Szojuz–40

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–40
Soyuz40 patch2.png
Repülésadatok
Hívójel Dnyeper
Személyzet Popov, Prunariu
Hordozórakéta R7 (11A511U), sorszám: 7K-T #56
NSSDC ID 1981-042A
A repülés paraméterei
Start 1981. május 15.
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 124
Leszállás
helye Dzsezkazgantól 224 km-re DK-re
Földet érés
ideje 1981. május 22.
Időtartam 7 nap 20 óra 41 perc 52 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 198,1 / 287 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 89,06 perc

A Szojuz–40 (oroszul: Союз-40) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az utolsó Szojuz űrhajó vitte a kilencedik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első román űrhajós, Dumitru Prunariu. A további űrrepülések során a továbbfejlesztett Szojuz–T sorozatot használták.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata a román-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1981. május 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 287 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartottak üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 41 percet és 52 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 124 alkalommal kerülte meg a Földet.

Május 22-én belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 224 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz–40-nel együtt)

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–40. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)

Elődje:
Szojuz–39

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz T–5