Szarkazmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szarkazmus gúnyos, ellenséges stílus. Gyakran iróniával párosul és/vagy jellegzetes hanghordozás kíséri.

Eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar Wilde a szellemesség legalacsonyabbrendű formájának nevezte. 1983-ban Leonard Rossiter megjelentetett egy könyvet ezzel a címmel (The Lowest Form of Wit, ISBN 0-7221-7513-2), ami tartalmazza a szarkazmus történetét, szabályait, és sok szarkasztikus vagy annak vélt idézetet híres emberektől.

Használat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szarkazmust gyakran összekeverik az iróniával. Az irónia azt jelenti, hogy a szöveg szó szerinti értelme és a tényleges, a beszélő szándéka szerinti értelme ellentétes; a szarkazmus pedig azt, hogy a beszélő szándéka valakinek vagy valaminek a gúnyolása, vicctől, humortól mentesen. A humor megléte, avagy hiánya a legélesebb határ az irónia és a szarkazmus között.[forrás?] Irónia szarkazmus nélkül éppúgy lehetséges, mint szarkazmus irónia nélkül.

A szarkazmust a cinizmussal is gyakran összekeverik; az utóbbi (a hétköznapi szóhasználatban) egyfajta alapvetően nihilista attitűd az élet és más emberek felé, a szarkazmus viszont használható pozitív ideák vagy érzések kifejezésére is.

Szarkazmus az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szarkazmus az elektronikus kommunikációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szarkazmust, mivel jellemzően a hanghordozásra támaszkodik, gyakran nehéz észrevenni az írott szövegben, és így rendszeresen félreértik. Ezt elkerülendő, az interneten gyakran írásban jelzik a szarkasztikus megjegyzéseket, például emotikonokkal vagy a HTML kódot utánzó <szarkazmus> … </szarkazmus> jelöléssel.

Angliában a tévéműsorokban a halláskárosodottak számára készült feliratok a szöveg végén elhelyezett (!) karakterekkel jelzik azokat a mondatokat, amikben a hanghordozás hívná fel a figyelmet a szarkazmusra vagy iróniára.