Széchenyi Miklós
Széchenyi Miklós | |||
Született | 1868. január 6. Sopron | ||
Elhunyt | 1923. december 1. (55 évesen) Budapest | ||
Állampolgársága | magyar | ||
Nemzetisége | magyar | ||
Foglalkozása |
| ||
Tisztsége |
| ||
Sírhelye | orosházi Jézus Szíve templom | ||
nagyváradi püspök | |||
Vallása | római katolikus egyház | ||
Pappá szentelés | 1890. május 7. Sopron | ||
Püspökké szentelés | 1902. február 2. | ||
Szentelők |
| ||
Hivatal | győri püspök | ||
Hivatali idő | 1901–1911 | ||
Elődje | Zalka János | ||
Utódja | Várady Lipót Árpád | ||
Hivatal | nagyváradi püspök | ||
Hivatali idő | 1911–1923 | ||
Elődje | Szmrecsányi Pál | ||
Utódja | Bjelik Imre (apostoli adminisztrátor) / Fiedler István | ||
Szentelt püspökök | |||
| |||
Társszentelt püspökök | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Széchenyi Miklós témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sárvári és felsővidéki gróf Széchényi Miklós (Sopron, 1868. január 6. – Budapest, 1923. december 1.) kánonjogi doktor, győri és nagyváradi püspök,[1] valóságos belső titkos tanácsos.
Pályafutása
Gróf Széchényi Jenő és Erdődy Henriette grófnő fia. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, Sopronban és Győrött végezte. Győrött hallgatta a teológiát is.[1] 1890-ben diakónussá szentelték. Ekkor a győri kisszeminárium tanulmányi felügyelőjévé és egyszersmind hitoktatóvá nevezték ki.
1890. május 7-én Zalka János püspök Sopronban pappá szentelte. Ugyanezen év augusztus végével Kismartonba került káplánnak. 1892. február 14-én elnyerte a jáki apátságot; március 14-én az új hercegprímás Vaszary Kolos magával vitte Esztergomba prímási szertartónak[1] és levéltárnoknak, 1893. szeptember 7-én titkárrá tette.[1] 1894-ben a kánonjog doktorává avatták a budapesti egyetemen. 1898. január 18-án a bécsi Pázmáneum kormányzójává (rektorává) és április 7-én esztergomi kanonokká neveztetett ki. Kormányzói működésének eredménye a Pázmány-intézet új épületének felépítése,[1] mely 1899 elején vette kezdetét.
Püspöki pályafutása
1901. november 1-jén győri püspökké nevezték ki.[1] 1902. február 2-án szentelte püspökké Hornig Károly veszprémi püspök, Belopotoczky Kálmán tábori püspök és Kutrovátz Ernő győri segédpüspök segédletével. XIII. Leó pápa prelátussá nevezte ki és a főrendiház tagja volt. Nevéhez fűződik a győri székesegyház helyreállítása és az új szeminárium felépítése.[1]
1911. április 20-án[2] nagyváradi püspökké nevezték ki. Itt is szemináriumot tervezett építeni, de az első világháború ezt megakadályozta. A trianoni békeszerződés után Nagyváradon maradt; a magyarországon maradt részek számára helynökséget szervezett Debrecenben, majd Gyulán.[1]
Budapesten hunyt el, ahová gyógykezelésre érkezett. Az orosházi templomban temették el.[1]
Művei
- A lelkészi congrua ügye, 1885-1895. Esztergom, 1895.[1]
- Trauungs-Rede gelegentlich der feierlichen Trauung des Grafen Nikolaus Zichy und der Baronin Franciska Ludwigsdorff in Deutsch-Altenburg am 2. Sept. 1895. (Sopron).
- Egyházi beszéd, melyet szent István király ünnepén 1897. aug. 20. a budavári Mátyás-templomban mondott. Esztergom 1897.
- Egyházi beszéd, melyet szent Adalbert püspök halálának kilenczszázados évfordulója alkalmából az esztergomi főszékesegyházban, 1897. máj. 5. mondott. U. ott, 1897.
- Egyházi beszéd, melyet Zichi és vásonkeői Zichy Frigyes gróf és sárvár-felsővidéki Széchényi Mariette grófnő esküvője alkalmával Szent-Lőrinczen 1899. okt. 18. mondott. Felső-Eőr, 1899.
- A Szent György vértanúról nevezett jáki apátság története. Budapest, 1901.[1]
- Keresztény jegyesek. Szombathely, év nélkül.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i j k l Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.
- ↑ más forrás szerint március 18-án (Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007. )
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
- Bishop Miklós Széchenyi de Salvar-Felsovidék, Catholic-Hierarchy (angol)
- Beke Margit: Esztergomi kanonokok, 1900-1985. Unterhaching, Görres Gesellschaft, 1989.
- Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
- Beke Margit: Az esztergomi (esztergom-budapesti) főegyházmegye papsága 1892-2006. Bp., Szent István Társulat, 2008.
- Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933-1937.
- Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
- Győri Életrajzi Lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Győr Városi Könyvtár, 1999.
- Győri életrajzi lexikon. 2., átdolg. kiadás. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003.
- Katolikus lexikon. Szerk. Bangha Béla. Bp., Magyar Kultúra, 1931-1933.
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Magyar katolikus lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
- Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
Előde: Zalka János |
|
Utóda: Várady Lipót Árpád |
Előde: Szmrecsányi Pál |
|
Utóda: Fiedler István |