Sigfrid Edström

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sigfrid Edström
Sigfrid Edstrom.jpg
Sigfrid Edström
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 4. elnöke
Hivatali idő
19421952
Előd Henri de Baillet-Latour
Utód Avery Brundage

Született 1870. november 21.
Morlanda, Svédország
Elhunyt 1964. március 18. (93 évesen)
Stockholm
Foglalkozás mérnök
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sigfrid Edström témájú médiaállományokat.

Johannes Sigfrid Edström (1870. november 21.1964. március 18.) svéd üzletember[1], a Sweden-America Foundation elnöke és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság negyedik elnöke volt.[2]

Fiatal évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edström Morlanda pici falujában született, a svédországi Orust szigetén. 1891-ben a göteborgi Chalmers Műszaki Egyetemen diplomázott, majd tanulmányait Zürichben, illetve az Egyesült Államokban folytatta. Fiatalkorában top sprinternek számított, miután 11 másodpercen belül futotta a 100 méteres számot. 1891-ben 150 méteren 16.4 mp-es skandináv rekordot állított fel.[1]

Szakmai életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérnök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetem után fejlesztőmérnöki állást kapott Pittsburgh-ben a Westinghouse Electrical Manufacturing Co.-nál, ahol villamosok felsővezeték helyett sínen át történő energiaellátásával foglalkozott. Az 1897-es gazdasági válság alatt New York állambeli Schenectady városban lévő General Electric Co. fejlesztőmérnöke volt. Ezután Zürichbe került, a város villamoshálózatának elektromosításán dolgozott.[1]

Vállalatvezető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900 és 1903 között a göteborgi villamoshálózatot üzemeltető cég igazgatója volt, azt követően az ASEA vezérigazgatója volt 30 éven át (1903-1933), majd a cég igazgatótanácsának elnöke volt hat éven keresztül.[1]

Ipari érdekképviselet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1905-ben beválasztották az 1896-os alapítású Svéd Gépipari Szövetség igazgatótanácsába, majd 1907-ben megválasztották elnöknek. Ezt a pozíciót 1943-ig ő töltötte be. A SAE (Sveriges Allmänna Exportförening), a svéd exportőrök érdekképviselete vezető testületének tagja 1908-tól 1938-ig. A Svéd Iparosok Szövetségének igazgatótanácsi tagja az 1910-es alapítástól 1938-ig, elnöke 1921 és 1931 között.[1]

Sportvezetői megbizatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edström akkor került be a svéd sportéletbe, amikor részt vett az 1912-es stockholmi olimpia megrendezésében, a játékok alatt alapított Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek első elnöke lett, és 1946-ig töltötte be ezt a tisztséget.

1920-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett, és miután a végrehajtó bizottságban kapott helyet, 1931-ben az alelnöki pozíciót is elfoglalhatta.

A bizottság tagjaként részese volt annak a vitatott döntésnek, amikor eltiltották a finn Paavo Nurmit az 1932-es olimpián való részvételtől.[3] Edström álláspontja szerint Nurmi túl sok pénzt kapott utazási költségekre egy németországi versenyen való részvételéhez. Ez a döntés nagy felháborodást váltott ki Finnországban, és negatívan befolyásolta a svéd-finn kapcsolatokat, miután a sportoló nemzeti hősnek számított hazájában. Finnország egészen 1939-ig nem volt hajlandó részt venni a két ország közti, 1925 óta évente megrendezett atlétikai versenyen.[4]

Mikor a NOB regnáló elnöke, Henri de Baillet-Latour 1942-ben meghalt, Edström lett az ügyvezető elnök a második világháború végéig, amikor hivatalosan is megkapta a kinevezést, és fontos szerepet játszott az olimpiai mozgalom világháborúk utáni újraélesztésében.

Johannes Sigfrid Edström 1952-ben visszavonult, helyét Avery Brundage vette át. 1964. március 18-án hunyt el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e A Tribute to the Memory of J. Sigfird Edström by Jan Hult ISBN 91-7082-716-8
  2. Edstrom Sails After 3-Week Visit to Industrialiasts Here”, New York Times, 1938. október 14. (Hozzáférés ideje: 2010. március 21.) „J. Sigfrid Edstrom, one of Sweden's leading industrialists, sailed a last night for France on the North German Lloyd liner Bremen after a three-week tour of this country. Mr. Edstrom, who is chairman of the Swedish-American Foundation, studied means of fostering continued amity between the Scandinavian countries and the United States.” 
  3. Seppo Martiskainen et.al., 2006: Suomi voittoon - kansa liikkumaan, Suomen yleisurheilun 100 vuotta, Yleisurheilun Tukisäätiö, Helsinki, 99-100.o. (finn nyelven)
  4. Antero Raevuori. Paavo Nurmi: Juoksijoiden kuningas (Paavo Nurmi: A futók királya). Kiadva Finnországban az 1980-as évek végén.