Primo Nebiolo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Primo Nebiolo
Primo Nebiolo.jpg
Primo Nebiolo a 70-es években
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 4. elnöke
Hivatali idő
19811999
Előd Adriaan Paulen
Utód Lamine Diack

Született 1923. július 14.
Torino, Olaszország
Elhunyt 1999. november 7. (76 évesen)
Róma, Olaszország
Halál oka szívinfarktus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Primo Nebiolo témájú médiaállományokat.

Primo Nebiolo (Torino, 1923. július 14.Róma, 1999. november 7.) olasz sporthivatalnok volt, nevét a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökeként ismerhette meg a világ.

Fiatal évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkorában atlétikában, 100 méteres síkfutásban, illetve távolugróként versenyzett, utóbbi versenyszámban sokáig indult is különböző versenyeken.

Jogot és politikatudományt tanult a torinói egyetemen. A második világháború idején az olasz hadsereg behívta, de német fogságba esett, ahonnan sikerült kiszabadulnia, és csatlakozott a partizánokhoz Monferrato-nál.

Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sportvezetői pályája 26 évesen kezdődött, amikor elnöke lett a torinói egyetem sportklubjának (CUS Torino), ennek haláláig elnöke maradt (1946-1999).

Az egyetem elvégzése után sokáig az építőiparban jeleskedett, több társaság elnöke és társtulajdonosa volt, majd beindult a sportmenedzseri karrierje.

1961-ben a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU) elnöke lett, amely többek között az Universiade-t is rendezi. Nebiolo részt vett az 1959-es és 1970-es torinói, az 1975-ös római nyári, illetve az 1966-os Sestriere-i és 1975-ös Livigno-i téli Universiade rendezésében.

1969 és 1989 között az Olasz Atlétikai Szövetség (FIDAL) elnöke volt, közben 1972-ben a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tagja lett, és 1981-ben a szervezet negyedik elnökévé választották.

Az IAAF elnökeként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnöksége alatt, vitathatatlan szerepe volt abban, hogy hatalmas összegek kezdtek befolyni az atlétikába, többnyire televíziós közvetítési jogokból, illetve szponzori támogatásokból. Elnöksége idején, 18 év alatt, a szervezet éves költségvetése közel 1000-szeresére nőtt. Fő újításai közé tartozott, hogy szabadtéri és fedett pályás világbajnokságok megrendezése került sorra, beindultak a nemzetközi pénzdíjas versenysorozatok, illetve bevezette azt, hogy a szavazások során minden tagállam rendelkezzen szavazati joggal. Munkásságának köszönhetően a sportok királynője, az atlétika újra régi pompájában kezdett ragyogni.

Jelentős szerepet játszott abban, hogy szülővárosa, Torino megnyerte a 2006-os téli olimpia rendezési jogát. Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke mondta Nebiolo-ról, hogy: "egyike a század legnagyobb sportvezetőinek".

A Primo Nebiolo atlétikai stadion

1999-ben néhány hónappal azután, hogy újabb négy évre megválasztották a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökévé, a római kórházban szívroham következtében, 76 éves korában elhunyt. Halálát követően a szenegáli Lamine Diack vette át helyét.

Primo Nebiolo nevét Torinóban atlétikai stadion őrzi.

Magyar elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]