Ugrás a tartalomhoz

A koreai doramagyártás története

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Az MBC Dramia, ahol az MBC csatorna történelmi sorozatait forgatják

A koreai doramák gyártása az 1960-as években kezdődött meg, a mai értelemben vett „trendi” doramákat pedig az 1990-es években kezdték el gyártani. Az első televíziós sorozatot az állami KBS csatorna tűzte műsorra 1962-ben. A közszolgálati televízió kereskedelmi vetélytársa, a TBC agresszívabb műsorpolitikát folytatott és igen megosztó televíziós sorozatokat is gyártott. Az első történelmi televíziós sorozat, azaz szaguk, a Kuktho malli, mely a Kogurjo királyság idejében játszódott.

Az 1970-es években a televíziókészülékek terjedésével a tévésorozatok száma is megnőtt, a 60-as évek trendjével ellentétben a drámai történelmi személyek helyébe nemzeti hősöket tettek, mint például I Szunsin vagy Szedzsong király. A kortárs sorozatok esetében leginkább az egyéni szenvedésekre koncentráltak.

Az 1980-as évek drámai fordulatot hoztak a televíziózásba. A modern drámák egy részével jobbára nosztalgiát próbáltak ébreszteni a gyorsan urbanizálódó országban a vidéki élet iránt. A korszak meghatározó sorozataként tartják számon az MBC-n 1987-ben vetített Love and Ambitiont. A kor legkiemelkedőbb szaguk klasszikusa a Csoszonvangdzso 500 njon („Csoszon ötszáz éve”) című sorozat volt.

Az 1990-es évek újabb fordulatot jelentett a koreai sorozatgyártás számára; megjelent a piacon egy új kereskedelmi televízió, az SBS. Az első igazi kasszasiker koreai tévésorozat az Eyes of Dawn volt, amelyet 1991-ben tűzött műsorra az MBC. A sorozat nehéz és zavaros időkön keresztül követi a főszereplőket a japán megszállástól a koreai háborúig. Az egyik legnagyobb sikert az SBS Sandglass című „trendi doramája” aratta 1995-ben, mely új doramaformátumot vezetett be Koreában, a „trendi doramát”. A 90-es években indult meg a koreai sorozatok intenzív exportja, főképp ázsiai országokba, elindítva a koreai hullámot.

A koreai doramák számára a nemzetközi áttörést a 2002-ben vetített Winter Sonata jelentette. Ebben az időszakban született meg a „fúziós szaguk” műfaja, ami megváltoztatta a történelmi sorozatok műfaját Koreában, olyan művekkel, mint a Ho Dzsun, a Tamo vagy A palota ékköve. A digitális korszakba lépés, a videomegosztó felületek és a közösségi oldalak elterjedése nagyban hozzájárult a koreai sorozatok növekvő nemzetközi népszerűségéhez.

A doramagyártás évtizedek szerint

[szerkesztés]

Bár a mai értelemben vett „trendi” doramákat az 1990-es években kezdték el gyártani, a technológia fejlődésnek, a kereskedelmi televíziótársaságok megjelenését követő versenyhelyzetnek és a cenzúra lazulásának köszönhető szemléletváltás következtében,[1] televíziós sorozatokat korábban is forgattak Dél-Koreában.

A televíziózás kezdete előtt rádiósorozatokat hallgatott a koreai közönség. A rádiózás 1927-ben kezdődött, a japán megszállás idején. Az adás kevesebb mint 30%-a volt ekkor koreai nyelvű, a szórakoztató programok, beleértve a rádiódrámákat is, a műsorok 30%-át tették ki.[2]

A televíziózás kezdete az országban a HLKZ-TV kísérleti csatorna 1956-os indulásához köthető, ami azonban nem sokkal később megszűnt egy tűz következtében. 1961-ben elindult az első, nemzeti televíziócsatorna, a KBS.[3] A legelső tévéfilm a HLKZ-TV nevéhez fűződik, a 15 perces The Gate of Heaven (Cshongugi mun, 천국의 문).[4]

