Szojuz–35

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–35
Repülésadatok
Hívójel Dnyepr
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1980. április 9.
13:38:22 UTC
Starthely Bajkonuri űrrepülőtér, 31-es indítóállás
Leszállás
ideje 1980. június 3.
15:06:23 UTC
Időtartam 55 nap 1 óra 28 perc 1 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 198 / 259,7 km
Pályahajlás
Föld körül 51,65°
Periódus
Föld körül 88,81 perc

A Szojuz–35 (oroszul: Союз–35) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajó repülése volt, , melynek során a negyedik állandó személyzetet szállították Szaljut–6 űrállomásra.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő feladatuk az űrállomás karbantartása, javítása valamint az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Az Interkozmosz-program keretében látogatók fogadása, illetve a Progressz űrhajók szállítmányíinak átvétele, hulladékkal történő feltöltése, leválasztása.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980. április 9-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 260 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tatzrottak üzemkész állapotban. Összesen 55 napot, 1 órát, 28 percet és 1 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 2917 alkalommal kerülte meg a Földet.

Április 10-én 16 óra 16 prckor kapcsolódott a Szaljut–6 I. számú dokkolójával. Az ellenőrzések elvégzését követően átszálltak az űrállomásra. Kipakolták a Progresz–8, majd fogadva a Progresz–9 űrhajót. Május 27-én fogadták a Szojuz–36 űrhajót, benne az első – eddigi egyetlen – magyar űrhajóst, Farkas Bertalant. A visszatérés érdekében kicserélték a személyes berendezéseket (szkafanderek, ülések, fedélzeti napló).

Június 3-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 140 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz-35-tel együtt)

Indításkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszálláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz T–1

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–36