X–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
X–1
Bell X-1 in flight.jpg
Bell X–1 repülés közben

Funkció Kísérleti repülőgép
Gyártó Bell Aircraft Corporation

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1946. január 19.
Méretek
Hossz 9,45 m
Fesztáv 6,96 m
Magasság 3,30 m
Szárnyfelület 12 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 3175 kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Reaction Motors XLR–11-RM3 rakétahajtómű
Tolóerő 26,7 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 1,06 Mach
Legnagyobb repülési magasság 21 900 m
Szárny felületi terhelése 463 kg/m²
Tolóerő–tömeg arány 0,49
Háromnézeti rajz
Bell X-1A line drawing.png
A Bell X–1A háromnézeti rajza

A Bell Aircraft Corporation X–1 (eredeti nevén XS–1) rakétahajtóműves, transzszonikus kísérleti repülőgép, melyet az Egyesült Államokban építettek a második világháború után a NACA (a későbbi NASA) és az USAF megbízásából. Az amerikai kísérleti repülőgépek, az X-sorozat kísérleti repülőgépei hosszú sorozatának első típusa, napjainkban is így nevezik el a repülési alapkutatásokra épített amerikai repülőgépeket. 1947. október 14-én, ötvenedik repülésén, Charles 'Chuck' Yeager legendás berepülőpilóta irányításával először lépte át a hangsebességet. A repülőgépet B–29-es nehézbombázóról oldották le, ezután rakétahajtóműveinek segítségével gyorsították nagy sebességre, majd siklórepüléssel ért földet. Továbbfejlesztésével építették meg a nyilazott szárnyú X–2 Starbustert.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz X–1 témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]