Szojuz–39

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szojuz–39
Soyuz39 patch.png
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
Űrügynökség Soviet space program
Hívójel Pamir
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1981. március 22.
14:58:55 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 124
Leszállás
ideje 1981. március 30.
11:40:58 UTC
helye Dzsezkazgantól 169 km-re délkeletre
Időtartam 7 nap 20 óra 42 perc 3 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 197 / 355 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 89,01 perc
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–39 témájú médiaállományokat.

A Szojuz–39 (oroszul: Союз-39) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a nyolcadik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első mongol űrhajós, Dzsugderdemidín Gurragcsá.

Küldetés[szerkesztés]

Feladata a mogol-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői[szerkesztés]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1981. március 22-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 197 kilométer, az apogeuma 355 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartottak üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 42 percet és 3 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 124 alkalommal kerülte meg a Földet.

Az űrhajósok kozmikus sugár-detektorokat szereltek az átviteli rekeszekbe. Tanulmányozták az űrhajó technikai naplóját, elősegítendő az állomás leszerelését. A holográf képet (háromdimenziós) alkotó berendezést a mikrometeorok rongálódása miatt leszerelték. Az űrhajó levegőjéből minta csomagokat készítettek, földi tanulmányozásra. Visszahozták a külső kozmikus sugár-detektorokat. A rendelkezésre álló eszközökkel tanulmányozták Mongólia geológiai helyzetét.

Március 30-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 169 kilométerre délkeletre értek Földet.

Űrhajósok[szerkesztés]

Tartalékok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Szojuz–39. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–39. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–39. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–39. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–39. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–39. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–39. sansar81.mn. (Hozzáférés: 2013. március 17.)

Elődje:
Szojuz T–4

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–40