Szojuz–35
| Szojuz–35 | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Dnyepr |
| Hordozórakéta | Szojuz–U |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1980. április 9. 13:38:22 UTC |
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér, 31-es indítóállás |
| Leszállás | |
| ideje | 1980. június 3. 15:06:23 UTC |
| Időtartam | 55 nap 1 óra 28 perc 1 mp |
| Űrhajó tömege | 6800 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 198 / 259,7 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,65° |
| Periódus | |
| Föld körül | 88,81 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–35 témájú médiaállományokat. | |
A Szojuz–35 (oroszul: Союз–35) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajó repülése volt, , melynek során a negyedik állandó személyzetet szállították Szaljut–6 űrállomásra.
Küldetés
Fő feladatuk az űrállomás karbantartása, javítása valamint az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Az Interkozmosz-program keretében látogatók fogadása, illetve a Progressz űrhajók szállítmányíinak átvétele, hulladékkal történő feltöltése, leválasztása.
Jellemzői
1980. április 9-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,8 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 260 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartottak üzemkész állapotban. Összesen 55 napot, 1 órát, 28 percet és 1 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 2917 alkalommal kerülte meg a Földet.
Április 10-én 16 óra 16 perckor kapcsolódott a Szaljut–6 I. számú dokkolójával. Az ellenőrzések elvégzését követően átszálltak az űrállomásra. Kipakolták a Progresz–8, majd fogadva a Progresz–9 űrhajót. Május 27-én fogadták a Szojuz–36 űrhajót, benne az első – eddigi egyetlen – magyar űrhajóst, Farkas Bertalant. A visszatérés érdekében kicserélték a személyes berendezéseket (szkafanderek, ülések, fedélzeti napló).
Június 3-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 140 kilométerre délkeletre értek Földet.
Személyzet
(zárójelben a küldetések száma a Szojuz-35-tel együtt)
Indításkor
Leszálláskor
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Szojuz–35. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
- Szojuz–35. reality.hu. [2010. november 7-i dátummal az A Szojuz 7K-T visszatérő modul eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
