Karl Pearson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Pearson
Karl Pearson 2.jpg
Született 1857. március 27.
London
Elhunyt 1936. április 27. (79 évesen)
Coldharbour, Anglia
Foglalkozása matematikus
statisztikus
történész
filozófus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Pearson témájú médiaállományokat.

Karl Pearson (London, 1857. március 27.Coldharbour, Surrey, Anglia, 1936. április 27.) angol matematikai statisztikus, a modern statisztika alapjainak megteremtője, az eugenetika támogatója [1]. 1911-ben a londoni egyetemen megalapította a világ első statisztikai tanszékét. Támogatta az eugenetikát, valamint ő írta meg Sir Francis Galton életrajzát. Születésének 150. évfordulóján 2007. március 23-án Londonban konferenciát tartottak a tiszteletére [2].

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carl Pearson, később Karl Pearson (1857-1936) William Pearson és Fanny Smith második gyermekeként született. Három testvére volt: bátyja Arthur és húga, Amy; illetve apjának volt egy törvénytelen fia, Frederick Mockett. Pearson édesanyja, Fanny Smith, tengerész családból származott; édesapja Edinburghban jogot hallgatott, majd sikeres ügyvéd lett, később Királyi Tanácsos. Mindketten Yorkshire közelében nőttek fel.

Carl Pearson nevét a Heidelbergi Egyetemre való beiratkozáskor véletlen elírták, majd 1884-től a hivatalos neve is ez lett – valószínűleg Karl Marx neve után döntött így [3].

Okleveles történész és germanológus. Az 1880-as éveket Berlinben, Heidelbergben, Bécsben, Lenzkirchben és Broxleggben töltötte. Olvasta Goethe, Spinoza, Dante és Rousseau műveit, valamint megalapította a Férfiak és Nők Klubját,[4] a nemek közötti ellentétek, eltérések csökkentése céljából.

1890-ben feleségül vette Maria Sharpe-ot, aki a Kenrick, Reid, Rogers és a Sharpe családokkal volt rokonságba. Neves felmenői:

  • Samuel Rogers, költő (1763-1855)
  • Sutton Sharpe, ügyvéd (1797-1843)
  • Samuel Sharpe, egyiptológus és filantropológus (1799-1881)
  • John Kenrick, nonkonformista (nem anglikán) lelkész

Karl és Maria Pearsonnak két lánya, Sigrid Loetitia Pearson és Helga Sharpe Pearson, és egy fia született, Egon Sharpe Pearson. Egon kiemelkedő statisztikus lett, a Neyman-Pearson alaplemma kidolgozója. Apja nyomdokaiba lépve a University College alkalmazott statisztikai tanszékének vezetője lett.

Tanulmányai, korai munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egészen 9 éves koráig otthon tanították, ezután a University College magániskolában folytatta tanulmányait, amit egy betegség miatt 16 évesen meg kellett szakítania. 1875-ban ösztöndíjat kapott King’s College matematika szakjára [5]. Többek között Stokes, Clerk Maxwell, Caylay és Burnside és Routh óráit látogatta. 1879-ben diplomázott, doktori fokozatot szerzett. Ezek után Németországba utazott, ahol a Heidelbergi Egyetemen fizikát tanult. Tanárai G.H. Quincke és a metafizikus Kuno Fischer voltak. Nem sokkal később a berlini egyetemre iratkozott be, ahol középkori és 16. századi német irodalmat, szociológiát tanult, valamint római jogot Brunstól és Mommsentől, fiziológiát Emil du Bois-Reymondtól hallgatott.

A német irodalmat illetően olyannyira kiemelkedő tudással rendelkezett, hogy felajánlották neki a Cambridge-i Egyetemen a német tanszék vezetői posztját. 1880-ban visszatért Angliába. Ekkor felkereste Inner Temple-t, hogy jogot tanulhasson – apja nyomdokaiba szeretett volna lépni. 1881-ig tanult, de soha nem helyezkedett el ügyvédként. A jog után visszatért a matematika tudományához; professzorokat helyettesített 1881-ben a King’s College-on, majd 1883-ban a University College-on. 1884-ben a University College (London) alkalmazott matematikai és mechanikai tanszékének elnökévé jelölték. William Kingdon Clifford után ő lett a Common Sense és a Exact Sciences című újságok szerkesztője. 1891-ben a Greshami Egyetem Geometriai Tanszékének elnökévé jelölték; itt találkozott Walter Frank Raphael Weldon zoológussal. A két kutató sikeresen együttműködött egymással a biometria és az evolúciós kérdések terén egészen Weldon haláláig, 1906-ig. Weldon mutatta be Pearsont Charles Darwin unokaöccsének, Francis Galtonnak, aki szintén érdeklődött az evolúciós elmélet, az öröklődés és az eugenetika iránt. A közös kutatási terület rendkívüli módon összekapcsolta Galtont és Pearsont.

