The KLF

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
The KLF
Trancentral.jpg
A The KLF logója
Információk
Eredet Anglia
Aktív évek 1987-1992, 1995, 1997
Műfaj Techno, house, acid house, trance, ambient, hip-hop, hardcore, alternatív
Kiadó Arista
KLF Communications
Tagok
Bill Drummond
Jimmy Cauty

A The KLF (más néven a The Justified Ancients of Mu Mu, The JAMs, The Timelords), a brit acid house egyik nagy duója volt a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján.

1987 elején Bill Drummond (alias King Boy D) és Jimmy Cauty (alias Rockman Rock) megjelentettek néhány hip-hop alapú, de keményen szóló számot, The Justified Ancients of Mu Mu néven, és egyet (Doctorin' The Tardis) The Timelords néven. Ebből alakult ki a KLF, melynek stílusát egyszerűen stadium house néven illették - fő jellemzői a rave zene pop-rock elemekkel, és alatta bevágott koncertközönség-effekttel. 1991-re már hatalmas sikereket könyvelhettek el maguknak. Ekkor jelent meg The Manual című könyvük, és a The White Room című útifilmjük.

Sajnálatos módon azonban a csapat sajátos filozófiája és életfelfogása miatt hanyatlásnak indult. Egy 1992-es fellépésük során a Brit Awards-on vaktöltényes gépfegyverrel a tömegbe lőttek, ezzel a botrányos fellépéssel búcsúztak a nagyközönségtől. Drummond és Cauty a KLF jogdíjaiból megalapította a K Foundationt, mely a legrosszabb együtteseket díjazza. Még két ízben készítettek számokat, de 1997-ben végleg elhallgattak.

Részletes történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1986-ban Bill Drummond már ismert és foglalkoztatott zenésznek számított: megalapította a Zoo Records-ot, gitározott a Big In Japan nevű bandában, és menedzserkedett is. Ezt az életet hagyta ott 1986. július 21-én, amikor is pontosan 33 és ⅓ éves lett. Számára misztikus lett ez a szám, ennyit pörög ugyanis egy bakelitlemez is percenként. Új kihívásokra vágyott, aminek első eredménye a The Man című LP lett, melyet jól fogadott a kritika.

Ekkor ismerkedett meg Jimmy Cautyval, egy sikertelen rockegyüttes gitárosával. Hamar rájöttek, hogy sok közös vonásuk van, például mindketten nagy rajongói az ezoterikus regénysorozatnak, az Illuminatusnak. Sok mindenben egyet is értettek ezen belül, elfogadták a könyvben szereplő diszkordianizmust, az anarchizmus posztmodern formáját. Miután Drummond újra elolvasta a könyvet, hip-hop számokat hallgatott, és rájött, hogy a zenei élet sekélyes állóvizét egy saját hip-hop csapatal fogja felkorbácsolni. Így hát ő és Cauty megalakították a Justified Ancients Of Mu Mu-t.

Már a csapat elnevezését is az Illuminatusból vették: ott a the JAMs egy lázadó szervezet volt, amely a világuralomra törő Illuminati ellenében létezett. A zenét és a szövegek stílusát is többnyire ezek a novellák befolyásolták. Első kislemezük, az All You Need Is Love, a Beatles és Samantha Fox számaiból volt összevágva. A kiadók jogi problémák miatt nem merték felvállalni a terjesztést, így hát kézen-közön történt a forgalmazás. A sajtóhoz is elkerült néhány példány, akik az egekig magasztalták az újfajta koncepciót. A jogi gondok megoldása után kiadták a kislemezt és egy nagylemezt is, 1987 (What The Fuck Is Going' On?) címmel. Sajnos újabb probléma merült fel: az egyik szám ("The Queen And I") az ABBA "Dancing Queen" című számából tartalmazott részleteket, ami miatt a svéd együttes letiltatta a lemezeket. Mivel nem született megállapodás, ezért az összes megmaradt kópiát jelképesen elégették vagy a tengerbe dobták.

