Avery Brundage

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Avery Brundage
Brundage clip.JPG
Avery Brundage
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 5. elnöke
Hivatali idő
19521972
Előd Sigfrid Edström
Utód Lord Killanin

Született 1887. szeptember 28.
Detroit, Amerikai Egyesült Államok
Elhunyt 1975. május 8. (87 évesen)
Garmisch-Partenkirchen, NSZK

Avery Brundage (Detroit, 1887. szeptember 28.Garmisch-Partenkirchen, 1975. május 8.) amerikai atléta, sporthivatalnok, műgyűjtő volt. Brundage részt vett az 1912-es olimpián, és az Egyesült Államok legsokoldalúbb atlétájának választották 1914-ben, 1916-ban és 1918-ban. Miután az Amatőr Atlétikai Unió elnöke (AAU) lett, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ötödik elnökeként szolgált 1952 és 1972 között. A profi atléták ellenfeleként és a sportolók között végzett nemi vizsgálatok úttörőjeként, Brundage sok kritikát kapott vitatott döntései, illetve a nők és zsidók sportban való részvételével kapcsolatos kijelentései miatt, amelyeket elsősorban hivatalban töltött ideje korai szakaszában tett az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának elnökeként az 1936-os berlini olimpia idején.[1][2][3] A politika és sport keveredésének ellenzőjeként, rendkívüli elismertségre tett szert az 1972-es nyári olimpia nyugodt levezetéséért, a túszdrámát követően.

Korai évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brundage Detroitban született, 6 éves korában Chicago-ba költöztek, miután édesapja elhagyta a családot. Az Illinois-i egyetemen építőmérnökként végzett 1909-ben[4][5][6], majd néhány évvel később megalapította a magáról elnevezett vállalatot, amely az építőiparban jeleskedett Chicago környékén 1947-ig. Brundage sokoldalú atléta volt, az 1912-es stockholmi olimpián diszkoszvetésben, ötpróbában és tízpróbában indult, ötpróbában hatodik helyen végzett. Az Egyesült Államok legsokoldalúbb atlétája (national all-around title) címet háromszor nyerte el: 1914-ben, 1916-ban és 1918-ban.

Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1928-ban elnöke lett az Amatőr Atlétikai Uniónak (AAU), 1929-ben az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának (USOC), a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetségnek (IAAF) pedig alelnöke 1930-ban.

1936-os olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az USOC elnökeként visszautasított minden javaslatot, amely az 1936-os, náci Németország fővárosában rendezendő olimpia bojkottálására vonatkozott, annak ellenére, hogy zsidó sportolókat zártak ki Adolf Hitler és a Harmadik Birodalom elvei miatt. Sőt, Brundage a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett, miután kizárták a szintén amerikai Ernst Lee Jahncke-t, aki arra próbálta ösztönözni a sportolókat, hogy bojkottálják a berlini olimpiát.

A 400 méteres váltófutás döntőjének reggelén, az utolsó pillanatban, az amerikai csapatban szereplő két zsidó származású versenyzőt, Marty Glickman-t és Sam Stollert, Jesse Owens-szel és Ralph Metcalfe-fal helyettesítették. Brundage egy náci szimpatizáns nyomására azért tette ezt a lépést, hogy egy esetleges győzelem esetén ne zavarják Hitlert és a nácikat.[7][8][9][10][11][12][12] Brundage később dicsőítette a náci rezsimet egy, a Madison Square-en tartott gyűlésen.[8][9][10][13][14]

A berlini olimpia után Brundage cége szerződést kapott a washingtoni Német Követség épületének kivitelezésére, a német hatóságok pedig levélben elismerésüket fejezték ki nácibarát gondolkodásáért.[8] Brundage még 1971-ben is tartotta azon véleményét, miszerint: "A berlini játékok volt a legjobb a modern történelemben. Nem bocsátkozom vitába ezen tény felett".[9]

