Északi szajkó

Északi szajkó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Öregcsalád:	Varjúszerűek (Corvida);
Család:	Varjúfélék (Corvidae);
Nem:	Perisoreus;
Faj:	P. infaustus;
Tudományos név
	Perisoreus infaustus; (Linnaeus, 1766)
Szinonimák
	Szibériai szajkó
Elterjedés
	Az északi szajkó elterjedési területe egész éves Összeállította: zostavil: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2016) 2016, IUCN 2020.1
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Északi szajkó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Északi szajkó témájú médiaállományokat és Északi szajkó témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. január 1.) ezen a változaton alapul.

Az északi szajkó, más néven szibériai szajkó (Perisoreus infaustus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európa északkeleti részén, Kínában és Mongóliában fészkel. A sűrű fenyvesekben él, télen kóborol, a lakott területeken is felbukkan. Röpte halk, a fákon ugrálva hangoskodik.

Alfajai

Perisoreus infaustus infaustus - Skandinávia és Oroszország északnyugati része
Perisoreus infaustus ostjakorum - európai Oroszország északkeleti része és Közép-Szibéria északi része
Perisoreus infaustus yakutensis - Szibéria északkeleti része
Perisoreus infaustus ruthenus - Oroszország nyugati része
Perisoreus infaustus opicus - Kazahsztán keleti része, Szibéria délnyugati része és Északnyugat-Kína
Perisoreus infaustus sibericus - Szibéria középső része és Mongólia északi része
Perisoreus infaustus tkatchenkoi - Közép-Szibéria déli része
Perisoreus infaustus maritimus - Szibéria délkeleti része és Északkelet-Kína
Perisoreus infaustus sakhalinensis - Szahalin

Megjelenése

Testhossza 30 centiméter. Tollruhája füstösbarna.

Életmódja

A fákon keresi rovarokból álló táplálékát. A fészekrablástól sem riad el és kisebb rágcsálókat is elkap. Ősszel bogyókat, télen magokat is eszik.

Szaporodása

Fészekalja 3-4 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. A fiókák 30-35 naposan lesznek röpképesek.

Képek

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 5.)
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap