Utolsó tangó Párizsban
| Utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi) | |
| 1972-es francia–olasz film | |
 | |
 | |
| Rendező | Bernardo Bertolucci |
| Producer | Alberto Grimaldi |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Bernardo Bertolucci (ötlet és forgatókönyv) Franco Arcalli (forgatókönyv) Agnès Varda |
| Főszerepben | Marlon Brando Maria Schneider Jean-Pierre Léaud |
| Zene | Gato Barbieri |
| Operatőr | Vittorio Storaro |
| Vágó | Franco Arcalli Roberto Perpignani |
| Jelmeztervező | Gitt Magrini |
| Díszlettervező | Ferdinando Scarfiotti |
| Gyártás | |
| Gyártó | Produzioni Europee Associati (PEA) Les Productions Artistes Associés |
| Ország |  Olaszország Franciaország |
| Nyelv | francia angol |
| Forgatási helyszín | rue Marietta-Alboni |
| Játékidő | 136 perc |
| Költségvetés | $1 250 000[1] |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | The Criterion Collection United Artists |
| Bemutató |  1972. december 15. 1973. február 7. |
| Korhatár | NC-17 |
| Bevétel | $36 144 000[1] |
| Kronológia | |
| Előző | Under Fire (album) |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Utolsó tangó Párizsban témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi) egy 1972-ben bemutatott filmdráma, Bertolucci filmje. Egy amerikai özvegy férfi és egy fiatal párizsi lány szexuális kapcsolatát mutatja be Marlon Brando és Maria Schneider főszereplésével.
Az alapötlet Bertolucci saját szexuális fantáziájából született: egy az utcán látott gyönyörű, ismeretlen nővel szeretkezni.[2] A forgatókönyvet Franco Arcallivel együtt írta. A szerepre eredetileg korábbi filmjének – A megalkuvónak (1970) – két főszereplőjét Jean-Louis Trintignant-t és Dominique Sandát szerette volna felkérni, de mindketten nemet mondtak. Így esett a választás Brandóra és a fiatal Schneiderre. Brando már befejezte A Keresztapa (1972) forgatását, mely később az Utolsó tangóval együtt a nagy visszatérést jelentette számára. Mindkét alakításáért Oscar-díjra jelölték. A forgatási munkálatok 1972 elején kezdődtek és nem egészen három hónapig tartottak.[3] A jeleneteket Párizsban vették fel.
Történet
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Paul felesége elvesztése után Párizs utcáin próbál megnyugvást találni. A középkorú férfi egy régi bérházban, kiadó lakás után kutatva, összefut a fiatal egyetemista Jeanne-nal. A találkozás szenvedélyes szeretkezésbe torkollik. Paul és Jeanne számára a lakás válik a találkozás helyszínévé, ahol sajátos kapcsolat bontakozik ki közöttük, melyben a testiség jelentős szerepet tölt be. Kiszakadva saját életükből és a mindennapokból az üres lakás falai között. A férfit a menekvés, a lányt a felfedezés vágya hajtja. Azonban Paul elzárkózik attól, hogy Jeanne igazán megismerhesse. Zsarnoki módon uralja viszonyukat, szinte megalázza a fiatal lányt. Paul a névtelenség biztonságában, identitás nélkül próbál a kapcsolatban létezni. De a viszony nem bizonyul működőképesnek: mikor Paul már kezdene megnyílni Jeanne előtt, a lány megrémül Paultól és a kapcsolattól. Jeanne lelövi a férfit.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Szereplők
- Paul (Marlon Brando)
- Jeanne (Maria Schneider)
- Tom (Jean-Pierre Léaud)
- Rosa (Maria Michi)
- Marcel (Massimo Girotti)
Fogadtatás
A film bemutatásakor hatalmas botrányt keltett, Spanyolországban nem engedték levetíteni,[4] Olaszországban pornográfia vádjával a filmet betiltották, ráadásul még a kópiák megsemmisítését is elrendelték. A bolognai bíróság Bertoluccit 5 évre eltiltotta a közügyektől.[2] A film a botrányok miatt, vagy annak ellenére nagy sikernek örvendett. Schneider később a szereppel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „Nem akartam sztár lenni, még kevésbé botrányos színésznő. [...] Később döbbentem rá, hogy Brando és Bertolucci manipuláltak.”[5] A filmet Magyarországon csak a nyolcvanas években mutatták be.
Érdekességek
- A film eredeti változata több mint négy órás volt.
- A film nyitójelenetét Párizs Passy negyedében található Bir-Hakeim hídon rögzítették. Ennek közelében van a lakás is, ahol a belső jeleneteket forgatták.
Díjak, jelölések
- Oscar-díj (1974)
- jelölés: legjobb rendező (Bernardo Bertolucci)
- jelölés: legjobb színész (Marlon Brando)
- Golden Globe-díj (1974)
- jelölés: legjobb rendező (Bernardo Bertolucci)
- jelölés: legjobb film
- BAFTA-díj (1974)
- jelölés: legjobb férfi főszereplő (Marlon Brando)
- New York-i Filmkritikusok Egyesülete (1974)
- díj: legjobb színész – Marlon Brando
- Filmkritikusok Nemzeti Szövetségének Díja (USA) (1974)
- díj: legjobb színész – Marlon Brando
- Filmes Újságírók Olasz Nemzeti Szindikátusa (1973)
- díj: Ezüst szalag (legjobb rendező) – Bernardo Bertolucci
Jegyzetek
- ↑ a b Ultimo tango a Parigi - IMDb - Box office/business
- ↑ a b Ultimo tango a Parigi – Trivia (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2009. szeptember 22.)
- ↑ A pontos időszakot illetően a források nem egységesek.
- ↑ Barna Imre. „Az utolsó t...” (magyar nyelven). Filmvilág 1983 (11), 34-35. o.
- ↑ Maria Schneider (angol nyelven). Internet Movie Database
Források
- Az Utolsó tangó Párizsban a PORT.hu-n (magyarul)
- Az Utolsó tangó Párizsban az Internet Movie Database oldalon (angolul)
