Ugrás a tartalomhoz

Usidzsima Micuru

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Usidzsima Mitsuru szócikkből átirányítva)
Usidzsima Micuru
Usidzsima Micuru altábornagy
Usidzsima Micuru altábornagy
Született1877. július 31.
Kagosima, Japán Japán
Meghalt1945. június 22. (67 évesen)
Okinava, Japán Japán
Állampolgárságajapán
Nemzetisége japán
Szolgálati ideje19081945
RendfokozataAltábornagy
CsatáiSzibériai intervenció,
Második kínai–japán háború,
Második világháború
Kitüntetései
  • Order of the Sacred Treasure, 1st Class
  • Order of the Golden Kite, 2nd Class
  • Order of the Rising Sun, 1st class
  • Felkelő Nap érdemrend
  • Order of the Golden Kite
  • Japán Szent Hagyaték rend
  • Order of the Auspicious Clouds
  • Taishō Enthronement Commemorative Medal
  • Military Medal of Honor
  • Showa Enthronement Commemorative Medal
  • Victory Medal
  • 2600th National Anniversary Commemorative Medal
Halál okakéselés
Iskolái
  • Army War College
  • Tsurumaru High School
A Wikimédia Commons tartalmaz Usidzsima Micuru témájú médiaállományokat.

Usidzsima Micuru (japánul: 牛島満, nyugaton: Mitsuru Ushijima) (1877. július 31.1945. június 22.) japán tábornok, később altábornagy a Császári Hadseregben, a második világháború végén Okinava védője.

Élete

[szerkesztés]
Okinava japán tisztjei: Ota Micuru (1), Usidzsima Micuru (2), Csó Iszamu (3), Kanajama Hitosi (4), Hongo Kikudzsi (5), Jahara Hiromicsi (6)

Usidzsima a kjúsúi Kagosima városában született, Japán déli részén. A Japán Császári Katonai Akadémián 1908-ban, a tokiói Vezérkari Főiskolán 1916-ban végzett. Diplomája megszerzése után Vlagyivosztokba került a Japán Expedíciós Haderőhöz. Részt vett a szibériai intervencióban, amelynek során a japán csapatok megszállták Külső-Mandzsúriát, a bolsevizmus elleni harc álcája mögött.

1933 és 1936 között a háborús minisztériumban töltött be adminisztrációs posztot. 1936 és 1937 között a hadsereg 1. gyalogezredének parancsnoka volt.

A második kínai-japán háború kezdetekor Usidzsimát kinevezték vezérőrnagynak: a 36. gyalogos dandár irányítását bízták rá. 1938-ban hívták vissza Japánba ahol a tojamai Katonai Gyalogsági Iskola igazgatója lett. 1939-ben altábornaggyá léptették elő, és a 11. hadosztály parancsnokává nevezték ki. Egységével Kínában és Burmában harcolt.

1941-ben tért vissza újra hazájába. A következő évben egy tiszti iskola igazgatójaként tevékenykedett. 1942 és 1944 között a Japán Császári Katonai Akadémiát vezette.

Ahogy a háború japán oldalról egyre reménytelenebbnek tűnt, Usidzsimát Okinavára vezényelték, hogy átvegye az újonnan alakított, 120 000 katonát számláló 32. hadsereg vezetését és megvédje a Rjúkjú-szigeteket az amerikai invázió elől. A 32. hadsereg a 9., 24., és 62. hadosztályból valamint a 44. önálló dandárból állt. A végső ütközet előtt a 9. hadosztályt Tajvanra helyezték át, az inváziós veszély miatt, ezzel gyengítve a rendelkezésére álló védőerőt. Okinava védelmét Nahából, a Suri várból irányította. Sikerült nagy ellenállást kifejtenie a megszálló erőkkel szemben, annak ellenére is, hogy sokszor nem értett egyet helyettesével, Cso Iszamu altábornaggyal, és vezérkari főnökével, Jahara Hiromicsi ezredessel.

1945. április 1-jén az amerikaiak partra szálltak és megkezdődött az Okinavai csata. Miután egy Cso által elrendelt támadás az akcióban részt vevő katonák lemészárlásával ért véget, Usidzsima úgy döntött, hogy az amerikai tűzerővel szemben csak a defenzív taktika lehet célravezető. Miután az amerikaiak bekerítették a Suri Vonalat, sikeres visszavonulást hajtott végre a katonáival a sziget déli része felé. Az új védelmi vonal nem bizonyult sikeresnek: a csapatok elszigetelődtek egymástól, és az amerikaiak egyesével számolták fel őket. Az új parancsnokságot a 89-es Dombon hozták létre, azonban ezt hamarosan elvágták mindenféle kommunikációs lehetőségtől. Ezután mintegy 12 000 katona adta meg magát, többségük helyi önkéntes vagy sorozott katona volt.

Usidzsima elutasította Simon Buckner tábornok ajánlatot a megadásról, és Cso altábornaggyal együtt rituális öngyilkosságot, szeppukut követett el. Jahara ezredes is kérte, hogy öngyilkosságot követhessen el, ám ezt Usidzsima megtagadta tőle, azzal az indokkal, hogy neki életben kell maradnia, hogy elmondja az igazságot a csatáról. Így Jahara ezredes lett az Okinavai csata legmagasabb rangú japán foglya, és később könyvet írt a csatáról.

Források

[szerkesztés]
  • Fuller, Richard (1992). Shokan: Hirohito's Samurai. London: Arms and Armor. ISBN 1-85409-151-4.
  • Hayashi, Saburo; Cox, Alvin D (1959). Kogun: The Japanese Army in the Pacific War. Quantico, VA: The Marine Corps Association..
  • Toland, John (1970). The Rising Sun: The Decline and Fall of the Japanese Empire 1936-1945. Random House. ISBN 0812968581.
  • Yahara, Hiromichi; Gibney, Frank B. (1995). The Battle for Okinawa. John Wiley & Sons, Inc.. ISBN 0-471-18080-7.}

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mitsuru Ushijima című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.