Szojuz–40
| Szojuz–40 | |
| Szaljut-program | |
 | |
 | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Dnyeper |
| Személyzet | Popov, Prunariu |
| Hordozórakéta | R7 (11A511U), sorszám: 7K-T #56 |
| NSSDC ID | 1981-042A |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1981. május 15. |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 124 |
| Leszállás | |
| helye | Dzsezkazgantól 224 km-re DK-re |
| Földet érés | |
| ideje | 1981. május 22. |
| Időtartam | 7 nap 20 óra 41 perc 52 mp |
| Űrhajó tömege | 6800 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 198,1 / 287 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,6° |
| Periódus | |
| Föld körül | 89,06 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–40 témájú médiaállományokat. | |
A Szojuz–40 (oroszul: Союз-40) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az utolsó Szojuz űrhajó vitte a kilencedik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első román űrhajós, Dumitru Prunariu. A további űrrepülések során a továbbfejlesztett Szojuz–T sorozatot használták.
Küldetés[szerkesztés]
Feladata a román-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.
Jellemzői[szerkesztés]
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1981. május 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 198 kilométer, apogeuma 287 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 41 percet és 52 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 124 alkalommal kerülte meg a Földet.
Május 22-én belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 224 kilométerre délkeletre értek Földet.
Személyzet[szerkesztés]
(zárójelben a küldetések száma a Szojuz–40-nel együtt)
- Leonyid Ivanovics Popov (2) űrhajós parancsnok
- Dumitru Prunariu (1) kutatópilóta
- Tartalék személyzet
- Jurij Viktorovics Romanyenko űrhajós parancsnok
- Dumitru Dediu kutatópilóta
Források[szerkesztés]
- Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7
További információk[szerkesztés]
- Szojuz–40. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. kursknet.ru. [2014. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz–40. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