1960-as évek

[szerkesztés]

Az 1960-as években a televíziózás elindulásával születtek az első televíziós sorozatok Dél-Koreában, melyek gyártását elősegítette az első két kereskedelmi csatorna, a TBC és az MBC alapítása. A sorozatok ebben az időszakban a kormány kiszolgálását és „oktató” funkciót töltöttek be.[5] A technológia fejletlen volt, nem állt a társaságok rendelkezésére rögzítés és visszajátszás lehetősége, így a sorozatokat élőben közvetítették.[6]

A Korean Drama Festival Organisation adatai szerint az első koreai dorama a KBS csatornán a The Friday Stage (Kumjo kukcsang, 금요극장) címet viselte.[6] Az állami Korean Culture and Information Service (KOCIS) információja szerint viszont a KBS első televíziós sorozata a Backstreet of Seoul (Szouli tütkolmok, 서울의 뒷골목[7]) volt 1962-ben, mely leginkább a városi lét problémáit boncolgatta és nem szórakoztatni kívánt.[5] Más sorozatokat antikommunista propagandára vagy egyéb közcélú kampányra használt fel a kormány irányította csatorna. A közszolgálati televízió kereskedelmi vetélytársa, a TBC agresszívabb műsorpolitikát folytatott és igen megosztó televíziós sorozatokat is gyártott, például amelyek olyan érzékeny tabu témákkal foglalkoztak, mint a hűtlenség.[5]

Ugyancsak 1962-ben került képernyőre a KBS csatornán az első történelmi televíziós sorozat, azaz szaguk, a Kuktho malli (국토만리) Kim Dzsehjong (김재형) rendezésében, mely a Kogurjo királyság idejében játszódott.[8][9] Akárcsak a korszak filmjei esetében, a televízióban is leginkább a régmúlt korszakokról szóló történelmi adaptációk voltak népszerűek, leginkább a három királyság idején játszódóak.[10]

A 60-as években a televíziókészülék jóformán csak a tehetősebbek számára állt rendelkezésre (1961-ben 13 000 készüléket adtak el[6]), így a sorozatok sem jutottak el szélesebb közönséghez, a szórakoztatást a mozi dominálta, ahol szintén népszerűek voltak a különféle nemzeti hősöket vagy tragikus alakokat bemutató szagukok.[11]

1970-es évek

[szerkesztés]
A Szuszabandzsang főcíme a sorozat DVD-változatából

Az 1970-es években a televíziókészülékek terjedésével a tévésorozatok száma is megnőtt (1971-re több mint egymillió, 1979-re már hatmillió készüléket adtak el[6]), és akárcsak a mozivásznon, itt is érezhető volt az országot vezető rezsim politikai ideológiája, melynek következtében a drámai történelmi személyek helyébe nemzeti hősöket tettek, mint például I Szunsin vagy Szedzsong király.[11] Az ekkor vetített szagukok jobbára legendákkal vegyítették a történelmet, és nem ragaszkodtak annyira a történelmi hűséghez, mint a 60-as évek történelmi sorozatai. Ennek fő oka az volt, hogy a megnövekedett kereslet miatt a napi epizódokkal vetített sorozatok forgatókönyvéhez átböngészni a handzsával (kínai írásjegyekkel) írt történelmi dokumentumokat szinte lehetetlen vállalkozás lett volna, valamint a legendákat könnyebb volt dramatizálni.[8]

