Északi szajkó
Északi szajkó | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Perisoreus infaustus (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||
Szibériai szajkó | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Az északi szajkó elterjedési területe
egész éves
Összeállította: zostavil: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2016) 2016, IUCN 2020.1 | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Északi szajkó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Északi szajkó témájú médiaállományokat és Északi szajkó témájú kategóriát. |
Az északi szajkó, más néven szibériai szajkó (Perisoreus infaustus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Európa északkeleti részén, Kínában és Mongóliában fészkel. A sűrű fenyvesekben él, télen kóborol, a lakott területeken is felbukkan. Röpte halk, a fákon ugrálva hangoskodik.
Alfajai
- Perisoreus infaustus infaustus - Skandinávia és Oroszország északnyugati része
- Perisoreus infaustus ostjakorum - európai Oroszország északkeleti része és Közép-Szibéria északi része
- Perisoreus infaustus yakutensis - Szibéria északkeleti része
- Perisoreus infaustus ruthenus - Oroszország nyugati része
- Perisoreus infaustus opicus - Kazahsztán keleti része, Szibéria délnyugati része és Északnyugat-Kína
- Perisoreus infaustus sibericus - Szibéria középső része és Mongólia északi része
- Perisoreus infaustus tkatchenkoi - Közép-Szibéria déli része
- Perisoreus infaustus maritimus - Szibéria délkeleti része és Északkelet-Kína
- Perisoreus infaustus sakhalinensis - Szahalin
Megjelenése
Testhossza 30 centiméter. Tollruhája füstösbarna.
Életmódja
A fákon keresi rovarokból álló táplálékát. A fészekrablástól sem riad el és kisebb rágcsálókat is elkap. Ősszel bogyókat, télen magokat is eszik.
Szaporodása
Fészekalja 3-4 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. A fiókák 30-35 naposan lesznek röpképesek.
Képek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 5.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve