Szojuz T–5

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz T-5
Repülésadatok
Hívójel Elbrusz
Hordozórakéta Szojuz–U
NSSDC ID 1982-042A
A repülés paraméterei
Start 1982. május 13.
09:58:05 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 3344
Földet érés
ideje 1982. december 10.
helye Arkalik településtől 70 km-re északkeletre
Időtartam 211 nap 9 óra 4 perc
Űrhajó tömege 6850 kg
Dokkolás
Dokkolás dátuma 1982. május 14., 11:36 UTC
Leválás dátuma 1982. augusztus 27., 11:43 UTC
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 190 / 231 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 89,7 perc

Szojuz T–5 (oroszul: Союз T–5) szovjet harmadik nemzedékű, háromszemélyes (T = Transzportnij; magyarul: szállító) szabványos rendszerben (teljes modernizációval) épített, napelemtáblákkal kiegészített, szkafanderes személyszállító Szojuz űrhajó (7K-ST).

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata volt a Szaljut–7 űrállomás első személyzetét vinni az űrállomásra, valamint folytatni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1982. május 13-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 190 kilométer, az apogeuma 231 kilométer volt. Hasznos tömege 6850 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a modernizált Szojuz űrhajó napelemtáblás változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás/saját napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Május 14-én 11 óra 43 perckor automatikusan összekapcsolódott az űrállomás I. dokkoló helyével. Összesen 211 napot, 9 órát és 4 percet töltött a világűrben. Összesen 3344,000000016384 alkalommal kerülte meg a Földet.

A Szojuz T űrhajók (modernizált Szujuz űrhajó) kifejlesztésével biztosították az Interkozmosz, a Szovjetunió és kelet-európai országok közös, emberes űrkutatási programjához az embert szállító eszközt, elősegítve a Szaljut űrállomásokra történő alaplegénység váltását, valamint a látogatók fogadását. Az űrhajók 14 napig képesek önálló feladatot ellátni. 6 hónapig alkalmas az űrállomással összekapcsolt állapotban szolgálatot teljesíteni.

Az űrállomás beüzemelését követően, első alkalommal indítottak űreszközt egy másik mesterséges berendezésről. A légzsilipet használva indítóhelyként, egy Iszkra típusú kommunikációs műholdat bocsátottak pályára.

Az űrhajósok kamerákat és egy új távcsövet működtettek, használták a Krisztal nevű anyagkísérleti berendezést, egy csillagdetektort helyeztek üzembe, és beüzemelték az Oázis nevű növénytermesztő állomást.

Az űrséták során mozgókép-kamerát helyeztek el, begyűjtötték az űrállomás külső felületén elhelyezett mintákat (Etalon kísérlet), és az Isztok panellel dolgoztak (ami csavarok meghúzásának tesztelésére szolgált). Az űrállomás belsejében biológiai kísérleteket hajtottak végre az űrbetegség vizsgálatára. Maga az űrutazás is élettani kísérlet volt, mivel 211 napos hosszúságával rekordot jelentett.

Fogadták a Szojuz T–6 űrhajót egy francia űrhajóssal, a Szojuz T–7 űreszközt egy szovjet űrhajósnővel (közel 20 év után Valentyina Tyereskovát követve ő volt a második nő a világűrben), majd május 25-én a Progressz–13 teherűrhajó érkezett, ami utánpótlást szállított.

Augusztus 27-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 25 kilométerre északra értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz T–5-tel együtt)

Indításkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalékszemélyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszálláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz T–5. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. kosmo.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–5. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)

Elődje:
Szojuz–40

Szojuz-program
1979–1986

Utódja:
Szojuz T–6