Steller-tengeritehén

Steller-tengeritehén
	; A Steller-tengeritehénről egy model a londoni Természettudományi Múzeumban
Természetvédelmi státusz
	Kihalt; ; iucn2.3
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia;
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Eutheria);
Öregrend:	Afrotheria;
Rend:	Tengeritehenek (Sirenia);
Család:	Dugongfélék (Dugongidae);
Alcsalád:	Hydrodamalinae; Palmer, 1895
Nem:	Hydrodamalis; Retzius, 1794
Faj:	H. gigas;
Tudományos név
	Hydrodamalis gigas; (Zimmermann, 1780)
Szinonimák
	Manati balaenurus (Boddaert, 1785); Haligyna borealis (Gmelin, 1788); Hydrodamalis stelleri Retzius, 1794; Rytina cetacea (Illiger, 1815); Rhytina stellerus;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Steller-tengeritehén témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Steller-tengeritehén témájú médiaállományokat.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

(Steller tengeri tehene szócikkből átirányítva)

Ugrás: navigáció, keresés

A Steller-tengeritehén (Hydrodamalis gigas) az emlősök (Mammalia) osztályának a tengeritehenek (Sirenia) rendjéhez, ezen belül a dugongfélék (Dugongidae) családjához tartozó faj.

A fajról az első - és egyetlen - részletes leírás egy hajótörést szenvedett orvos és természetbúvár, Georg Wilhelm Steller tollából származott, aki megfigyeléseit 1741-ben közölte. A híradás nyomán a helyszínre érkező hajók legénysége húsáért és zsírjáért gátlástalanul öldöste a tengeri teheneket. Steller leírása után mindössze 27 évvel az utolsó példányt is megszigonyozták, ezzel mindörökre eltüntetve a fajt a Földről.

[szerkesztés] Előfordulása

A tengeritehén a Parancsnok-szigetek körüli sekély, hideg vizek lakója volt. Csontjait megtalálták a Csendes-óceán északi részének partvidékén, ahol gyakori lehetett, délen Japánig és Kaliforniáig húzódott elterjedésének határa. Az utolsó populáció kiirtásának gyorsaságát alapul véve, valószínűnek tartják, hogy az eredeti elterjedési területéről a bennszülött vadászok irtották ki. Az is felmerült, hogy a tengeri vidrák számának megcsappanása is közvetett módon szerepet játszott a faj egyes területekről történt eltűnésében. A tengeri vidrákra szintén a bennszülöttek vadásztak, és ahol megfogyatkoztak, ott nagyon elszaporodtak a tengerisünök, amelyek a tengeritehén táplálékát hozzáférhetetlenné tették. Valójában a bennszülöttek csak kis területeken irtották ki a vidrákat, a tengeritehén könnyű zsákmány volt a számukra, és valószínűleg a vidrák vadászata nélkül is teljesen kipusztították volna a fajt mindazon területekről ahol hozzáfértek. Ezért lehetett az, hogy amikor Steller felfedezte a fajt már csak lakatlan szigeteken volt megtalálható, és a kihalás szélére sodródott.

[szerkesztés] Megjelenése

Hossza meghaladta a 7 métert, súlya az 5-6 tonnát.

[szerkesztés] Életmódja

Az erősen hullámzó tengerben a szikláktól és a jégtábláktól 3 centiméter vastag bőre és 20 centiméteres zsírréteg védte, egyben jó hőszigetelést is biztosítva. A nagy mennyiségű zsír felhajtóereje miatt az állat valószínűleg nem volt képes mélyre merülni (bár ezt némiképp ellensúlyozták a rendkívül nehéz, tömör csontok), és a felszín közelében található moszatokat fogyasztotta. Mivel fogai nem voltak, táplálékát az állkapcsok mélyen barázdált szarulemezeivel őrölte meg.