A kortárs sorozatok esetében leginkább az egyéni szenvedésekre koncentráltak, például a japán uralom vagy a koreai háború idejében játszódó művekkel, de a korabeli időszakban játszódóak is hasonló tematikájúak voltak. Ilyen volt például a TBC Assi (아씨) című sorozata 1970-ben, vagy a KBS 1972-es Joro (여로) című sorozata is. Ebben az időszakban indult a hazai bűnügyekkel foglalkozó népszerű krimisorozat, a Starsky és Hutch-hoz hasonló Szuszabandzsang (수사반장, „A főfelügyelő”[12]), mely egészen 1989-ig futott az MBC műsorán. A sorozat először csak a megélhetési bűnözéssel foglalkozott, majd később, ahogy a koreai társadalom változott, megjelentek a történetben a drogkereskedők, az emberrablók, a maffiózók is.[13] Ugyancsak befolyásos alkotás volt Kim Szuhjon (김수현) Szeomma (새엄마 , „Mostoha”) című sorozata, melyet szintén az MBC csatorna vetített 1972–73-ban.[11] Igen népszerűek lettek ebben az időben a szappanoperákhoz vagy teleregényekhez hasonló, napi epizódokkal jelentkező sorozatok, ezek azonban különböznek a nyugaton ismert műfajtól, általában egy évadosak és 5–12 hónapig futnak.[6]

A sorozatokat főképp a középkorú nők kedvelték ebben az időszakban. A tévétársaságok ekkor maguk gyártották a sorozatokat, a rendezők, forgatókönyvírók, színészek vagy közvetlenül a társaság alkalmazottai voltak, vagy exkluzív szerződésben álltak vele. Technológia és pénz hiányában a koreai televíziók nem gyártottak olyan költséges műfajú sorozatokat, mint az akció vagy a sci-fi, ezen műfajokban jórészt külföldi (amerikai) sorozatok futottak a csatornákon, azonban főműsoridőben jórészt hazai műsorokat vetítettek.[14]

1980-as évek

[szerkesztés]
Csha Hvajon (차화연), a népszerű Love and Ambition főszereplőnője 2012-ben

Az 1980-as évek drámai fordulatot hoztak a televíziózásba, ahogy a színes tévékészülékek is elérhetővé váltak. A modern drámák egy részével jobbára nosztalgiát próbáltak ébreszteni a gyorsan urbanizálódó országban a vidéki élet iránt, olyan sorozatokkal, mint a Pastoral Diary (MBC) vagy a Hill of the Rising Sun (KBS). A korszak meghatározó sorozataként tartják számon Kim Szuhjon forgatókönyvírónő első igazi áttörő sikerét, az MBC-n 1987-ben vetített Love and Ambitiont (Szaranggva jamang, 사랑과 야망),[15] ami a nézők 78%-át ültette a képernyők elé, kiürítve ezzel az utcákat.[16]

A televíziózásban megjelentek a reklámok, a hirdetők kedvenc felülete pedig a legnépszerűbb műsor, a tévésorozat lett. A növekvő anyagi lehetőségek megteremtették a tévésorozatok aranykorát. Műfajilag és témaválasztásban rendkívül változatos korszak volt a 80-as évek. Vígjátékok, gyerek- és tinisorozatok, művészi drámák, külföldi irodalmi művek adaptációi, abszurd komédiák, thrillerek, gengsztersorozatok váltották egymást, szinte teljesen kiszorítva a mozit, ahol az erotikus filmekkel próbálták meg visszacsábítani a nézőket.[11][17]

A kor legkiemelkedőbb szaguk klasszikusa a Csoszonvangdzso 500 njon (조선왕조500년, „Csoszon ötszáz éve”) című sorozat volt, mely nyolc évig futott, 11 különálló sorozattal, összesen mintegy 800 résszel és a Csoszon-kor történelmét mutatta be. A sorozat érdekessége, hogy teljes fikcionalizáció helyett a hivatalos Csoszon-kori feljegyzésekre hagyatkozott (ugyan egyes források szerint liberális módon) és gyakran vitatott, ellentmondásos témákat, eseményeket is bemutatott. A sorozatot a 2000-es évek egyik legnagyobb nemzetközi sikerét, A palota ékkövét is jegyző I Bjonghun készítette.[8][11][15] Ezzel szemben az állami KBS csatornán futó Keguk (개국, „Az alapítás”) című sorozat, amely Thedzso koreai király államalapítását mutatta be a Twitch Film szerint „teljesen úgy kezelte azt, ahogyan I Szonggje magához ragadta a korjói trónt, mintha mennyei manna lenne (több módon is Cson Duhvan 80-as évekbeli politikai hatalomra emelkedéséhez hasonlítva).”[11]