Miután Galton 1911-ben meghalt, Pearson elkezdte megírni barátja életrajzát, forrásokat gyűjtött: leveleket, fotókat, valamint felállította Galton családfáját is. Az első kötet 1914-ben, a második 1924-ben, az utolsó pedig 1930-ben jelent meg. A nyomtatási költségeket maga Pearson fedezte. Az életrajz összefoglalta Galton munkásságát, életét, személyiségét. Úgy gondolta, hogy Galton lesz Erasmus Darwin legnevesebb unokája (és nem Charles Darwin).

Mikor Galton meghalt, a londoni egyetem Eugenetikai Tanszéke (később Genetikai Tanszék) vezető nélkül maradt. Pearson volt az első jelölt a vezetői posztra; Galton saját elképzelései szerint irányította a Tanszéket.[6].

Einstein és Pearson[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert Einstein 23 évesen barátaival, Maurice Solovine-nel és Conrad Habricht-tel együtt kialakították saját tanulócsoportjukat, az Olimpia Akadémiát. Az első olvasásra javasolt könyv Pearson: A tudomány nyelve című műve volt. Ez a könyv több olyan témát is érintett, melyek később szerepeltek Einstein és más tudósok munkáiban, elméleteiben. Pearson azt állította, hogy a világban való lét a benne élők relatív képességeitől függ. Úgy gondolta, hogy ha valaki a fénynél gyorsabban lenne képes mozogni, akkor az egy visszafelé levetített filmhez hasonló képet látna. Pearson olyan további témákban fejtette még ki véleményét, mint például a negyedik dimenzió, antianyag, vagy a kozmológia. Pearson könyvében kifejtette idealista felfogását, miszerint egyfajta képek, szimbólumok lehetnek az elmében.

Politika és eugenetika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pearson nyíltan pártolta a „harcot” az „alsóbbrendű fajok” ellen, a szociáldarwinizmus nevében. Remélte, hogy ez a tudomány álláspontja is, mivel ez egyfajta „mérőszáma” az emberiségnek. Úgy gondolta, hogy ha August Weismann csíraplazma-elmélete helyes, tehát a szerzett tulajdonságok nem öröklődhetnek, akkor a nemzet kiadásai, amiket taníttatásra, életkörülmények javítására költ, felesleges, mivel akkor csak az adott generáció lesz képzett, hosszabbtávú „haszon” azonban nincs- az ő gyermekeik nem öröklik a szerzett tudást, így őket újból tanítani kell. „Egy elfajult és megromlott rétegből sem lesz soha egészséges csoport csakis az oktatás, a törvények és a jó egészségügyi körülmények által. Még ha az adott generáció tagjai elfogadható tagjaivá is válnak a társadalomnak, attól az ő leszármazottjaiknak (ha egyáltalán képesek az adott körülmények között szaporodni) ugyanezen a javulási folyamaton kell keresztülmenniük – ami egy véget nem érő körforgást eredményez.” (Előszó, A tudomány nyelve).

Előadásokat tartott, melyek leginkább a szüfrazsett mozgalmakkal illetve Karl Marx elképzeléseivel foglalkozott; ezek alapján Pearsont kortársai szabadgondolkodónak és szocialistának vélték. Később kiderült, hogy valóban szocialista elveket vall, olyannyira, hogy 1920-ban a Brit Birodalom Érdemrendjének tiszti, 1935-ben pedig lovagi kinevezését is elutasította.

