A Karoling-házi uralkodóknak és örököseiknek családfája

Ez a családfa a Karoling-házból származó uralkodóknak a leszármazását mutatja be, a legjelentősebb családi kapcsolódásokkal, az örököseikkel együtt.

A családfa

Martell Károly
(686-741),
a frank királyok majordomusa

III. (Kis, Ifjabb) Pipin
(714-768),
frank király: 741-768

Jeromos
(725-765),
gróf

I. Karlmann
(751-771),
frank király: 768–771

I. (Nagy) Károly (742-814), frank király: 768–814 (az egész Frank Birodalomban: 771-814), I. Károly, Itália (a longobárdok) királya: 774–781 és 810-812, I. Károly, római császár: 800–814^[1] – ^[2]

I. Richárd
(760-795),
Rouen grófja^[3]

Ifjabb Károly (772?-811)
frank király: 800-811

Pipin
(773?, 777?-810)
Itália (a longobárdok) királya: 781-810

I. (Jámbor, Kegyes) Lajos
(778-840)
frank király (az egész Frank Birodalomban): 814-833, I. Lajos, római császár: 813-840

Judit
(795?, 807?-843),
császárné

I. Konrád
(?-862 után),
Auxerre grófja^[4]

II. Richárd
(?-825?),
Amiens grófja

Öreg Boso
(800?-855),
Arles grófja

Bernárd
(797-818),
Itália (a longobárdok) királya: 810-818

Theodrada
(?-836?)

Lambert
(?-836),
Nantes grófja^[5]

I. Lothár
(795-855),
a Középső Frank Királyság^[6] királya: 843-855, I. Lothár, Itália királya: 818/822-855, I. Lothár, római császár: 817/823-855 (840-ig társcsászár)

I. Pipin
( (797?-838),
Aquitánia királya: 817-838

II. (Német) Lajos
(804?-876),
keleti frank király: 843-876^[7]

Gizella
(819?, 822?-874 után)

Eberhard
(810-866),
Friuli őrgrófja

II. (Kopasz) Károly
(823-877),
nyugati frank király: 843-877, II. Károly, Itália királya: 875-877, II. Károly, római császár: 875-877

II. Konrád
(?-876 előtt?),
Auxerre grófja

Bivin (Buvin)
(810-863),
az Ardennek grófja és Gorze apátja; neki és a feleségének a fia Vienne-i Boso, Alsó-Burgundia királya, őt lásd a családfán lejjebb

Richildis
(?-?)

Hubert
(820?-864),
burgundiai herceg; a fia Theotbald (Theobald), Arles grófja, őt lásd a családfán lejjebb

I. Guido
(805?-860),
Spoleto hercege^[8]

II. Lajos
(822-875),
Provence királya: 863-875, II. Lajos, Itália királya: 844-875,^[9] II. Lajos, római császár: 855-875

Provence-i Károly
(845-863),
Provence királya: 855-863

II. (Lotaringiai) Lothár
(827?, 835?-869),
Lotaringia királya: 855-869

II. Pipin
(823-864 után),
Aquitánia királya (ténylegesen): 845-852

Karlmann
(828?, 829?-880),
keleti frank király: 876-880, Karlmann, Itália királya: 877-879

III. (Ifjabb) Lajos
(830?-882),
keleti frank király: 976-882

III. (Kövér, Vastag) Károly
(839-888),
keleti frank király: 882-887,^[10] Károly, nyugati frank király: 884-887,^[11] III. Károly, Itália királya: 879-887, III. Károly, római császár: 881-887

I. (Friuli) Berengár
(845?-924),
Itália királya: 888-889 és 905-924, Berengár, római császár: 915-924

II. (Hebegő, Dadogó) Lajos
(846-879),
nyugati frank király: 877-879

(Gyermek) Károly
( (847/848-866),
Aquitánia királya: 855-866^[12]

I. Rudolf
(859-912),
Felső-Burgundia királya: 888-912

Igazságosztó Richárd
(858?-921),
Burgundia hercege: 918-921

I. Lambert
(830?-880),
Spoleto hercege

Guido
(850?-894),
Itália királya: 889-894, Guido, római császár: 891-894, III. Guido, Spoleto hercege^[13]

Ermengarde (Irmengard)
(852?, 855?-896)

Vienne-i Boso
(840-887),
Alsó-Burgundia királya: 879-887; Bivinnek (Buvinnak), az Ardennek grófjának, Gorze apátjának és a feleségének, Richildisnek a fia, a szüleit lásd a családfán feljebb

Berta
(863?, 868?-925)

Theotbald (Theobald)
(850?, 860?-887?, 895?),
Arles grófja; Hubert burgundiai hercegnek a fia, az apját lásd a családfán feljebb

(Karintiai) Arnulf
(850?-899),
keleti frank király: 887-899, Arnulf, Itália királya: 894-899, Arnulf, római császár: 896-899

Gazdag Adalbert
(900?-923?),
Ivrea őrgrófja

Gizella
(880/885?-910/915?)

III. Lajos
(863-882),
nyugati frank király: 879-882

II. Karlmann
(866/868-884),
nyugati frank király: 879-884^[14]

III. (Együgyű) Károly
(879-929),
nyugati frank király: 898-922

II. Rudolf
(888 körül-937),
Felső-Burgundia (Areláti Királyság) királya: 912-937, Rudolf, Alsó-Burgundia királya: 933-937, Rudolf, Itália királya: 923-926

Rudolf
(890 körül?-936),
nyugati frank király: 923-936, Rudolf, Burgundia hercege: 921-923

Fekete Hugó
(891?-952),
Burgundia hercege: 923-952

(I.) Boso
(895?-935),
Provence grófja^[15]

II. Guido
(?-882/883),
Spoleto hercege

Lambert
(880?-898),
Itália királya: 891/894-898, Lambert, római császár: 892/894-898, II. Lambert, Spoleto hercege

(Vak /Provence-i/) Lajos
(882?–928),
Alsó-Burgundia királya: 887-928, III. Lajos, Itália királya: 900-905, III. Lajos, római császár: 901-905

Arles-i (Provence-i) Hugó
(882-948),
Alsó-Burgundia királya: 924/928-933, Hugó, Itália királya: 926-947

Szent Zwentibold
(871-900),
Lotaringia királya: 895-900

IV. (Gyermek) Lajos
(893-911),
keleti frank király: 900-911

II. (Ivreai) Berengár
(913?-966),
Itália királya: 950-963

Amadé
(?-?),
Pombia grófja,

IV. (Tengerentúli) Lajos
(920/921-954),
nyugati frank király: 936-954

Békés Konrád
(925 körül-993),
Burgundia (Areláti Királyság) királya: 937-993

Szent Adelheid
(931 körül-999)
^[16]

I. (Nagy) Ottó (912-973), római császár: 962-973

IV. Guido
(?-897),
Spoleto hercege

Károly Konstantin
(901?–962?),
Vienne grófja

II. (Itáliai) Lothár
(926-950),
Itália királya: 948-950

Adalbert
(932/936?-971),
Itália királya (társuralkodó): 950-963

Dado
(?-?),
Pombia grófja

Lothár
(941?-986),
nyugati frank király: 954-986

III. (Rest) Rudolf
(971-1032),
Burgundia (Areláti Királyság) királya: 993-1032

Ottó-Vilmos
(958?-1026),
a Burgundiai Grófság grófja: 995-1026 (Ivreai-ház)

