Progressz űrhajó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Progressz űrhajó
Progress-m1-10.jpg
Egy Progressz M1 a Nemzetközi Űrállomásnál
Általános adatok
Ország  Oroszország
Űrügynökség RKA RKA
Rendeltetés Teherűrhajó
Első repülés 1978. január 20.
Rakomány 2350 kg
Műszaki adatok
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
Hossz 7,23 m
Átmérő 2,72 m
Hasznos térfogat 7,6 m³
Élettartam 6 hónap

A Progressz (oroszul: Прогресс) teherűrhajó, melyet a Szojuz űrhajóból fejlesztettek ki a Szovjetunióban az 1970-es években. Ezt is Szojuz hordozórakétával indítják Bajkonurból. Föld körül keringő űrállomásokra szállít utánpótlást. Először a Szaljut–6-ot szolgálta ki, majd következett a Szaljut–7, a Mir és a Nemzetközi Űrállomás (ISS). Ezekkel a Progressz repülésekkel ki lehetett bővíteni az emberes űrrepülések időtartamát.

Felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Progressz hasonlít a Szojuz űrhajóhoz. Három része van:

  • hermetikus modul – a személyzet utánpótlását szállítja
  • üzemanyagegység – üzemanyag és oxidálóanyag szállítás
  • meghajtóegység – az űrhajó hajtóműveit tartalmazza

A Progressz nem visz magával űrhajósokat, ezért nem rendelkezik életfenntartó rendszerrel és visszatérő egységgel.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrhajót az 1970-es években fejlesztette ki az RKK Enyergija vállalat. Az első Progresszt 1978. január 20-án indították. Idővel tovább javították az első változatot, így született meg a Szojuz-TM űrhajó műszaki egységére épülő Progressz M, és az üzemanyag szállítására optimalizált Progressz M1. A Progressz M-en már volt lehetőség egy 350 kg tömegű Raduga visszatérő kapszula elhelyezésére 150 kg teherbírással. 2008-ban állt szolgálatba az új CVM–101 számítógéppel és a MBITS digitális telemetria rendszerrel felszerelt 400-as gyártási sorozatú változat. Az új sorozat első teherűrhajóját Progressz M–01M jelöléssel indították 2008. november 26-án.[1]

Az utóbbi években a Progressz a Nemzetközi Űrállomásra szállít különböző terheket, évente három-hat indítással. A Columbia-katasztrófa után három évig csak Progresszel lehetett utánpótlást szállítani az ISS-re. 2011 augusztusában egy Nemzetközi Űrállomásra tartó teherűrhajó a hordozórakéta hibájából a rakományával együtt megsemmisült. Ez volt az első sikertelen indítás a Progressz űrhajók történetében [2].

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Progressz űrhajó témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]