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pearson újravizsgált, átalakított néhány klasszikus statisztikai módszert:

  • Korrelációs együttható: első lejegyzője Francis Galton volt, Pearson a lineáris regresszióval való kapcsolatát vizsgálta.[7]
  • Momentumok módszere: Pearson a leíró statisztikában használta ezt a fogalmat
  • P-érték: a nullhipotézis megtartásának vagy elvetésének eldöntésére szolgáló mutató.[8]
  • Pearson-féle chinégyzet-próba

Tudományos munkásságának összefoglalója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Középkori és 16. századi német irodalmat tanult a berlini és a heidelbergi egyetemen (1879-1880).
  • Jogot hallgatott (1881.)
  • A Matematika Professzorának választották (1881 – King’s College, London, 1883- University College, London).
  • Megalapította a Férfiak és Nők Klubját a nemek közötti egyenlőtlenségek leküzdésének céljából.
  • Az alkalmazott matematikai és mechanikai tanszék elnökévé választották (University College, London, 1884).
  • A Geometria Professzorává választották (Gresham College, 1891).
  • Együttműködött Walter Frank Raphael Weldonnal a biometriai és az evolúciós elmélet részletesebb megismerése céljából (1891-1906).
  • Weldonnal és Francis Galtonnal megalapították a Biometrika című lapot. – 1901.
  • Megalapította az alkalmazott statisztikai tanszéket a biometrikai laboratóriummal együttműködve (University College, London).
  • Kiadta az Eugenetikai Évkönyvet (1925).

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The New Werther (1880)
  • The Trinity, A Nineteenth Century Passion Play (1882)
  • The Trinity: a nineteenth century passion-play (E. Johnson, Cambridge, 1882)
  • A history of the theory of elasticity and of the strength of materials from Galilei to the present time (University Press, Cambridge, 1886-1893; editor)
  • The Ethic of Freethought (1886)
  • Die Fronica (1887)
  • The moral basis of socialism (W. Reeves, London, 1887)
  • The positive creed of freethought: with some remarks on the relation of freethought to socialism (W. Reeves, London, 1888)
  • Enthusiasm of the market place and of the study (1885)
  • The common sense of the exact sciences (Kegan Paul & Co, London, 1885; editor)
  • Matter and soul (1886)
  • The ethic of Freethought: a selection of essays and lectures (T. Fisher Unwin, London, 1888)
  • The Grammar of Science (1892), Dover Publications, 2004 edition, ISBN 0-486-49581-7
  • The grammar of science (1892)
  • The new university for London: a guide to its history and a criticism of its defects (T. Fisher Unwin, London, 1892)
  • On the dissection of asymmetrical frequency curves (1894)
  • Skew variation in homogeneous material (1895)
  • Reaction! A criticism of Mr Balfour's attack on rationalism (1895)
  • Regression, heredity and panmixia (1896)
  • The chances of death and other studies in evolution (E. Arnold, London, 1897) Online version at [1] and vol.2 only at archive.org at [2]
  • On the criterion that a given system of deviations from the probable in the case of a correlated system of variables is such that it can be reasonably supposed to hove arisen from random sampling (1900)
  • National life from the stand-point of science An address delivered at Newcastle (A. & C. Black, London, 1901)
  • Mathematical contributions to the theory of evolution (1904)
  • A mathematical theory of random migration (1906)
  • Studies in national deterioration (1907)
  • A first study of the inheritance of vision and of the relative influence of heredity and environment on sight (London, 1909)
  • On a practical theory of elliptical and pseudo-elliptical arches, with special reference to the ideal masonry arch (with W. D. Reynolds and W. F. Stanton; 1909)
  • A second study of the statistics of pulmonary tuberculosis: marital infection (London, 1908; editor)
  • The groundwork of eugenics (1909)
  • The problem of practical eugenics(1909)
  • The treasury of human inheritance (Dulau & Co., London, 1909; editor)
  • Nature and nurture, the problem of the future: A presidential address (1910)
  • A preliminary study of extreme alcoholism in adults (with A. Barrington, London; 1910)
  • Supplement to the memoir (by Ethel Elderton) entitled: The influence of parental alcoholism on the physique and ability of the offspring: A reply to the Cambridge economists (1910)
  • A second study of the influence of parental alcoholism on the physique and ability of the offspring (1910)
  • A monograph on albinism in man (with Edward Nettleship and Charles Usher; 1911)
  • The academic aspect of the science of eugenics: A lecture delivered to undergraduates (1911)
  • Eugenics and public health: An address to public health officers (1912)
  • Tuberculosis, heredity and environment (1912)
  • Darwinism, medical progress and eugenics: The Cavendish lecture, an address to the medical profession (1912)
  • Social problems, their treatment, past, present, and future A lecture (1912)
  • On the correlation of fertility with social value: a cooperative study (1913)
  • On the handicapping of the first-born (1914)
  • Tables for statisticians and biometricians (London, 1914; editor)
  • Mendelism and the problem of mental defect (1914)
  • Tables for Statisticians and Biometricians (1914)
  • A statistical study of oral temperatures in school children, with special reference to parental, environmental, and class differences with M. H. Williams and Julia Bell (1914)
  • The life, letters and labours of Francis Galton (Cambridge University Press, Cambridge, 1914)
  • The life, letters and labours of Francis Galton (three volumes: 1914, 1924, 1930; available in full at Galton website)
  • On the torsion resulting from flexure in prisms with cross-sections of uni-axial symmetry only (with A. W. Young and Ethel Elderton; 1918)
  • A study of the long bones of the English skeleton (London, 1919)
  • Tracts for computers(London, 1919; editor)
  • On the construction of tables and on interpolation (London, 1920)
  • The science of man: its needs and its prospects (London, 1920)
  • Side lights on the evolution of man (London, 1921)
  • On the sesamoids of the knee-joint (Cambridge, 1922)
  • Tables of the incomplete G-function: computed by the staff of the Department of Applied Statistics, University College (London, 1922; editor)
  • Study of the data provided by a baby-clinic in a large manufacturing town (Cambridge, 1922)
  • Francis Galton, 1822-1922, a centenary appreciation (London, 1922)
  • Charles Darwin, 1809-1882, an appreciation(London, 1923)
  • On the relationship of health to the psychial and physical characters in school children (Cambridge, 1923)
  • Home conditions and eyesight: some recent misinterpretations of the problem of nurture and nature'
  • On the skull and portraits of George Buchanan (Oliver & Boyd, Edinburgh, London, 1926)
  • The right of the unborn child (Cambridge University Press, London, 1927)
  • The skull and portraits of Henry Stewart, Lord Darnley, and their bearing on the tragedy of Mary, Queen of Scots (1928)
  • Tables of the incomplete beta-function (The Proprietors of Biometrika, London, 1934; editor)
  • Tables of Incomplete Beta Function (1934)

