Đelekovec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Đelekovec
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Kapronca-Körös
Község Đelekovec
Jogállás falu
Alapítás éve 1332
Polgármester Štefica Sirutka
Irányítószám 48316
Körzethívószám (+385) 048
Népesség
Teljes népesség 1372 fő (2001)[1] +/-
Népsűrűség 79,91 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 132 m
Terület 17,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Đelekovec (Horvátország)
Đelekovec
Đelekovec
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 15′ 00″, k. h. 16° 51′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 00″, k. h. 16° 51′ 45″

Đelekovec (régi magyar neve Gyelekócz) falu és község Horvátországban, Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Imbriovec tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Kaproncától 10 km-re északra a Drávamenti-síkságon fekszik.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említése 1332-ből származik. Ekkor ítélt a csázmai káptalan egy a Gutkeled nembeli Apaj szlavón bán fia Keresztúri István és Osl ispán fiai közötti perben. Itt említenek egy "Gelekouch" nevű birtokot, melyet egykor Gardunnak hívtak ("possessionis olym Gardun nunc uero Gelekouch vocate"). Ebben az időben egy Gyeleti nevű család tagjáról is tesznek említést és valószínűleg a település neve is e család nevével van összefüggésben. Faluként való első említése "Gyelekewcz" alakban I. Lajos magyar királynak 1348-ban Budán kelt oklevélben történt. Az apajkereszúri uradalomhoz tartozott. A település Szűz Máriának szentelt templomát és Pál nevű papját 1333-ban említik. A következő évben már bizonyosan plébániája is volt, melynek 1501-ben István nevű plébánosát is megemlítik. A plébánia azonban valószínűleg ennél jóval korábbi alapítású. 1349-ben a gyelekóci birtok tulajdonosaként a Bocskay család és Apaj fia István és András szerepel. A csázmai káptalan egy 1408-ban kelt oklevelében egy helyi nemes nevében szerepel a falu neve "iobagiones Ade filii Nicolai de Gelelouch" alakban.

A falut a 16. század közepén az apajkeresztúri uradalomhoz tartozó hat település között találjuk. 1598-ban 41 háztartása volt, melyből arra következtethetünk, hogy ebben az időben a nagyobb falvak közé tartozott és jelentősége a mainál nagyobb volt. A török veszély fokozódásával a lakosság oltalmára itt is épült egy kisebb vár, ahol 1577-ben ötven végvári katona állomásozott. Ezt azonban később valószínűleg a török elfoglalta és lerombolta, mert a hagyomány úgy tartja, hogy a lakosság egy része a török elől a közeli erdőkben keresett menedéket. A lakosság számáról 1659-től vannak pontos adatok, ekkor 850 lakosa volt. 1671-ben 960, 1680-ban 1040, 1700-ban 870, 1733-ban 1210 volt a lakosság száma. A 16. században a török támadások miatt megszűnt plébániáját 1789-ben újra alapították.

1857-ben 1352, 1910-ben 2086 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Ludbregi járásához tartozott. A helyi tűzoltóegyletet 1888-ban alapították, 1904-ben megnyílt a helyi közkönyvtár, 1924-ben megalakult a "Podravac" labdarúgó egyesület, mely 1925-ben az "Osvit" nevet kapta. 1932-ben megalakult a "Preradović" népdalkör. Az aktív közösségi élet a második világháború után is folytatódott. Bár kezdetben az emberek megszenvedték a nélkülözés, majd az államosítások következményeit, később fokozatos gazdasági fellendülés következett, melyet a modernizálódó mezőgazdaság, a termelő szövetkezetekkel és a magánszektorral együtt biztosított. A honvédő háború idején a helyi lakosság segítséget nyújtott a sokat szenvedett országrészek újjáépítéséhez. 1993-ban Đelekovec és Imbriovec falvakból megalapították Đelekovec községet, melynek 2001-ben 1824, a falunak külön pedig 1372 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1792-ben épült barokk stílusban. Egyhajós épület, az északi oldalán sekrestyével, a harangtorony alatti oratóriummal. Belső festése 1816-ban készült.
  • Szent Flórián-kápolna.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. december 12.)
A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.