1990-es évek

[szerkesztés]
Cshe Sira, az Eyes of Dawn főszereplőnője

Az 1990-es évek újabb fordulatot jelentett a koreai sorozatgyártás számára. A technológia fejlődésével új lehetőségek nyíltak, valamint 1990-ben megjelent a piacon egy új kereskedelmi televízió, az SBS, ami újra felszította a nézőkért folyó versengést a csatornák között. Egye több pénzt és kreatív energiát fektettek a producerek, rendezők és írók a szórakoztató műsorokba.[18] 1992-ben megszűnt a szigorú cenzúra, ami megakadályozta a politikai és egyéb tabu témák ábrázolását a televízióban, így változatosabb forgatókönyvek születhettek. Egyes sorozatokhoz külföldön is forgattak, ami még színvonalasabbá tette a produkciókat. Az állami KBS csatornáról ebben az időszakban kerültek le az igen alacsony nézettségű „antikommunisa” tévésorozatok.[19]

Az első igazi kasszasiker koreai tévésorozat az Eyes of Dawn (Jomjongi nundongdzsa, 여명의 눈동자) volt, amelyet 1991-ben tűzött műsorra az MBC Cshe Sira (채시라) és Cshö Dzseszong (최재성) főszereplésével. A sorozat nehéz és zavaros időkön keresztül követi a főszereplőket a japán megszállástól a koreai háborúig.[18] Ez volt az első sorozat, amit Európába adtak el, a török TRT televízió vette meg.[20] Mind a kritikusok, mind a nézők rendkívül pozitívan fogadták a nagy költségvetésű, részenként 200 millió vonból készült alkotást.[18]

Az 1990-es évek közepétől egyre népszerűbbek lettek az úgynevezett trendi doramák, amelyek a látványra és a frappáns dialógusra helyezték a hangsúlyt. Az egyik legnépszerűbb az MBC-n futó Jealousy (Cshilthu, 질투, „Féltékenység”) volt, amely fiatal, trendi főszereplőivel, a városi élet realisztikus ábrázolásával jobban vonzotta a fiatal nézőket, mint a korábban főműsoridőben vetített melodrámák. A sorozat betétdala is sikert aratott a slágerlistákon, ezzel arra ösztönözve a producereket, hogy jobban összekapcsolják az egyéb termékeket a sorozatok marketingjében.[18]

Az egyik legnagyobb sikert a legfiatalabb csatorna, az SBS Sandglass című sorozata aratta 1995-ben, mely a KOCIS szerint „átírta a koreai televíziózás történetét”.[18] A sorozat a kvangdzsui felkelés eseményei köré építi a szerelmi történetet és bemutatja, hogyan érzett a koreai nép a véres politikai eseményeket követően.[21] A sorozat máig az egyik legnagyobb nézőszámú alkotás a koreai televíziózás történetében, 50,8%-os átlagnézettséggel.[18] Ugyanakkor a történelmi sorozatok nézettsége zuhanni kezdett, ritka volt az olyan, amelyik elérte a 30%-os nézettséget.[8]

Ebben az időszakban vált normává a koreai sorozatgyártásban a 12–24 részes „minisorozat” formátuma, ami lehetővé tette, hogy egy témára koncentráltabban fókuszáljanak és technikailag is javítsák a minőséget. Megnőtt a nagy költségvetésű doramák száma és egyre fontosabbá vált a sorozatok kereskedelmi és reklámértéke.[19]