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1896 – A Royal Society tagjává választották (FRS) [9]
  • 1898 – Darwin-éremmel díjazták
  • 1911 – Tiszteletbeli diplomát kapott a St. Andrew Egyetemtől.
  • 1911 – doktori címet kapott a Londoni Egyetemtől
  • 1920 – A Brit Birodalom Érdemrendjének tisztjévé jelölték (elutasította)
  • 1932 – A berlini Antropológiai Társaság Rudolf Virchow-éremmel jutalmazta
  • 1935 – lovagi címet ajándékoztak neki (elutasította)

Ezeken kívül megválasztották a cambridge-i King’s College, az edinburgh-i Royal Society és a londoni University College tiszteletbeli tagjává. Pearson kutatásai nemcsak a matematikában és a statisztikában volt kiemelkedőek, hanem közvetve hatással volt a biológiára, az epidemológiára, az antropometriára, a gyógyszerészetre és a társadalomtörténetre is. 1901-ben Weldonnal és Galtonnal együtt elindították a Biometrika című lapot, melynek fő témája és egyben célja a statisztikai elméletek kibővítése volt; az újságot egészen haláláig szerkesztette. Ezen kívül Pearson 1925-ben megalapította az Eugenetikai Évkönyvet (ma Humángenetikai Évkönyv). 1936. április 27-én halt meg.

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Karl Pearson, article from the Encyclopædia Britannica (angolul) Hozzáférés: 2010-12-17.
  2. "Karl Pearson sesquicentenary conference". Royal Statistical Society. 2007-03-03. http://www.economics.soton.ac.uk/staff/aldrich/KP150.htm. Hozzáférés: 2010-12-17.
  3. ^ Porter, Theodore M. (2004): Karl Pearson: The Scientific Life in a Statistical Age, Princeton University Press. pg.78
  4. ^ Walkowitz, Judith R., History Workshop Journal 1986 21(1):37-59, p 37
  5. Pearson, Carl (or Karl) in Venn, J. & J. A., Alumni Cantabrigienses, Cambridge University Press, 10 vols, 1922–1958.
  6. Race, Intelligence and Bias in Academe by Roger Pearson Scott-Townsend Publishers, 1991, 304 pp.
  7. Stigler, S. M. (1989). "Francis Galton's Account of the Invention of Correlation". Statistical Science 4: 73–79.
  8. Pearson, K. (1900). "On the Criterion that a given System of Deviations from the Probable in the Case of a Correlated System of Variables is such that it can be reasonably supposed to have arised from Random Sampling". Philosophical Magazine Series 5 50: 157–175.
  9. Royal Society (Királyi Akadémia) honlapja Hozzáférés: 2010-12-17.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl Pearson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]