Tűz Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tűz Tamás
Élete
Született 1916. április 18.
Győr, magyar
Elhunyt 1992. április 7. (75 évesen)
Hamilton, kanada
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Első műve Tiszta arannyal (1941)

Tűz Tamás, született Makkó Lajos (Győr, 1916. április 18.Hamilton, Kanada, 1992. április 7.) magyar költő, író, katolikus pap.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskoláit, köztük a Hittudományi Főiskolát is Győrben végezte. 1939-ben szentelték pappá. Szomódon és Agostyánban kezdte egyházi szolgálatát. A teológia harmadik évében, 21 évesen kezdett el verseket írni. Verseit közölte a Vigília, a Magyar Csillag, az Élet, a Híd, a Győri Szemle. Első verseskötete 1941-ben jelent meg Tiszta arannyal címmel. Tagja volt a győri Kisfaludy Irodalmi Körnek és a pécsi Janus Pannonius Társaságnak. 1943-ban behívták katonai szolgálatra. A második világháborúban a keleti fronton tábori lelkészi szolgálatot teljesített, majd 1944 őszén Szegednél szovjet hadifogságba esett. Brjanszk térségében volt hadifogolytáborban, ahonnan 1947-ben szabadult. Hazatérése után Töltéstava, Bezenye és Szend plébániáin lelkészkedett. Versei a Magyarokban, a Vigíliában, az Új Emberben jelentek meg, de az 1947-es magyarországi politikai fordulat után publikálási lehetőségei beszűkültek.

Az 1956-os forradalom után Nyugatra távozott, ahol a magyarság érdekében tevékenykedett papként, költőként, irodalomszervezőként. 1966-ban kezdeményezésére jött létre az Amerikai Magyar Írók csoportja. A clevelandi Árpád Akadémia tagja volt. Verseit többek közt a párizsi Irodalmi Újság, a müncheni Új Látóhatár és Nemzetőr, a római Katolikus Szemle közölte. Számos kötete jelent meg az emigrációban (az első Nyugtalan szárnyakon (1959), az utolsó És most mi lesz, kariatida? címmel (1985)).

Magyarországon az 1970-es évektől közölték verseit különböző folyóiratok. 1987-ben adtak ki válogatást költeményeiből (Hét sóhaj a hegyen, 1987). A kanadai Hamiltonban hunyt el; hamvait hazahozták, Győrben helyezték örök nyugalomra. A szív jogán című posztumusz kötete 1993-ban jelent meg.

Kortárs vélemény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Weöres Sándor: "Minden sorod az olvasóra tekint, s ha az olvasó abbahagyja, akkor is világít, mint húnyt szemhéjon át a villanykörte. Izzó és feledhetetlen, tehát szép." /Tűz Tamás: Hova tűntek a szitakötők?, Amerikai Magyar Írók, Oakville, 1976 - fülszöveg/

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tűz Tamás sírja Győrben
  • Tiszta arannyal, 1941
  • Két tenger közt, 1943
  • Nyugtalan szárnyakon, 1959
  • Egy ország küszöbén, 1966
  • Elraboltam Európát, 1967
  • Tükörben játszik a kéz, 1970
  • Válogatott versek, 1972
  • Harmincnapos nászút, 1973
  • Angyal mondd ki csak félig, 1974
  • Hova tűntek a szitakötők?, 1976
  • Jelen voltam, 1976
  • Aranyrét utca, 1978
  • Égve felejtett álmok, 1980
  • Vihar a pusztán, 1980
  • Szemünktől kék az égbolt, 1982
  • Sosevolt hideg orchideák, 1983
  • Leheletnyi öröklét, 1983
  • Nyugtalan tengerszem, 1984 /másokkal közösen/
  • És most mi lesz, kariatida?, 1985
  • Hét sóhaj a hegyen, 1987
  • A szív jogán, 1993

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A beszédet azonnal megértjük, az írást meg kell fejteni. A beszédben világgá kiáltjuk, az írásban elrejtjük titkainkat.”

„A verset át kell élnünk, ha nem is értjük egészen, ahogy a világ szépségeit is élvezni tudjuk, habár kevés fogalmunk van lényegükről.”

„Minden költő valamiképpen száműzött, még legédesebb otthonában is.”

„Csak a költő tudhatja, mi rejlik képei mögött, ő is csak a látomás ideje alatt, vagy a vers megírása közben, másnap talán már ő is homályosan emlékszik az egészre.”

„A film a legszorosabb kapcsolatban áll a technikával, más szóval közvetett művészet.”

„A mindenáron érthetőségre való törekvés a költészet elsekélyesedését jelentené s megfosztaná a költőt legeredetibb gondolatainak adekvát kifejezésétől.”

„A vers mindig tömörítés, de lényeges, hogy az élő, a beszélt nyelvet sűrítse s nem a lombikban kitenyésztettet.”