Ugyancsak a 90-es években indult meg a koreai sorozatok intenzív exportja, főképp ázsiai országokba. A Bécsi Egyetem kutatója szerint a koreai hullámnak nevezett jelenség a Star in My Heart című doramával indult útjára, melyet a kínai Phoenix TV kezdett el vetíteni 1997-ben.[22] Egy szingapúri tanulmány szerint azonban a jelenség a What Is Love All About? című sorozatnak köszönhető, amelyet a szintén kínai CCTV vásárolt meg ugyanebben az évben.[23]

2000-es évek

[szerkesztés]
A palota ékköve díszleteiből szabadon látogatható élményparkot építettek Kjonggi tartományban[24]
I Minho a Szépek és gazdagoknak köszönhetően vált szupersztárrá

A fiatal és szép színészeket alkalmazó trendi, rövid doramák özönével párhuzamosan csökkent az érdeklődés a hosszú, gyakran archaikus nyelvezetet használó, elavult hangvételű történelmi sorozatok iránt. A változás szükségességét ismét I Bjonghun fedezte fel elsőként, aki leszerződtette a fiatal és sikeres Cshö Vanggjut (최완규) a Ho Dzsun (허준) forgatókönyvének megírására. A sorozat nem száraz történelmi eseményekre, háborúkra fókuszált, hanem az emberekre, azon belül is a legendás Csoszon-kori királyi orvos személyére és az érzelmekre. Ezzel megszületett a „fúziós szaguk” műfaja, ami megváltoztatta a történelmi sorozatok műfaját Koreában. 2003-ban került képernyőre a Tamo (다모), Ha Dzsivon főszereplésével, mely az első HD-ben forgatott koreai sorozat volt. Az alkotás egyesítette a trendi doramák irányvonalát a hongkongi akciófilmek wire-fu akciójeleneteivel, miközben fiktív történetet mesélt el egy valós történelmi korban.[8] A történelmi sorozatok között igazán nagy nemzetközi sikert az ugyancsak I Bjonghun-rendezte 2003-as A palota ékköve aratott, amelyet 91 országban tűztek műsorra a televíziók (köztük Magyarország is), és mintegy 103,4 millió dolláros bevételt hozott az MBC-nek.[25]

A koreai hullám számára az áttörést a 2002-ben vetített Winter Sonata hozta meg, amelyet Japánon kívül Tajvanon, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken is nagy sikerrel vetítettek.[26][27] A koreai doramák úgynevezett „második hullámáért” a 2009-es Szépek és gazdagok című sorozat felelős.[26] Utóbbi, és a hozzá hasonló többi sorozat a lazuló japánellenes politika hatásának köszönhetően születhetett meg. 1998-ban Kim Dedzsung elnök a korábbi, japán kulturális termékek behozatalát tiltó rendelkezések fokozatos megszüntetését szorgalmazta. Ahogy a tiltás megszűnt, elérhetővé vált a producerek számára a könnyedebb és szórakoztatóbb, komikusabb irányvonalat képviselő japán vonal, ezzel színesebbé téve a kínálatot. A Szépek és gazdagok egy japán manga adaptációja, azonban koreai szokásokhoz híven a helyi jellegzetességekhez igazították a történetet.[28]

A 2010-es évek egyik legsikeresebb doramaexportja a 2014-ben befejezett My Love from the Star, amely minden idők legdrágábban eladott koreai sorozata a kínai piacon.[29] A Korea Times szerint a dorama „példa nélküli sikerére” Kínában az online terjesztés lehet a válasz, a különféle videomegosztó portálokon több százmilliószor töltötték le a részeket.[30] A KOCIS szerint a digitális korszakba lépés, a videomegosztó felületek és a közösségi oldalak elterjedése nagyban hozzájárult a koreai sorozatok növekvő nemzetközi népszerűségéhez. Egyes sorozatokat a tévécsatornák maguk is megosztanak a YouTube felületén angol felirattal, de kifejezetten online terjesztése specializálódott oldalak is megjelentek, mint a DramaFever vagy a Viki, amelyek legálisan, szerződés alapján közlik le a koreai sorozatokat, többnyelvű felirattal.[31]

