Északi szajkó
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Perisoreus infaustus (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Szibériai szajkó | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Az északi szajkó elterjedési területe
egész éves
Összeállította: zostavil: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2016) 2016, IUCN 2020.1 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Északi szajkó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Északi szajkó témájú médiaállományokat és Északi szajkó témájú kategóriát. |
Az északi szajkó, más néven szibériai szajkó (Perisoreus infaustus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Corvus nembe Corvus infaustus néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Perisoreus infaustus infaustus - Skandinávia és Oroszország északnyugati része
- Perisoreus infaustus ostjakorum - európai Oroszország északkeleti része és Közép-Szibéria északi része
- Perisoreus infaustus yakutensis - Szibéria északkeleti része
- Perisoreus infaustus ruthenus - Oroszország nyugati része
- Perisoreus infaustus opicus - Kazahsztán keleti része, Szibéria délnyugati része és Északnyugat-Kína
- Perisoreus infaustus sibericus - Szibéria középső része és Mongólia északi része
- Perisoreus infaustus tkatchenkoi - Közép-Szibéria déli része
- Perisoreus infaustus maritimus - Szibéria délkeleti része és Északkelet-Kína
- Perisoreus infaustus sakhalinensis - Szahalin
Előfordulása[szerkesztés]
Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Kazahsztán, Kína, Lettország, Mongólia, Norvégia, Lengyelország, Oroszország, Szlovákia, Svédország és Ukrajna területén honos. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők és mérsékelt övi erdők. Állandó, nem vonuló.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 31 centiméter, testtömege 90-150 gramm.[5] Tollruhája füstösbarna.
_(13667824335).jpg) |
 |
Életmódja[szerkesztés]
A fákon keresi rovarokból álló táplálékát. A fészekrablástól sem riad el és kisebb rágcsálókat is elkap. Ősszel bogyókat, télen magokat is eszik.
Szaporodása[szerkesztés]
Fészekalja 3-4 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. A fiókák 30-35 naposan lesznek röpképesek.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy, de csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