/Forrás: Tűz Tamás: Angyal mondd ki csak félig, Amerikai Magyar Írók, Oakville, 1974; Műhely, 1983/

A művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A művészetnek úgyszólván minden ága érdekel” – olvassuk Hova tűntek a szitakötők? című önéletrajzi írásában.

Valóban: irodalmi művek és szerzők ismertetésén kívül írt filmkritikát (Michelangelo amerikai vásznon), cikkeiben mutatott be képzőművészeket (Pédery-Hunt Dóra, Mosdóssy Imre), ihlette versét film, zene, festmények.

Alapos művészeti jártasságáról fogalmat lehet alkotni pl. A párhuzamosak nemcsak a végtelenben találkozhatnak c. elbeszéléséből.

Középiskolás korában hegedült; sokat rajzolt, festegetett: a neves győri festő, Pandur József is megnézte rajzait és biztatta, sőt azt is felajánlotta, hogy tanítja.

Később két kötetének borítólapját maga tervezte (Tükörben játszik a kéz, Harmincnapos nászút). További kötetein festőművész barátai: Varjas Gyula ill. Prokop Péter munkáit is láthatjuk.

Előbbiről írja: „Két éven át figyelhettem a római Szent István Házban művészeti tevékenységét, munkamódszerét. Nem egyszer közösen beszéltük meg a megfestendő témát s annak vászonra vitelét.” (Napnyugat, III. 6.)

Utóbbi pedig így vall vele kapcsolatban: „Gondolom, azon a véletlenen múlhatott, hogy most nem mint festőről írhatok róla, mivel szárnypróbálgatása idején sokkal nehezebben lehetett összeegyeztetni a papi hivatást a minden rosszat jelentő festői szakmával. Így keveredhetett bele az irodalom hálójába, s a pók elfalt egy festőt.” (Katolikus Szemle, 1970) 2011-ben jelent meg Szendi freskók - Szendi versek kötete, melynek "Szendi versek" fejezetében 15 darab - 1940 és 1956 között született - ősbemutatós verse található.

Győr, a szülőváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alap-, közép- és felsőfokú tanulmányait is itt végezte. Itt került ismeretségbe Harsányi Lajos pap költővel, aki első irodalmi lépéseit segítette. Az ő javaslatára választott a születési neve helyett egy irodalomban jobban csengő nevet. Tagja volt a győri Kisfaludy Irodalmi Körnek.

A Győri Szemlében ismertették első verseskötetét, jelentettek meg verseit. Egy évig a gyárvárosi iskola hitoktatójaként működött.

A hadifogságban keletkezett Hazám c. versében így ír: „A város is, ahol születtem, / halvány rajzával itt lebeg. / A régi tornyok, csöndes utcák / és halk terek.”

Emigrációja után sem feledkezett meg szülővárosáról, amelyhez fiatalkora meghatározó élményei kötötték. A Nemzetőr c. újságban „az ősi dunántúli város szülötteként” mutatták be a Nyugaton élő magyaroknak, majd később ugyanebben a lapban ő írt A folyók városa – Győr címmel.

Gyermekkoráról, annak színhelyéről az Aranyrét utca című művében ír hosszan, szeretettel.

Költeményeiben utal a városra (Látómezőmön, Milyen jó vagy stb.).

A győri Műhely című folyóirat mint „Nyugatra szakadt költőnek” 1980-tól közölte verseit.

Három, hazájától távol töltött évtized után is azt írja egyik levelében: „hiszen győri vagyok”. (Barátság a távolból, Bp, 2005)

Kanonok voltáról így nyilatkozik: „büszke is vagyok rá, mert ezzel a győri püspök tulajdonképpen távolról nemcsak papi munkámat, hanem költői tevékenységemet is megtisztelte” (Vigília, 1987)

1991-ben Győr díszpolgára lett; 1992-ben szülővárosában helyezték örök nyugalomra.

Pap költő – szerelem-téma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verseinek egyik fontos témája a férfi és nő egymáshoz fűződő kapcsolata (pl. Amoris via dolorosa, amelyet Szakolczay Lajos irodalomtörténész a Korunk c. folyóirat körkérdésére egyik listáján a „XX. század tíz legszebb magyar verse” közé sorolt).

