Szojuz–39
| Szojuz–39 | |
 | |
 | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Pamir |
| Hordozórakéta | Szojuz–U |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1981. március 22. 14:58:55 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 124 |
| Leszállás | |
| ideje | 1981. március 30. 11:40:58 UTC |
| helye | Dzsezkazgantól 169 km-re délkeletre |
| Időtartam | 7 nap 20 óra 42 perc 3 mp |
| Űrhajó tömege | 6800 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 197 / 355 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,6° |
| Periódus | |
| Föld körül | 89,01 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–39 témájú médiaállományokat. | |
A Szojuz–39 (oroszul: Союз-39) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a nyolcadik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első mongol űrhajós, Dzsugderdemidín Gurragcsá.
Küldetés
Feladata a mogol-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.
Jellemzői
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1981. március 22-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 197 kilométer, az apogeuma 355 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartottak üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 42 percet és 3 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 124 alkalommal kerülte meg a Földet.
Az űrhajósok kozmikus sugár-detektorokat szereltek az átviteli rekeszekbe. Tanulmányozták az űrhajó technikai naplóját, elősegítendő az állomás leszerelését. A holográf képet (háromdimenziós) alkotó berendezést a mikrometeorok rongálódása miatt leszerelték. Az űrhajó levegőjéből minta csomagokat készítettek, földi tanulmányozásra. Visszahozták a külső kozmikus sugár-detektorokat. A rendelkezésre álló eszközökkel tanulmányozták Mongólia geológiai helyzetét.
Március 30-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 169 kilométerre délkeletre értek Földet.
Űrhajósok
- Vlagyimir Dzsanyibekov az űrhajó parancsnoka
- Dzsugderdemidín Gurragcsá az űrhajó kutató pilótája
Tartalékok
- Vlagyimir Afanaszjevics Ljahov űrhajós parancsnok
- Maidarzhavyn Ganzorig kutató pilóta
Források
- Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7
Külső hivatkozások
- Szojuz–39. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. kursknet.ru. [2013. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. sansar81.mn. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