A streaming-korszak

[szerkesztés]

A Netflix A 2010-es évek végén kezdett el befektetni eredeti koreai tartalmak gyártásába, az első saját gyártású televíziós sorozatuk A királyság titkai című zombisorozat volt 2019-ben.[32] A platform 2021-ben bejelentette, hogy 500 millió dollárt fektet koreai tartalom készítésébe, miután több nagyobb sikert is elértek ezen a téren. A királyság titkai mellett globális sikert aratott például a Sweet Home című sorozat, melyet világszerte 22 millió háztartásban néztek.[33] 2021 szeptemberében a Nyerd meg az életed lett az első koreai sorozat, melynek sikerült a Netflix heti tízes toplistáját vezetni globálisan, beleértve az Egyesült Államokat is.[34][35] A koreai tartalmak globális sikerét látva más streamingplatformok, például a Disney+ és az Apple TV+ is elkezdték a saját koreai tartalmaikat fejleszteni.[36]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ KOCIS 66. o.
  2. ↑ Robinson 358–362. o.
  3. ↑ KOCIS 59. o.
  4. ↑ Jeon 69–70. o.
  5. ↑ a b c KOCIS 61–62
  6. ↑ a b c d e Jeon 70. o.
  7. ↑ 서울의 뒷골목 (koreai nyelven). The Foundation for Broadcast Culture. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
  8. ↑ a b c d e Yumcha
  9. ↑ 국토만리(國土萬里) (koreai nyelven). National Institiute of Korean History. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
  10. ↑ Lee
  11. ↑ a b c d e f Twitchfilm
  12. ↑ 수사반장 (koreai nyelven). MBC. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
  13. ↑ KOCIS 63–64. o.
  14. ↑ Jeon 70–71. o.
  15. ↑ a b KOCIS 63. o.
  16. ↑ Book traces history of Korean TV dramas. The Korea Times, 2012. február 3. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
  17. ↑ Jeon 71. o.
  18. ↑ a b c d e f KOCIS
  19. ↑ a b Jeon 72. o.
  20. ↑ Iwabuchi 24. o.
  21. ↑ Russell All Time Top Twenty Korean TV Dramas
  22. ↑ Korea Herald
  23. ↑ ARI
  24. ↑ Dae Jang Geum Theme Park. MBC. [2014. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 3.)
  25. ↑ Lee Young-ae could return to iconic series. Korea JoongAng Daily, 2014. március 22. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
  26. ↑ a b Bored by Cowell pop? Try K-pop. Guardian, 2011. december 15. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  27. ↑ Uniorb
  28. ↑ KOCIS 73. o.
  29. ↑ ‘You Who Came From the Stars’ Sold in China at Highest Price for K-Drama. CJ E&M enewsWorld, 2013. december 27. [2014. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  30. ↑ 'My Love' sparks hallyu sensation. Korea Times, 2014. március 2. (Hozzáférés: 2014. június 3.)
  31. ↑ KOCIS 38–39. o.
  32. ↑ Netflix’s first original Korean drama ‘Kingdom’ unveiled to media. Inquirer. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)
  33. ↑ Netflix Will Invest $500 Million In Korean Content This Year. Forbes. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)
  34. ↑ S. Korean series 'Squid Game' tops U.S. chart on Netflix. Yonhap News Agency , 2021. szeptember 22. [2021. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  35. ↑ 'Squid Game' tops global Netflix chart. The Korea Times , 2021. szeptember 26. (Hozzáférés: 2021. szeptember 27.)
  36. ↑ Success Of Survival Game Drama ‘Squid Game’ Sparks K-Content Investment. Forbes. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)

Források

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_koreai_doramagyártás_története&oldid=25398764”