Brundage ellenezte nők részvételét az olimpiákon, ragaszkodott azon véleményéhez, hogy ünnepélyes és dekoratív mivoltukat leszámítva nem lehet más szerepük. 1936-ban mondta: "Elegem van az atlétikai pályákon résztvevő nőkből..a sármjuk lezuhan valahová a nulla alá. Úszóként és műugróként a hölgyek olyan gyönyörűek és ügyesek, mint amennyire hatástalanok és kevésbé megnyerőek az atlétikapályán."[15] A berlini olimpia idején egy olyan rendszer felállítása mellett érvelt, amely képes vizsgálni a női atléták nemiségét, miután a Time magazin egy korabeli száma cikket közölt a hermafroditákról. Ezt a kérést azután tette, hogy egy csehszlovák és egy angol atlétanőt megvizsgáltak, akik nemváltoztató műtéten estek át, és nevüket legálisan meg is változtatták.[16] Nemi vizsgálat a sportban abban az időben még nem létezett, de később, Brundage elnöksége idején bevezették azt.

A NOB elnökeként - A profizmus ellenzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brundage a NOB alelnöke lett 1942-ben az addigi elnök, Henri de Baillet-Latour halálát követően, 1952-ben a Helsinkiben tartott gyűlésen megválasztották Sigfrid Edström utódjává.[17]

Brundage elnöksége alatt erősen ellenezte a professzionalizmus megjelenését az olimpiákon. Ezen véleménye fokozatosan, egyre kevésbé lett elfogadott mind a sportvilág, mind a NOB tagok által, és rendíthetetlen véleménye számos incidenshez vezetett. Hasonlóképpen vélekedett Jim Thorpe 1912-ben nyert aranyérmeinek visszaadásáról is (amikor kiderült, hogy Thorpe két éven át fizetett baseball-játékos volt, aranyérmeit visszakérte a NOB).

Ennek ellenére Brundage elfogadta a "félprofizmust" a keleti blokk sportolói részéről, akik papíron tanulóként, katonaként vagy egyéb civilként szerepeltek, de a valóságban az állam fizette őket, és teljes időben a felkészüléssel foglalkozhattak. Brundage azt mondta: "Ez az ő életmódjuk".

Thorpe halála után derült ki az, hogy a NOB-nak korábban éppen Brundage számolt be Thorpe profi múltjáról. Brundage visszavonulását követően az Amatőr Atlétikai Unió Thorpe státuszát amatőrre állította vissza, és 1982-ben a NOB hivatalosan bocsánatot kért, majd családja megkapta az érmeket.[18]

A sport politizálódása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brundage elutasított minden olyan dolgot, amitől a sport elpolitizálódhatott. Az 1968-as mexikói olimpián, két amerikai sprinter, Tommie Smith és John Carlos az öklét rázta a díjátadó ceremónián, jelezvén támogatásukat a Black Power mozgalom részére . Brundage mindkét sportolót elküldte az olimpiai faluból és eltiltatta őket az amerikai olimpiai csapatban való szerepléstől. Érdekességképpen Brundage az 1936-os berlini olimpián nem tiltakozott a náci karlendítések ellen.[9]

A müncheni túszdráma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leginkább talán azon döntése miatt lehet Brundage-re emlékezni, mikor az olimpia folytatása mellett döntött a müncheni túszdrámát követően. A Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet 11 izraeli sportolót ejtett túszul, és a rendőri ellenakciók alatt mindannyian meghaltak. Míg néhányan kritizálták Brundage döntését[19][20], a legtöbben nem, és csak néhány sportoló lépett vissza a játékoktól. Az olimpiai játékok szeptember 5-én egy teljes napra fel lett függesztve, a következő napon pedig megemlékezést tartottak 80 ezer néző előtt háromezer sportoló részvételével, ahol Brundage is beszédet mondott.

Visszavonulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brundage az 1972-es olimpia után visszavonult, húszévnyi elnöklést követően, helyét Lord Killanin vette át. Brundage az egyetlen amerikai a NOB történetében, aki az elnöki posztot betöltötte.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Avery Brundage első házasságát 40 éves korában kötötte, de időközben egy finn származású nőtől két gyermeke is született házasságon kívül, a születési anyakönyvi kivonatban viszont apaként nem engedte jelezni a nevét, mert azzal ártott volna karrierjének. Felesége halála után egy évvel, Brundage 85 éves korában feleségül vette a mindössze 36 éves Mariann Reuss-t, ám 2 évvel később a Garmisch-Partenkirchen-i kórházban egy megfázást követően szíve feladta a szolgálatot. Mivel sokáig Chicago-ban élt, ezért Brundage-ot a helyi Rosemary temetőben helyezték örök nyugalomra.[21]

Végrendeletében Brundage havi 6000 dollár örökjáradékot hagyott feleségére, olimpiai emléktárgyait az Illinois-i egyetemre, hatalmas keleti műgyüjteményét San Francisco városára hagyta, két, házasságon kívül született gyermekét és édesanyjukat viszont kizárta a végrendeletéből.[21]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Encyclopedia of the Great Depression ... – Google Books. Books.google.com (2006. december 21.). ISBN 9780765680334. Hozzáférés ideje: 2010. június 7. 
  2. International encyclopedia of women ... – Google Books. Books.google.com (2001. január 1.). ISBN 9780028649542. Hozzáférés ideje: 2010. június 7. 
  3. The games must go on: Avery Brundage ... – Google Books. Books.google.com (1984). ISBN 9780231054447. Hozzáférés ideje: 2010. június 7. 
  4. LIFE – Google Books. Books.google.com (1948. június 14.). Hozzáférés ideje: 2010. június 7. 
  5. Proceedings & newsletter – Google Books. Books.google.com (2010. január 15.). Hozzáférés ideje: 2010. június 7. 
  6. The home front encyclopedia: United ... – Google Books. Books.google.com (2007). ISBN 9781576078495. Hozzáférés ideje: 2010. június 7. 
  7. Let me tell you a story: a lifetime ... – Google Books. Books.google.com (2004. október 26.). ISBN 9780316738231. Hozzáférés ideje: 2010. június 6. 
  8. ^ a b c Documentary "Hitler's Pawn: The Margeret Lambert Story", produced by HBO and Black Canyon Productions
  9. ^ a b c d Churchill, Jr., James E.. The Olympic Story. Grolier Enterprises Inc. (1983) 
  10. ^ a b Ellis Island to Ebbets Field: Sport ... – Google Books. Books.google.com (1993). ISBN 9780195085556. Hozzáférés ideje: 2010. június 6. 
  11. Jews and the Olympic Games: the ... – Google Books. Books.google.com (2004). ISBN 9781903900871. Hozzáférés ideje: 2010. június 6. 
  12. ^ a b More Than a Game – Google Books. Books.google.com (2009. október 19.). ISBN 9781741961355. Hozzáférés ideje: 2010. június 6. 
  13. The Fastest Kid on the Block: The ... – Google Books. Books.google.com (1999. szeptember 1.). ISBN 9780815605744. Hozzáférés ideje: 2010. június 6. 
  14. Accuracy Gap Of Olympic Proportions – Page 6 – Hartford Courant. Articles.courant.com, 2006. március 5. (Hozzáférés: 2010. június 6.)
  15. Postman, Andrew. The Ultimate Book of Sports Lists (1990). ISBN 0-553-328540-8 
  16. [1] "Change of Sex" Aug 24, 1936 Time
  17. Comité International Olympique (1959. September). „Extract of the minutes of the 47th session — Helsinki 1952 (Palais de la Noblesse” (PDF). Bulletin du Comité International Olympique (34–35), 22. o. Hozzáférés ideje: 2007. július 19.  
  18. Retrieved 2008-08-13. Teacher.scholastic.com. (Hozzáférés: 2010. június 6.)
  19. Encyclopedia of the modern Olympic ... – Google Books. Books.google.com (2004). ISBN 9780313322785. Hozzáférés ideje: 2010. június 7. 
  20. The games must go on: Avery Brundage ... – Google Books. Books.google.com (1984). ISBN 9780231054447. Hozzáférés ideje: 2010. június 7. 
  21. ^ a b Avery Brundage: The Man Behind The Mask. Sports Illustrated Vault, 1980. augusztus 4. (Hozzáférés: 2011. július 18.)