William Kingdon Clifford

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Kingdon Clifford
Clifford William Kingdon.jpg
Született
1845. május 4.
Elhunyt
1879. március 3. (33 évesen)
Madeira
Foglalkozása matematikus
filozófus
Halál oka gümőkór
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz William Kingdon Clifford témájú médiaállományokat.

William Kingdon Clifford (Exeter, Devon; Anglia 1845. május 4.Madeira, Portugália 1879. március 3.) matematikus, filozófus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Clifford kora gyermekkorától tehetségesnek mutatkozik, 15 évesen a londoni King's College tanulója lesz. Itt nem csak a matematikában jeleskedik, de az angol irodalomban és a testnevelésben is. 18 évesen felveszik a cambridgei Trinity College-ba. Itt különböző díjakat nyer, többek között egyik beszédéért, amit Sir Walter Raleigh költő emlékére mond. Másodikként végez. (Ezt akkoriban úgy nevezték, hogy second wrangler. Voltak más híres tudósok is, akik ,,csak" másodikként végeztek, például Thomson és Maxwell. 1909 óta azonban nincs ilyen rangsor, a végzősöket ábécé rendben teszik közzé.)

1870-ben részt vett egy olasz napfogyatkozást kutató expedíción. Szicília partjaitól nem messze hajótörést szenvedtek, de szerencsésen túlélték.

A Királyi Természettudományos Akadémia 1874-ben tagjává választja. Eközben lelkes tagja a Londoni Matematikai Társaságnak, amely üléseit éppen munkahelyén, a University College-ben tartja.

Riemann és Lobacsevszkij munkáinak hatására nemeuklideszi geometriát tanul. 1870-ben cikket ír az Anyag térelméletéről (On the space theory of matter) címmel, amelyben amellett érvel, hogy az anyag és az energia csak a tér különböző görbületei. Ezzel voltaképpen előkészíti a terepet ahhoz, hogy Einstein 1915-ben megfogalmazhassa általános relativitáselméletét.

Clifford általánosította a Hamilton-féle kvaterniók fogalmát. Ezeket ma bikvaternióknak vagy általánosított kvaternióknak hívjuk. Ezeket a nemeuklideszi térben és különböző felületeken való mozgás leírására használta. Ma Clifford-Klein tereknek nevezzük az általa vizsgált tereket. Megmutatta, hogy konstans görbületű felületek rendelkezhetnek egymástól különböző topológiai tulajdonságokkal. Bebizonyította továbbá, hogy a Riemann felületek topológiailag ekvivalensek egy olyan dobozzal, melyekben lyukak vannak.

Diákjai nagyon kedvelték. Rendkívüli tudományfilozófus is volt egyben. A következő idézet tőle származik, még tanuló korából:

,,A gondolat erőtlen, kivéve ha valamit önmagán kívül alkot: a gondolat amely leigázza a világot, nem lehet elmélkedő csakis tevékeny."

23 évesen előadást tartott a Mentális fejlődés néhány feltételéről címmel. Ebben megpróbálta elmagyarázni, hogyan jönnek a tudományos felfedezések. Szerinte

,,Nincs olyan tudományos felfedező, költő, festő, zeneszerző aki ne azt mondaná, hogy felfedezését, költeményét, festményét ne készen találta volna – hogy az kívülről jön és nem tudatos belső alkotás eredménye."

1876-ban túlhajszoltsága összeomlásba kergette. Nappal tanítással és adminisztratív teendőkkel töltötte idejét, éjjel pedig a kutatásaival foglalkozott. Hat hónapra Algériába és Spanyolországba utazott. Valamennyire rendbe jött, de másfél évvel később újra megbetegedett. Néhány újabb utazás sem tudta rendbe hozni és 1879-ben életét vesztette.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbb munkája csak halála után látott napvilágot.

  • Element of Dynamics Vol. 1-2. – 1878-1879
  • Lectures and Essays – 1879
  • Seeing and thinking – 1879
  • Common sense of the exact sciences – 1885 (Pearson által befejezve)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életrajza a 1911encyclopedia.org oldalon

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak