Ukrajna budapesti nagykövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ukrajna budapesti nagykövetsége
Rangjanagykövetség
Küldő országUkrajna
Fogadó országMagyarország
Alapítva1992. március 24.
VezetőSándor Fegyir (2023. augusztus 8. – )[1]
Beosztásaukrán nagykövet Magyarországon
Irányítószám1125
TelepülésBudapest XII. kerülete
CímIstenhegyi út 84/B
Ellenkező képviseletMagyarország kijevi nagykövetsége
Elhelyezkedése
Ukrajna budapesti nagykövetsége (Budapest)
Ukrajna budapesti nagykövetsége
Ukrajna budapesti nagykövetsége
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 18° 59′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 20″, k. h. 18° 59′ 37″
Ukrajna budapesti nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Ukrajna budapesti nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Ukrajna budapesti nagykövetsége Magyarország és Ukrajna kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye. Rövid ideig az első világháború után is működött 1919–1921 között, majd a szovjetizálás után 1992-ben nyílt meg Budapesten. A nagykövetség Budapest XII. kerületében az Istenhegyi út 84/B szám alatt található.

Története[szerkesztés]

A budapesti ukrán diplomáciai misszió tagjai 1920 körül

Az első világháború végétől Ukrajna négy éven át folytatott fegyveres küzdelmet a függetlenségéért. Ezidő alatt, 1917-ben létrehozták az ukrán Külügyminisztériumot, és kialakították az ukrán diplomáciai hálózatot. Követségeket a jelentősebb európai birodalmaknál hoztak létre - (Weimari köztársaság, Osztrák–Magyar Monarchia, Oszmán Birodalom, Bulgária) -,[2] más országokban - köztük Magyarországon is - képviselet működött követ nélkül.[3] A budapesti képviselet személyzetében sok katonatiszt volt, hiszen szerepük is elsődlegesen a háború utáni időszak teendőiben volt, ami a magyar területeken rekedt ukrán származású hadifoglyok hazautazásának megszervezése volt. Mivel Ukrajna területén lengyel, szovjet, fehér és ukrán csapatok is harcoltak, ezért a fiatal állam közigazgatási felosztásának változása is befolyásolta az ukrán képviselet hatáskörét: egy időben külön missziója volt az Ukrán Népköztársaságnak és külön Nyugat-Ukrajnának.[4] A budapesti képviselet működéséről 1925-ig maradtak fenn adatok - az utolsó években már bizonyára Szovjet-Oroszország fennhatósága alatt működött a csak ukránok ügyeivel foglalkozó misszió.

A Szovjetunió felbomlása után, a függetlenné vált Ukrajna a világon az első nagykövetségét Budapesten nyitotta 1992. március 26-án – akkor még a Nógrádi utca 8. szám alatt. A megnyitón Borisz Ivanovics Taraszjuk Ukrajna első külügyminisztere is jelen volt, az első ügyvivő, majd később nagykövet pedig Dmitro Tkacs lett.[5] A nagykövetség a 2000-es évek elején néhány évig a Stefánia úton működött, majd 2006-tól[6] már bizonyosan az Istenhegyi úti, 1997-ben épült[7] ingatlanban működik.

Ukrajna másik magyarországi képviselete a nyíregyházi főkonzulátus.

Misszióvezetők[szerkesztés]

  1. Roman Hnatovics Jaroszevics (1919)
  2. Mikola Mihajlovics Galagan (1919–1920)
  3. Ljucij Remihijovics Kobiljanszkij (1920), ügyvivő
  4. Volodimir Vasziljovics Szikevics (1920—1921)
  5. Dmitro Ivanovics Tkacs (1992—1998)
  6. Oreszt Dmitrovics Klimpus (1998—2002)
  7. Vaszil Vasziljovics Durdinec (2002—2003)
  8. Jurij Jurijovics Muska (2003—2006)
  9. Dmitro Ivanovics Tkacs (2006—2010)
  10. Jurij Jurijovics Muska
  11. Mihajlo Bejlovics Junher (2014—2016), ügyvivő
  12. Ljubov Vaszilivna Nepop (2016-tól)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.atv.hu/belfold/20230808/novak-katalin-alairta-sandor-fegyir-befogado-nyilatkozatat
  2. Цього року виповнюється 100 років від початку Української революції 1917–1921 років – одного із найважливіших і найскладніших періодів в історії українського народу. Ukrajna bukaresti nagykövetsége (ukránul) (2017) (Hozzáférés: 2020. január 22.) arch
  3. Egyéb diplomáciai képviseletek - Ukrajna. Külügyi Közlöny, 17. sz. (1922. október 10.) 151. o.
  4. A budapesti ukrán követség. Pesti Hírlap, XLI. évf. 110. sz. (1919. május 10.) 7. o.
  5. Ukrán zászló a Szabadság-hegyen. Népszabadság, L. évf. 74. sz. (1992. március 27.) 1. o.
  6. Ukrán voksolás Magyarországon. Magyar Nemzet, LXIX. évf. 78. sz. (2006. március 21.) 10. o.
  7. Az ingatlant eladásra kínáló hirdetés: Budapest. Népszabadság, LVI. évf. 148. sz. (1998. június 26.) 17. o. fizetős hozzáférés