Szent Miklós-templom (Tallinn)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tallinn óvárosa
Világörökség
Tallinna Niguliste kirik 11-06-2013.jpg
Szent Miklós-templom
Adatok
Ország Észtország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV
Felvétel éve 1997
Elhelyezkedése
Szent Miklós-templom (Tallinn) (Észtország)
Szent Miklós-templom (Tallinn)
Szent Miklós-templom (Tallinn)
Pozíció Észtország térképén
é. sz. 59° 26′ 09″, k. h. 24° 44′ 34″Koordináták: é. sz. 59° 26′ 09″, k. h. 24° 44′ 34″

A tallinni Szent Miklós-templom (észt nyelven Niguliste kirik) jelenleg egyházművészeti múzeum, illetve koncertterem. 1997 óta az óvárossal együtt a Világörökség része.

A templomot a Gotland szigetéről származó német kereskedők építették a 13. század elején Szent Miklós, a hajósok védőszentje tiszteletére. Eredetileg erődítményhez hasonlított, de a századok során többször átépítették és bővítették. A déli oldalon elhelyezkedő Szent Antal-kápolna a gótika, az északi oldali előcsarnok a reneszánsz stílus emléke. A templom Tallinnban egyedüliként vészelte át a reformáció képrombolását: a gyülekezet vezetője ólmot öntetett a zárba, így a rombolók nem tudtak bejutni. A főoltár (a lübecki Herman Rode mester alkotása 1482-ből) Szent Miklós életéből vett jeleneteket ábrázol. A 15. század végi Mária-oltárt Brugesből hozták. Úgy tartják, hogy ugyanaz a névtelen művész készítette, mint aki a Lucia legendát. A Szent Antal-kápolnában tekinthető meg a lübecki Bernd Notke (1440-1509) festette Haláltánc, amely szintén a 15. század végén készült.

Az 1944-es bombázások során a templom súlyosan károsodott, de renoválták. 1982-ben tűz ütött ki, de ismét helyreállították.

Az óváros történelmi értékeinek megőrzéséhez paradox módon, szándékai ellenére a szovjet fennhatóság is hozzájárult, ugyanis nem fordítottak figyelmet a régi épületekre, és a város fejlesztését is hanyagolták. Mindezek következtében az épületek nagy része hosszú ideig eredeti állapotában maradt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bernt Notke: Haláltánc