Zsolnay Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 19., 17:15-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
Zsolnay Vilmos
Zelesny Károly felvétele (1900)
Zelesny Károly felvétele (1900)
Született1828. április 19.
Pécs
Elhunyt1900. március 23. (71 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • keramikus
  • vállalkozó
Kitüntetései
SírhelyeZsolnay-mauzóleum
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsolnay Vilmos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Zsolnay Vilmos mellszobra
A Zsolnay-kút Pécsett (részlet)

Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.[1]) keramikusművész, nagyiparos.

Élete

Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (eredetileg pyrogranit). A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött.[2] Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.

Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.

Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án hunyt el, akkor a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájában temették el.

Házassága és leszármazottjai

Zsolnay Vilmos feleségül vette Bell Teréz (1832-1918) kisasszonyt.[3] Házasságukból született:

Zsolnay kerámiát alkalmazó építészek

Emlékezete

Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában.

A Zsolnay alapította gyár 1945 után államosítva lett, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás után Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven széles választékban állít elő kerámia termékeket.

Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.

A budapesti Divatcsarnokban az egyik termet róla nevezték el, ahol és sok műve megtekinthető. Az itt működő Párisi Galéria Művészeti Szalon és Aukciósház rendszeresen forgalmaz régi és Zsolnay-kerámiákat.

Irodalom

  • Dénes Gizella: Csodálatos fazekas, Szent István Társulat, Budapest (1965)
  • P. Horváth Tamás: Tündérváros - Zsolnay Miklós titkos élete, Prae.hu - Palimpszeszt (2014)

Film

Egyéb

Pécsen a Pécsi Szakképzési Centrum Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskola a 2016-2017-es tanévtől kezdődően viseli a gyáralapító nevét.

Jegyzetek

  1. Halála bejegyezve a pécs polgári anyakönyv 273/1900 száma alatt.
  2. Eosin. zsolnay.hu. [2016. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 9.)
  3. familysearch.org Zsolnay Vilmosné gyászjelentése
  4. familysearch.org Sikorski Tádéné Zsolnay Júlia gyászjelentése
  5. familysearch.org Mattyasovszky Jakabné Zsolnay Teréz gyászjelentése

Források

  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 783. o.
  • Sarkadiné Hárs Éva: Zsolnay Vilmos a festő, JPMÉ, 1958

További információk

Kapcsolódó szócikkek