X–2 Starbuster

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
X–2 Starbuster
X-2 with Collapsed Nose Wheel - GPN-2000-000398.jpg
Bell X–2 kényszerleszállás után

Funkció Kísérleti repülőgép
Gyártó Bell Aircraft Corporation
Gyártási darabszám 2 db

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1955. november 18.
Méretek
Hossz 11,50 m
Fesztáv 9,80 m
Magasság 3,60 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 5600 kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Curtiss-Wright XLR25 rakétahajtómű
Tolóerő 67 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 3,196 Mach
Legnagyobb repülési magasság 38 466 m
Háromnézeti rajz
X2 3 view diagram.png
A Bell X–2 háromnézeti rajza
Az X–2 a B–50-esről történt leoldás, és a hajtómű begyújtása után

A Bell X–2 Starbuster nyilazott szárnyú, rakétahajtóműves, szuperszonikus kísérleti repülőgép, melyet az Egyesült Államokban építettek az 1950-es években a NASA és az USAF megbízásából, az X–1-essel elért eredmények alapján. Fő feladata a 2–3-szoros hangsebességgel történő repülés problémáinak, elsősorban a nagy sebességeknél a levegő súrlódása miatt fellépő hőterhelés elviselésére kifejlesztett új szerkezeti anyagok vizsgálata volt. A repülőgépet B–50-es nehézbombázóról oldották le, ezután rakétahajtóműveinek segítségével gyorsították nagy sebességre, végül siklórepüléssel ért földet. Két gépet építettek a vizsgálatok számára, de mindkettő megsemmisült a kísérleti repülések során, pilótái szörnyethaltak, ezért az eredeti két gépen felül nem építettek újakat, a nagy sebességű repülési kísérleteket három év múlva a sokkal nagyobb teljesítményű X–15-tel folytatták.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz X–2 Starbuster témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]