Arduin
(955?-1015),
Ivrea őrgrófja, Itália királya: 1002–1014

V. (Henye) Lajos
(966/967-987),
nyugati frank király: 986-987

Jegyzetek

↑ A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)
↑ A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis 800-ban III. (Szent) Leó pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta. A koronázásról az Annales regni Francorum (a Frank Királyság évkönyvei) ezt a bejegyzést tartalmazzák: „Carolo augusto, a Deo coronato magno et pacifico imperatori Romanorum, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly a „rómaiak császára” („Imperator Romanorum”) lett. A Liber Pontificalis (a „Pápák könyve”) a koronázásról viszont ezt a bejegyzést tartalmazza: „Karolo, piissimo Augusto a Deo coronato, magno et pacifico imperatore, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly császár („imperator”), pontosabban, „imperator augustus” („fenséges császár”) lett. (Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [15] - hozzáférés: 2024. február 10.) Az azonban biztos, hogy 801-ben keltezett okirat szerint, I. Károly császár az uralkodói címeit így viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronato magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium, qui et per misericordiam Dei rex Francorum et Langobardorum”, azaz: „Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, Istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya”. (Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [16]; Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [17] – hozzáférés: 2024. február 10. – A 801-ben keltezett okiratból, nem lehet kiragadni az „imperator Romanum gubernans imperium” szövegrészt, ugyanis a kiragadott szövegrész önálló bemutatása ("kezelése") ellentétes az okiratnak a teljes szövegével: A szövegrész kiragadása azt jelentené, hogy Nagy Károly titulusa "a birodalmat kormányzó római császár” lett volna, ez téves; az okirat egésze alapján, egyértelmű, hogy Nagy Károly uralkodói címe a "Római Birodalmat kormányzó császár" volt.) Nagy Károly a körültekintő megfogalmazással (a „Római Birodalmat kormányzó császár”), azt kívánta elérni, hogy – a császári címe miatt – elkerülje az összeütközést a Keletrómai (Bizánci) Birodalomnak az uralkodóival, a „római császárokkal”. 812-ben, I. Mihály bizánci császár el is ismerte Nagy Károly császári címét, az „imperator” titulust, de – egyes források szerint – Nagy Károlynak a császári címe római attribútumáról le kellett mondania. (A római attribútumról történt lemondásnak a tényként való állítására, lásd: Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982; és Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [18] - hozzáférés: 2024. február 10. Arról azonban nem áll okirat a rendelkezésünkre, hogy a 812-es megegyezés után, Nagy Károly az uralkodói titulusait miként viselte; ezért van olyan forrásmunka, amely szerint, Nagy Károlynak a római attribútumról történt lemondása feltételezés, ami azon alapszik, hogy a közvetlen császári utódai – I. (Friuli) Berengárral bezárólag – valóban csak az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték. (Arra nézve, hogy a római attribútumról történt lemondás feltételezés, lásd: Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI, 9. KAPITEL: DAS ZWEI-KAISER-PROBLEM [19] – hozzáférés: 2024. február 10.) II. Lajos császárt a kortársai „Itália császárának” („Imperator Italiae”) is nevezték, utalva arra, hogy a Frank Birodalmat alkotó területek felosztása kapcsán, neki az Itáliai Királyság jutott. (Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [20] – hozzáférés: 2024. február 10.)
