai téren működött.
A Századunk, majd ennek a Pesti Naplóval történt fúziójakor a Pesti Napló, és a Magyarország munkatársa volt, de írt más lapokba is: az aradi Alföld-be, a kolozsvári Kelet-be. Közgazdasági és politikai cikkei éppoly kiválóak, mint azok a cikkek, amelyek a történelemtudomány körébe tartoznak. Azonban figyelme egyre inkább a magyar történelem kérdései felé fordult. Bár haláláig a Pesti Napló munkatársa maradt, életét történetírói munkásságának szentelte. 1877-ben bölcsészeti szigorlatot is tett ebből a szaktudományból. Sok és alapos kutatást folytatott az Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia történeti forrásanyagában.
Történetírói munkásságát az 1880-as években kezdte meg, addig újságírói tevékenysége mellett lefordította Leopold von Ranke „A római pápák története" című munkája három kötetét és Johann Caspar Bluntschli, Politika történetét az Akadémia kiadásában, valamint szépirodalmi műveket is írt, például: „Fridényi bankja" (1882); „Pénzházasság" (Ország-Világ, Bp.1893); „Aranyország" (vígjáték, 1880). 1880–83 között megjelent vígjátéka és regényei a romantikus irány hívének mutatják. Szerkesztette az Athenaeum kiadó „Kézi lexikon"-át, mely az elsők egyike volt hazánkban (1891–1893).
A művelt zsidó középosztályból származó Acsádyt nagy nyelvtudás, biztos szakirodalmi ismeretek jellemezték. Kutatásai elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténetre irányultak, a történelemtudomány azon területeire, amelyek Európában a polgárosodás és iparfejlődés előrehaladásával párhuzamosan bontakoztak ki.
Halálának évében, 1906-ban jelent meg átfogó monográfiája „A magyar jobbágyság története” címmel. E munkáját ő maga is élete fő művének tekintette. A honfoglalást követő időszaktól az egységes jobbágyság kialakulásának, majd a parasztság röghözkötésének folyamatát ábrázolta, s műve ötödik fejezetében eljutott a reformkor és az 1848. évi jobbágyfelszabadítás viszonyainak elemzéséig.
Az Akadémiának 1888 óta volt tagja. Számos tanulmánya jelent meg a Századokban, a Budapesti Szemlében, a Magyar Tanügyben és a Magyar Zsidó Szemlében.
Munkássága
Legnagyobb és legismertebb munkája a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent két hatalmas kötet: A magyar birodalom története (I—II. 1904), mellyel az egész nemzet történetírója lett, s amelyben a modern tudomány követelményeinek megfelelően a nép és az állam ezeréves életét örökítette meg klasszikus magyarsággal. Életének e nagy művét nem sokkal élte túl. Már súlyos beteg volt, mikor Dudok János, a dogmatika tanára a hittudományi karon „Kritikai tanulmányok Acsády Ignác művéről" (1905) címen a dogmatika szempontjából élesen megtámadta. Nemsokára e legnagyobb sikere és legnagyobb csalódása után meghalt. A rákoskeresztúri izraelita temetőben, valamint a Magyar Tudományos Akadémián is Csánki Dezső, az Országos Levéltár államtitkár-főigazgatója tartott fölötte emlékbeszédet. Sírja ma a Kozma utcai izraelita temetőben található.
Művei
- Az osztrák császári cím és Magyarország (1877)
- Zsidó és nem zsidó magyarok az emancipáció' után (1882);
- Szelényi Mária (1885);
- Magyarország Budavára visszafoglalása korában (1886);
- Széchy Mária 1610-1679 (1885)
- Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt (1888);
- Közgazdasági állapotaink a 16 és 17. században (1889);
- A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után In: Értekezések a történettudomány köréből. XIV. 3. Bp., 1889);
- A magyar nemesség és birtokviszonyai a mohácsi vész után In: Értekezések a történettudomány köréből. XIV. 9. Bp., 1890);
- Bethlen Gábor és udvara (1890);
- Régi magyar birtokviszonyok (1894);
- Két pénzügytörténeti tanulmány (1894);
- Magyarország népessége a Pragmatica sanctio korában (1896);
- A magyar adózás története 1598—1604 (1896);
- A jobbágyadózás 1577—97. (1896);
- Magyarország három részre oszlásának története 1526-1608-ig. In: A magyar nemzet története V. Bp., 1897);
- Magyarország története I. Lipót és I. József korában. In: A magyar nemzet története VII. Bp., 1898).
- A magyar birodalom története (I–II. Bp., 1903–04);
- A magyar jobbágyság története (Bp., 1906, 1944, 1948, 1950),;
- La liberazione di Vienna dali' assedio lurco del 1683 e la liberazione del Unghério del giqgo turco (1908);
- Ver Befreiungskrieg odar Ungarns Befreiung von der Türkenherr-schaft (1909);
- Ver Entsatz Wiciis von der tűrkischen Belagerung im J. 1683 ete. (1909).
Számos kitűnő tanulmánya jelent meg a Közgazdasági Lexikonban, a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében, a Közgazdasági Szemlében es az Új Magyar Szemlében is.
Az IMIT Évkönyvébe írott zsidó-történelmi tanulmányai:
- A magyar zsidók a XVIII. században (1900);
- Az egyházi szellem és a zsidók (1902);
- A zsidók a magyarság múltjában 1903)
Emlékezete
„Acsády Ignácot, a századforduló kimagasló történetíróját azon tudósok között tartjuk számon, akiknek munkásságát a haláluk óta eltelt évtizedek sem burkolták a feledés homályába. A magyar polgári történetírás pozitív hagyományairól szólva mindig azok között emlegetjük, akik saját korukban a legtöbbet tették a haladás szolgálatában. […]” Gunst Péter: Acsády Ignác /A múlt magyar tudósai/. Bp. 1973.
Források
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 6–7. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 9. o.
- Für Lajos: Acsády Ignác. In: Magyar Agrártörténeti Életrajzok. Kiad.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Bp. 1987. 1. köt. 7-11. old.
- Magyar Mezőgazdasági Múzeum - Nevezetes évfordulók: Acsády Ignác
Irodalom
- Gunst Péter: Acsády Ignác /A múlt magyar tudósai/. Bp. 1973.
- Gunst Péter: A. I. történetírása (Tudománytörténeti tanulmányok 2. Bp., 1961).
További információk
További irodalom
- Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 55-58.
