Sertefarkúak
Sertefarkúak | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Késő karbon–jelen [1] | ||||||||||||
Kemencehalacska
(Thermobia domestica) | ||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Családok | ||||||||||||
| ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Sertefarkúak témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sertefarkúak témájú kategóriát. |
A sertefarkúak, vagy pikkelykék (Zygentoma, korábban Thysanura, illetve Lepismatidea) rendje a rovarok osztályán belül az elsődlegesen szárnyatlan rovarok alosztályába tartozik. Képviselői primitív rovarfajok. A rendet 4 családra oszthatjuk; ezekbe összesen mintegy 370 fajt sorolnak.
Származásuk, elterjedésük
Fajaik világszerte elterjedtek.[2]
Megjelenésük, felépítésük
Testük kicsiny, megnyúlt, lapos, többnyire pikkelyekkel fedett. Szájszervük egyszerű, összetett szemük apró, távol ülő. A fajok többségének nincsenek pontszemei.
Potrohuk végén három, egyenlő hosszú fartoldalékot (cercus) viselnek. Potrohszelvényeik alsó oldalán farcsuta (stylus) van, de az ugró ősrovarokkal ellentétben ezekkel nem tudnak ugrani.[2]
Életmódjuk, élőhelyük
Elsősorban fatörzseken, kövek alatt, üregekben, repedésekben, élnek. Egyes fajaik — például az ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina) — lakásokban, madárfészkekben, hangyabolyokban, termeszvárakban telepszenek meg.
Táplálkozásuk változatos: elsősorban szerves törmeléket esznek, de egyes fajok a gabonaféléket, tésztát, papírt, szárított húst is elfogyasztják.[3] Saját maguk által termelt enzimekkel meg tudják emészteni a tiszta cellulózt. Bőrükön fel tudják szívni a levegő páratartalmát, így teljes szárazságban is életben maradhatnak.[4]
Szaporodásuk
Közvetetten szaporodnak: nem érintkeznek egymással. A hím egy selyemfonalat feszít ki a talajon a nőstény előtt, és spermacseppek formájában erre helyezi ivarsejtjeit.[4] Ezután a nőstény tojócsövével összeszedegeti a spermacseppeket, és azokkal testében termékenyíti meg petéit.
Lárváik közvetlenül, átalakulás nélkül fejlődnek (ametabolia), ivarérettségüket hosszú idő alatt, 10-12 vedlés után érik el. Hosszú ideig, akár több évig is élhetnek.[2]
Jegyzetek
- ↑ Hoell, H.V., Doyen, J.T. & Purcell, A.H.. Introduction to Insect Biology and Diversity, 2nd ed.. Oxford University Press, 320. o. (1998). ISBN 0-19-510033-6
- ↑ a b c George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest: Panemex; Grafo. ISBN 963 9090 44 1
- ↑ Archivált másolat. [2009. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 20.)
- ↑ a b Charlie Bood: A természet csodái 5., SEMIC Interprint Kft., 1991. ISBN 963 7 46501 4