Szojuz–39
| Szojuz–39 | |
| Szaljut-program | |
 | |
 | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Pamir |
| Hordozórakéta | Szojuz–U |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1981. március 22. 14:58:55 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 124 |
| Leszállás | |
| ideje | 1981. március 30. 11:40:58 UTC |
| helye | Dzsezkazgantól 169 km-re délkeletre |
| Időtartam | 7 nap 20 óra 42 perc 3 mp |
| Űrhajó tömege | 6800 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 197 / 355 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,6° |
| Periódus | |
| Föld körül | 89,01 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–39 témájú médiaállományokat. | |
A Szojuz–39 (oroszul: Союз-39) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a nyolcadik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első mongol űrhajós, Dzsugderdemidín Gurragcsá.
Küldetés[szerkesztés]
Feladata a mongol-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.
Jellemzői[szerkesztés]
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1981. március 22-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 197 kilométer, apogeuma 355 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 42 percet és 3 másodpercet töltött a világűrben, 124 alkalommal kerülte meg a Földet.
Az űrhajósok kozmikus sugár-detektorokat szereltek az átviteli rekeszekbe. Tanulmányozták az űrhajó technikai naplóját, elősegítendő az állomás leszerelését. A holográf képet (háromdimenziós) alkotó berendezést a mikrometeorok rongálódása miatt leszerelték. Az űrhajó levegőjéből minta csomagokat készítettek, földi tanulmányozásra. Visszahozták a külső kozmikus sugár-detektorokat. A rendelkezésre álló eszközökkel tanulmányozták Mongólia geológiai helyzetét.
Március 30-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 169 kilométerre délkeletre értek Földet.
Űrhajósok[szerkesztés]
- Vlagyimir Dzsanyibekov az űrhajó parancsnoka
- Dzsugderdemidín Gurragcsá az űrhajó kutatópilótája
Tartalékok[szerkesztés]
- Vlagyimir Afanaszjevics Ljahov űrhajós parancsnok
- Maidarzhavyn Ganzorig kutatópilóta
Források[szerkesztés]
- Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7
További információk[szerkesztés]
- Szojuz–39. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. kursknet.ru. [2013. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–39. sansar81.mn. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