Papi hivatása és költészetének bizonyos szempontból szokatlan témaválasztású része közötti összhangról így nyilatkozott: „Költeményeimnek jó része, mondhatnám: szerelmes vers. Nem abban az értelemben, amit, mondjuk a legtöbb világi, mikor elolvassa, gondol. Sokan azt szokták rá mondani: misztikus szerelem. Én még ezt sem mondanám; én megénekelem az emberi közelséget, a szeretetet, a vágyódásokat; és ezek a versek a teljes emberi létet akarják felölelni – és én ezt nem szégyellem. Én is szerethetek valakit, engem is szerethetnek, én is közeledhetek valakikhez. Hisz ez az egész papi létemnek egyik alapja: az emberi közeledés.” (rádióinterjú, Toronto)

Anyanyelvének őrzése, ápolása az emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az idegen nyelvi közegben élő, mégis magyarul alkotó költőnek komoly nehézségekkel kellett megküzdenie; ő maga így vallott a témáról: „Kiszakadtam az éltető nyelvi közösségből. Heteken át nem hallok magyar szót, s ha hallok is, az már nem az igazi: idegen hangsúllyal, idegen szavakkal kevert. ... Fogy a szókincs, szürkül a nyelv. Nincs más mentség, mint újra és állandóan tanulni a nyelvet, olvasni rendületlenül. Kijegyezni a feledésbe menő szavakat, kifejezéseket s mint valamikor a gimnáziumban, 'bevágni a szószedetet'. Fáradságos munka, de megéri.” (Műhely 1981. augusztus)

Tudatos nyelvőrzése-gazdagítása írásművészetének előnyére vált, hiszen verseiben az emelkedett költői nyelv szókincse, köznyelvi fordulatok, valamint a népnyelv és a múlt szókészletéből vett szavak - az üzenet igényének megfelelő nemes ötvözetet alkotva - egyaránt fellelhetők.

Egész életében igaz maradt a róla szóló, Vámos Imre író által az emigrációban papírra vetett megállapítás: „Olyan 'erős vára' a nyelv, hogy nyugtalan élete és hányattatásai közepette mindig nyugodt biztonsággal menekülhetett hozzá. Őt nem fenyegeti a fiatal költők veszélye és végzete, hogy kiszakadván a magyar nyelvközösségből, ... forrásuk elsekélyesedik és végképp elapad az idegen világban.” (Irodalmi Újság 1959/21)

Válogatott szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kortárs magyar írók kislexikona 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. Budapest: Magvető. 1989. 436. o. ISBN 963-14-1604-6
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2150–2151. o. ISBN 963-05-6807-1
  • Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. 251. o. ISBN 963-955-641-2
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. 926. o. ISBN 9635474148  
  • Kemenes Géfin László: Halálos szójáték – Bevezetés Tűz Tamás költészetébe; in: Tűz Tamás: Hova tűntek a szitakötők?, Amerikai Magyar Írók, Oakville, 1976. 7-66. oldal
  • Szakolczay Lajos: Tűz Tamás költészete; in: Tűz Tamás: Hét sóhaj a hegyen – Válogatott versek, Magvető Könyvkiadó, 1987. 7-18. oldal
  • Turcsány Péter: A kezdetek kegyelme a végzet áldása; in: A mérleg közepén, Kráter, Pomáz, 2001. 1. kötet, 480-483. oldal
  • Rónay László: Imák Istenhez: Tűz Tamás; in: Isten nem halt meg, Szent István Társulat, Budapest, 2002. 161-165. oldal
  • Gülch Csaba: Tiszta lélekkel – Tűz Tamás, a csend költője; in: Túl a nosztalgián, Hazánk Könyvkiadó – Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság, Győr, 2006. 178-179. oldal
  • Fenyő Miksa: Tűz Tamás versei, Új Látóhatár 1966. 285-287. oldal
  • Prokop Péter: Tükörben játszik a kéz – Tűz Tamás új verseskötete, Katolikus Szemle 1970. 45-46. oldal
  • Hegedüs Géza: Egy magyar költő a hontalanságban, Kortárs 1971/4. 670-672. oldal
  • Parancs János: Tűz Tamás: Szemünktől kék az égbolt, Műhely 1982/2. 94-96. oldal
  • Hegedüs Géza: Egy napnyugati magyar költő, ÉS 1982. március 19. 10. oldal
  • Pomogáts Béla: Leheletnyi öröklét – Töredékek Tűz Tamás költészetéről, Somogy 1985/3. 49-54. oldal (Megtalálható a szerző Nyugati égbolt című 1994-es tanulmánykötetében is, 40-47. oldal.)
  • Szeghalmi Elemér: A 70 éves Tűz Tamás költészete, Új Ember 1986/19. 6. oldal
  • Szakolczay Lajos: Tűz Tamás átváltozásai – Egy örökifjú költő hetven évére, Vigília 1986/5. 350-353. oldal
  • Simándi Ágnes: Tizenöt év (Halottnézőben…), Új Ember 2007. április 8-15. 19. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dobrova Tibor Antal: Költő a cilinderből – Húsz éve hunyt el Tűz Tamás, in: Élet és tudomány, 2012/42. (2012. október 19.), pp. 1326–1329.;
  • Dobrova Tibor Antal: Szendi freskók-Szendi versek (Prokop Péter festőművész-Tűz Tamás költő) Miskolc, 2011; ISBN 978-963-08-2043-1

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tűz Tamás témájú médiaállományokat.