Mindenesetre rendületlenül dolgoztak tovább, s újabbk jelentek meg. 1988-ban megjelent a "Who Killed the JAMs?" lemez. Ugyanebben az évben jelent meg The Timelords név alatt a "Doctorin' The Tardis", ami Nagy-Britanniában listavezető lett. Később bevallották, azért volt szükség erre az új névre, mert szükségük volt egy listavezető slágerre is, amelyet az ő koncepciójukban nehéz lett volna végrehajtani. A formáció egyébként is különös volt: a nevét állítólag egy beszélő rendőrautó után kapta, 1989-ben pedig The Manual címen megjelentetett egy paródiának is felfogható kézikönyvet arról, hogyan lehet egyszerűen, kevés pénzből világslágert készíteni.

1988 végén névváltás történt, innentől kezdve hívják a csapatot The KLF-nek. Habár eleinte nem lehetett igazi csapatnak tekinteni őket, hiszen gyakorlatilag nem csináltak mást, mint korábbi számaikat acid house stílusban remixelték. Idővel azonban új himnuszok is készültek, különösen a "What Time Is Love?", illetve a "3AM Eternal" lett nagyon sikeres. 1989-ben nekiálltak készíteni egy útifilmet és egy hozzákapcsolódó soundtrack albumot, "The White Room" címen. A film és az eredeti soundtrack album pénzhiány miatt sose került kiadásra, csak egy-egy rossz minőségű kópia forgott egy ideig közkézen. Egyedül a "Kylie Said To Jason" került kislemezre.

1990-re a "What Time Is Love?" és a "Last Train To Trancentral" meghozták a sikert, és a kiutat a pénzügyi csapdából. Egy új mellékprojekt is indult, The Orb néven. Ugyanebben az évben egy ambient stílusú anyag is kikerült tőlük, ez volt a "Chill Out" album. Októberben elhatározták, hogy felújítják a "The White Room" számait, több rapbetéttel, némi pop-rock beütéssel, és tömegzajjal, és ezt az új stílust elnevezték stadium house-nak. Az album 1991-ben jelent meg, és tartalmazta a "What Time Is Love?"-ot, valamint a "3AM Eternal"-t, sokadjára remixelve. Hatalmas sikereket értek el, és ők lettek a legtöbb kislemezt külföldön eladó együttes.

1992-ben a BRIT Awards-on a The KLF és az Extreme Noise Terror nevű metálegyüttes közösen adták elő a 3AM Eternalt. A fellépés botrányosra sikeredett, de ilyenre is akarták, mintegy kigúnyolva az anyagias zenei világot. Eredetileg bárányvérrel teli vödröket akartak a tömegbe dobálni, de a BBC végül leállítatta az ötletet. Helyette Drummond egy gépfegyverrel vaktöltényeket lőtt a tömegbe. A hisztérikus show végén a KLF mindenkori narrátora bejelentette, hogy a KLF abbahagyja a zenélést. Bár ez nem egészen volt igaz, hiszen az Extreme Noise Terror-ral egy új albumot kezdtek felvenni, ez lett volna a "The Black Room", ami viszont sohasem jelent meg. A megszűnés híre hihetetlen volt, de sajnos igaz: 1992 májusában befejezték.

1993-ban megalapították a K Foundationt, ami leginkább arról volt híres, hogy kiosztotta minden évben a legrosszabb művésznek járó díjat (bár emellett támogatta a fiatal képzőművészeket). Döbbenetes húzásként egy filmet is kiadtak, melyen elégettek egymillió font sterlinget, mintegy megszabadulva a múlttól, amit a KLF jelentett. 1997-ben aztán mégis sikerült őket visszacsábítani egy rövid fellépés erejéig, amikor is 2K néven léptek fel, méghozzá tolószékben. Előadtak egy új számot ("Fuck The Millennium"), amely tulajdonképpen megint csak a "What Time Is Love?" remixe volt.

Ezután Bill Drummond visszatért a képzőművészethez, Jimmy Cauly viszont továbbra is zenél. Szövegeikkel nagy hatással voltak a Scooter frontemberére, H.P. Baxxter-re, aki majdnem minden számukban tesz egy visszautalást az együttesre.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagylemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]