↑ Az, hogy I. Richárd, Rouen grófja, Jeromos grófnak a fia volt, feltételezett leszármazás. Lásd: [21] – hozzáférés: 2023. február 17.
↑ Judit császárné és I. Konrád gróf apja I. Welf (?-?) frank gróf volt.
↑ Az, hogy Lambert nantes-i gróf felesége Theodrada volt, feltételezés. Lásd: [22] és [23] weblapokat (hozzáférés: 2023. február 17.); az utóbbi web-lapnak az oldalai – bővítés folytán – folyamatosan változnak, ezért e weblap keresőjébe, a "Pépin I d'Italie" keresőszavakat kell beírni.
↑ A Középső Frank Királyság Itáliát, Burgundiát, Provence-t, és Austrasia nyugati felét (ide értve a későbbi Lotaringiát is), foglalta magába.
↑ II. Lajos keleti frank király csak a XVIII. században kapta a „Német” előnevet. Lásd: [24] - hozzáférés: 2023. február 17.
↑ Spoleto hercegeire, lásd: [25] és [26] - hozzáférés: 2023. február 17.
↑ I. (Jámbor, Kegyes) Lajos, mint római császár, Itália felett is uralkodott, ezért I. Lothár császárnak, az Ifjabb Lajos néven is emlegetett fia; II. Lajosként Itália királya (és nem csak római császárként II. Lajos).
↑ Kövér (Vastag) Károly, III. Károly néven (és nem II. Károly néven) a keleti frankok királya, mert előbb lett – III. Károly néven – római császár (881), mint valamennyi keleti franknak (a Keleti Frank Birodalom/Királyság valamennyi tartományának) a királya (882); a császár cím a királyi címnél magasabb uralkodói rang volt. Lásd: Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom - Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019.
↑ Kövér (Vastag) Károly, mint a nyugati frankok királya, nincs számozva a nyugati frank királyok között, e szócikknek a forrásaiban.
↑ E szócikk forrásaiban, Gyermek Károly, Aquitánia királya, nincs sorszámozva.
↑ II. Guido és III. Guido spoletoi hercegek számozását illetően, a források nem következetesek, e két herceg számozását, több esetben, felcserélik. Ennek az oka az, hogy I. Lambert hercegnek a Guido nevű öccse (a későbbi itáliai király és római császár), a családi számozást illetően, II. Guido lenne, hiszen előbb született, mint I. Lambert hercegnek – a szintén Guido nevű – fia. Azonban, Spoleto hercegeinek a számozását illetően, I. Lambert hercegnek az öccse a III. Guido herceg, mivel csak az unokaöccsének, II. Guido hercegnek a halála (882/883) után lett Spoleto hercege; korábban az unokaöccse volt Spoleto hercege; az apjának a 880-ban bekövetkezett halála óta. (Lásd: [27], [28] - hozzáférés: 2023. február 17.) I. Lambert herceg unokája azért IV. Guido herceg, mert ő csak 889-ben lett Spoleto hercege, amikor III. Guido herceget Itália királyává koronázták, és átengedte neki a hercegséget. (Lásd: [29] - hozzáférés: 2023. február 17.)
↑ E szócikk forrásaiban, a számozás szerint, a 879-884 között uralkodott Karlmann nyugati frank király a II. Karlmann király; mivel I. (Nagy) Károly testvérét, Karlmann királyt számozzák I. Karlmann királyként.
↑ [30] - hozzáférés: 2023. február 17.
↑ A szentté avatatott Adelheidnek a második férje I. Ottó császár; az első férje II. Lothár (926-950), Itália királya volt.

