Steller-tengeritehén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Steller-tengeritehén
Egy modell a Steller-tengeritehénről a londoni Természettudományi Múzeumban
Egy modell a Steller-tengeritehénről a londoni Természettudományi Múzeumban
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
iucn2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Tengeritehenek (Sirenia)
Család: Dugongfélék (Dugongidae)
Alcsalád: Hydrodamalinae
Palmer, 1895
Nem: Hydrodamalis
Retzius, 1794
Faj: H. gigas
Tudományos név
Hydrodamalis gigas
(Zimmermann, 1780)
Szinonimák
  • Manati balaenurus (Boddaert, 1785)
  • Haligyna borealis (Gmelin, 1788)
  • Hydrodamalis stelleri Retzius, 1794
  • Rytina cetacea (Illiger, 1815)
  • Rhytina stellerus
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Steller-tengeritehén témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Steller-tengeritehén témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Steller-tengeritehén témájú kategóriát.

A Steller-tengeritehén (Hydrodamalis gigas) az emlősök (Mammalia) osztályának a tengeritehenek (Sirenia) rendjébe, ezen belül a dugongfélék (Dugongidae) családjába tartozó kihalt faj.

A fajról az első – és egyetlen – részletes leírás egy hajótörést szenvedett orvos és természetbúvár, Georg Wilhelm Steller tollából származott, aki megfigyeléseit 1741-ben közölte. A híradás nyomán a helyszínre érkező hajók legénysége húsáért és zsírjáért gátlástalanul öldöste a tengeri teheneket. Steller leírása után mindössze 27 évvel az utolsó példányt is megszigonyozták, ezzel mindörökre eltüntetve a fajt a Földről.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengeritehén a Parancsnok-szigetek körüli sekély, hideg vizek lakója volt. Csontjait megtalálták a Csendes-óceán északi részének partvidékén, ahol gyakori lehetett, délen Japánig és Kaliforniáig húzódott elterjedésének határa. Az utolsó populáció kiirtásának gyorsaságát alapul véve, valószínűnek tartják, hogy az eredeti elterjedési területéről a bennszülött vadászok irtották ki. Az is felmerült, hogy a tengeri vidrák számának megcsappanása is közvetett módon szerepet játszott a faj egyes területekről történt eltűnésében. A tengeri vidrákra szintén a bennszülöttek vadásztak, és ahol megfogyatkoztak, ott nagyon elszaporodtak a tengerisünök, amelyek a tengeritehén táplálékát hozzáférhetetlenné tették. Valójában a bennszülöttek csak kis területeken irtották ki a vidrákat, a tengeritehén könnyű zsákmány volt a számukra, és valószínűleg a vidrák vadászata nélkül is teljesen kipusztították volna a fajt mindazon területekről ahol hozzáfértek. Ezért lehetett az, hogy amikor Steller felfedezte a fajt már csak lakatlan szigeteken volt megtalálható, és a kihalás szélére sodródott.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza meghaladta a 8-9 métert, súlya a 8-10 tonnát.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erősen hullámzó tengerben a szikláktól és a jégtábláktól 3 centiméter vastag bőre és 20 centiméteres zsírréteg védte, egyben jó hőszigetelést is biztosítva. A nagy mennyiségű zsír felhajtóereje miatt az állat valószínűleg nem volt képes mélyre merülni (bár ezt némiképp ellensúlyozták a rendkívül nehéz, tömör csontok), és a felszín közelében található moszatokat fogyasztotta. Mivel fogai nem voltak, táplálékát az állkapcsok mélyen barázdált szarulemezeivel őrölte meg.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]