| X–2 Starbuster |
 |
| Bell X–2 kényszerleszállás után |
|
| Funkció |
Kísérleti repülőgép |
| Gyártó |
Bell Aircraft Corporation |
| Gyártási darabszám |
2 db |
|
| Személyzet |
1 fő |
| Első felszállás |
1955. november 18. |
| Méretek |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Hossz |
11,50 m m |
| Fesztáv |
9,80 m m |
| Magasság |
3,60 m m |
| Tömegadatok |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Szerkezeti tömeg |
5600 kg kg |
| Hajtómű |
| Hajtómű |
1 db Curtiss-Wright XLR25 rakétahajtómű |
| Tolóerő |
67 kN |
| Repülési jellemzők |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Max. sebesség |
3,196 Mach |
| Legnagyobb repülési magasság |
38 466 m |
| Háromnézeti rajz |
 |
| A Bell X–2 háromnézeti rajza |
Az X–2 a
B–50-esről történt leoldás és a hajtómű begyújtása után
A Bell X–2 Starbuster nyilazott szárnyú, rakétahajtóműves, szuperszonikus kísérleti repülőgép volt, melyet az Egyesült Államokban építettek az 1950-es években a NASA és az USAF megbízásából, az X–1-essel elért eredmények alapján. Fő feladata a 2–3-szoros hangsebességgel történő repülés problémáinak, elsősorban a nagy sebességeknél a levegő súrlódása miatt fellépő hőterhelés elviselésére kifejlesztett új szerkezeti anyagok vizsgálata. A repülőgépet B–50-es nehézbombázóról oldották le, ezután rakétahajtóműveinek segítségével gyorsították nagy sebességre, végül siklórepüléssel ért földet. Két gépet építettek a vizsgálatok számára, de mindkettő megsemmisült a kísérleti repülések során, pilótái szörnyethaltak, ezért az eredeti két gépen felül nem építettek újakat, a nagy sebességű repülési kísérleteket három év múlva a sokkal nagyobb teljesítményű X–15-tel folytatták.