Források

[31] - hozzáférés: 2023. február 17.
[32] - hozzáférés: 2023. február 17.
[33] - hozzáférés: 2023. február 17.
[34] - hozzáférés: 2023. február 17.
[35] - hozzáférés: 2023. február 17.
[36] – hozzáférés: 2023. február 17.
[37] - hozzáférés: 2023. február 17.
Ferdinand Gregorovius: Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter. Vom V. bis zum XVI. Jahrhundert. [38] - hozzáférés: 2023. február 17.
Andreas Hansert: Könige und Kaiser in Deutschland und Österreich (800-1918). IMHOF-Kulturgeschichte. Michael Imhof Verlag, Petersberg, 2013.
Gerhard Hartmann: Die Kaiser des Heiligen Römischen Reiches. marixverlag GmbH, Wiesbaden, 2010.
Gerhard Hartmann – Karl Rudolf Schnith: Die Kaiser. 1200 Jahre europäische Geschichte. Verlag Styria, Graz – Wien – Köln, 1996.
John E. Morby: A világ királyai és királynői, Maecenas, Budapest, 1991.
Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom - Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019.

Kapcsolódó szócikkek

Lásd még

A szócikk vitalapját, a császári címről, és a longobárd királyi címről

[1] A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Ezzel kapcsolatban, az idegen nyelvű forrásokban, a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A német nyelvű [1] szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár és a fia, II. Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet II. Lajos az apjától kapta, 839/840 körül. Lásd még: [2], és [3]. A [4] szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még a longobárdok királyai is ([5], [6]). Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében ([7]). A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak ([8]). A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke ([9]), Nagy Károlyt, és így a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források közül, a [10] és a [11] szerint, I. Lothár volt Itália királya, Nagy Károlyt még nem említik így. A [12] és a [13] weblapokban, Nagy Károly már Itália királya, míg a [14] weblapban, Nagy Károly fia, Pipin, Itália királya. (Valamennyi weblaphoz hozzáférés: 2023. február 17.)

[2] A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis 800-ban III. (Szent) Leó pápa Nagy Károlyt császárrá koronázta. A koronázásról az Annales regni Francorum (a Frank Királyság évkönyvei) ezt a bejegyzést tartalmazzák: „Carolo augusto, a Deo coronato magno et pacifico imperatori Romanorum, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly a „rómaiak császára” („Imperator Romanorum”) lett. A Liber Pontificalis (a „Pápák könyve”) a koronázásról viszont ezt a bejegyzést tartalmazza: „Karolo, piissimo Augusto a Deo coronato, magno et pacifico imperatore, vita et victoria!”. E bejegyzés szerint, Nagy Károly császár („imperator”), pontosabban, „imperator augustus” („fenséges császár”) lett. (Jürgen Strothmann: Das Augustusnomen Karls des Großen und das karolingische Imperium [15] - hozzáférés: 2024. február 10.) Az azonban biztos, hogy 801-ben keltezett okirat szerint, I. Károly császár az uralkodói címeit így viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronato magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium, qui et per misericordiam Dei rex Francorum et Langobardorum”, azaz: „Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, Istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya”. (Peter Classen: Romanum gubernans imperium. Zur Vorgeschichte der Kaisertitulatur Karls des Großen [16]; Die Titel der merowingischen und karolingischen Herrscher [17] – hozzáférés: 2024. február 10. – A 801-ben keltezett okiratból, nem lehet kiragadni az „imperator Romanum gubernans imperium” szövegrészt, ugyanis a kiragadott szövegrész önálló bemutatása ("kezelése") ellentétes az okiratnak a teljes szövegével: A szövegrész kiragadása azt jelentené, hogy Nagy Károly titulusa "a birodalmat kormányzó római császár” lett volna, ez téves; az okirat egésze alapján, egyértelmű, hogy Nagy Károly uralkodói címe a "Római Birodalmat kormányzó császár" volt.) Nagy Károly a körültekintő megfogalmazással (a „Római Birodalmat kormányzó császár”), azt kívánta elérni, hogy – a császári címe miatt – elkerülje az összeütközést a Keletrómai (Bizánci) Birodalomnak az uralkodóival, a „római császárokkal”. 812-ben, I. Mihály bizánci császár el is ismerte Nagy Károly császári címét, az „imperator” titulust, de – egyes források szerint – Nagy Károlynak a császári címe római attribútumáról le kellett mondania. (A római attribútumról történt lemondásnak a tényként való állítására, lásd: Siegfried Epperlein: Nagy Károly, Gondolat, Budapest, 1982; és Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Kerényi Károly: Egyetemes történet, Második könyv, Ötödik fejezet, A császárság felújítása [18] - hozzáférés: 2024. február 10. Arról azonban nem áll okirat a rendelkezésünkre, hogy a 812-es megegyezés után, Nagy Károly az uralkodói titulusait miként viselte; ezért van olyan forrásmunka, amely szerint, Nagy Károlynak a római attribútumról történt lemondása feltételezés, ami azon alapszik, hogy a közvetlen császári utódai – I. (Friuli) Berengárral bezárólag – valóban csak az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték. (Arra nézve, hogy a római attribútumról történt lemondás feltételezés, lásd: Thomas Frenz: GESCHICHTE DES BYZANTINISCHEN (OSTRÖMISCHEN) REICHES – GRIECHENLAND, BALKAN, TÜRKEI, 9. KAPITEL: DAS ZWEI-KAISER-PROBLEM [19] – hozzáférés: 2024. február 10.) II. Lajos császárt a kortársai „Itália császárának” („Imperator Italiae”) is nevezték, utalva arra, hogy a Frank Birodalmat alkotó területek felosztása kapcsán, neki az Itáliai Királyság jutott. (Harald Zimmermann: Imperatores Italiae [20] – hozzáférés: 2024. február 10.)

[3] Az, hogy I. Richárd, Rouen grófja, Jeromos grófnak a fia volt, feltételezett leszármazás. Lásd: [21] – hozzáférés: 2023. február 17.

[4] Judit császárné és I. Konrád gróf apja I. Welf (?-?) frank gróf volt.

[5] Az, hogy Lambert nantes-i gróf felesége Theodrada volt, feltételezés. Lásd: [22] és [23] weblapokat (hozzáférés: 2023. február 17.); az utóbbi web-lapnak az oldalai – bővítés folytán – folyamatosan változnak, ezért e weblap keresőjébe, a "Pépin I d'Italie" keresőszavakat kell beírni.

[6] A Középső Frank Királyság Itáliát, Burgundiát, Provence-t, és Austrasia nyugati felét (ide értve a későbbi Lotaringiát is), foglalta magába.

[7] II. Lajos keleti frank király csak a XVIII. században kapta a „Német” előnevet. Lásd: [24] - hozzáférés: 2023. február 17.

[8] Spoleto hercegeire, lásd: [25] és [26] - hozzáférés: 2023. február 17.

[9] I. (Jámbor, Kegyes) Lajos, mint római császár, Itália felett is uralkodott, ezért I. Lothár császárnak, az Ifjabb Lajos néven is emlegetett fia; II. Lajosként Itália királya (és nem csak római császárként II. Lajos).

[10] Kövér (Vastag) Károly, III. Károly néven (és nem II. Károly néven) a keleti frankok királya, mert előbb lett – III. Károly néven – római császár (881), mint valamennyi keleti franknak (a Keleti Frank Birodalom/Királyság valamennyi tartományának) a királya (882); a császár cím a királyi címnél magasabb uralkodói rang volt. Lásd: Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom - Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019.

[11] Kövér (Vastag) Károly, mint a nyugati frankok királya, nincs számozva a nyugati frank királyok között, e szócikknek a forrásaiban.

[12] E szócikk forrásaiban, Gyermek Károly, Aquitánia királya, nincs sorszámozva.

[13] II. Guido és III. Guido spoletoi hercegek számozását illetően, a források nem következetesek, e két herceg számozását, több esetben, felcserélik. Ennek az oka az, hogy I. Lambert hercegnek a Guido nevű öccse (a későbbi itáliai király és római császár), a családi számozást illetően, II. Guido lenne, hiszen előbb született, mint I. Lambert hercegnek – a szintén Guido nevű – fia. Azonban, Spoleto hercegeinek a számozását illetően, I. Lambert hercegnek az öccse a III. Guido herceg, mivel csak az unokaöccsének, II. Guido hercegnek a halála (882/883) után lett Spoleto hercege; korábban az unokaöccse volt Spoleto hercege; az apjának a 880-ban bekövetkezett halála óta. (Lásd: [27], [28] - hozzáférés: 2023. február 17.) I. Lambert herceg unokája azért IV. Guido herceg, mert ő csak 889-ben lett Spoleto hercege, amikor III. Guido herceget Itália királyává koronázták, és átengedte neki a hercegséget. (Lásd: [29] - hozzáférés: 2023. február 17.)

[14] E szócikk forrásaiban, a számozás szerint, a 879-884 között uralkodott Karlmann nyugati frank király a II. Karlmann király; mivel I. (Nagy) Károly testvérét, Karlmann királyt számozzák I. Karlmann királyként.

[15] [30] - hozzáférés: 2023. február 17.

[16] A szentté avatatott Adelheidnek a második férje I. Ottó császár; az első férje II. Lothár (926-950), Itália királya volt.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]